A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
8 S XVII. UEES. nem pénzügyi természete szempontjából kutatom a vámbevételt, bogy az honnan ered, kit terhel. Én csak arra utaltam, hogy törvényeink ezt a kifejezést »közös vámbevétel« nem ismerik. Épen azért nem helyes, hogy mi határozatainkban ezt a kifejezést használjuk, mert nekünk törvényeink nomenclaturájára sok okunk van ügyelni. Én tehát ebből a szempontból hoztam ftd ellenvetésemet, illetve abból a szempontból is, hogy a delegatiók a fedezet kérdésébe való határozathozatalba semmiképen bele nem mehetnek. A mi pedig azt illeti, a mennyit a t. bizottsági tag ur leszegezett, az leszegezye maradhat. Én nem kivánom azt feltépni. Én természetesen saját magyarázatom szerint értem a függetlenségi programmot; lehet hogy tévedek, de igy magyaráztam mindig és igy magyarázom különösen azóta, a mióta a függetlenségi pártba beléptem, — a párthoz előbb nem tartoztam egyáltalában — hogy igenis a függetlenségi párt hajlandó Magyarországnak egész katonai erejével és hatalmával a közös biztosságnak együttes erővel való megvédelmezésére. Az azután közöttünk épen a különbség, hogy mi módon szervezzük mi Magyarországnak katonai hatalmát, a melylyel helyt állunk, a melylyel rendelkezésre állunk, a közös biztosságnak együttes erővel való megvédésénél. Azt mi magunk határozzuk meg és természetesen úgy, hogy Magyarország katonai ereje teljesen külön haderőként szerveztessék. Zboray Miklós jegyző : Benyovszky Sándor gróf! (Felkiáltások : Holnap! Halljuk! Halljuk!) Benyovszky Sándor gróf : T. országos bizottság ! Egy fontos kérdést vagyok bátor az igen t. liadügyminister úrhoz intézni. Tudni óhajtanám, hogy hányadán állunk az uj ágyuk beszerzésével és hogy körülbelül mikorra remélhetjük, hogy az uj ágyuk mikor fognak complettiroztatni. Ugyanezen alkalommal a közös hadseregnek egy hiányára is figyelmeztetni akarom a közös hadügyministert. Nekem az a meggyőződésem, hogy a közös hadseregnek fegyvernemek szerinti beosztásában hibák vannak. Élőször is tulmagasnak tartom a lovasság létszámát, másodszor pedig felette alacsonynak a tüzérség létszámát. A mi a lovasságot illeti, a régi világban, a mikor még az ágyuk és a lőfegyverek ennyire tökéletesítve nem voltak, ez a beosztás nagyon helyes volt. Hiszen lia olvassuk a haditörténel met. többek között a legnagvobb hadvezérnek, I. Napóleonnak hadjáratait, azt látjuk, hogy a h'gtöbb csatát, sőt lehet mondani nemcsak az ütközeteket, hanem egész hadjáratokat a lovassággal döntött el és lovassági attakokkal vívta i legfényesebb győzelmeit. A mi azonban akkor ehetséges volt, az a mai időben, a lőfegyverek es az ágyuk tökéletesítése folytán, lehetetlen. Ez csak akkor volna lehetséges, megmutatta ezt a franczia-porosz hadjárat, hogy ha a lovasságot tényleg vágóhidra vagy mészárszékre küldenők, mert az uj fegyverekkel szemben a lovasság meg nem áll. Távol áll tőlem, t. országos bizottság, hogy azt állítsam, hogy a lovasságra nekünk szükségünk nincsen, sőt ellenkezőleg, annak szükségességéről tökéletesen meg vagyok győződve. A lovasság szükséges, sőt nélkülözhetetlen az előőrsi csatározásoknál és azonkívül az u. n. felderítő szolgálatoknál is. Lovasság nélkül tehát hadjáratot indítani ma sem volna lehetséges. De ha tekintetbe veszszük a lovasságunknak óriási nagy számát egyrészről, másrészről ezeket a romboló fegyvereket, azt hiszem, hogy ily nagyszámú lovasságot csatákban egészen kifejteni nem is lehet. Nekünk a honvédlovassággal együtt, ha nem tévedek, körülbelül 54 lovasezredünk van. Hol vehetnők ennek hasznát? Nekem az a meggyőződésem, hogy ily nagyszámú lovasságra nekünk a mai lőfegyverek mellett szükségünk nincs, de másrészről szembeötlő az a hiány is, melyben tüzérségünk szenved. Ha beszerezzük az uj ágyukat, és azt hiszem azok nemsokára be lesznek szerezve, és ha tekintbe veszszük, hogy ezen uj gyorstüzelő ágyuk több legénységet kívánnak, akkor a tüzérség létszáma határozottan csekély. Már pedig ha azt veszszük, hogy a mostani ütközetek elsősorban az ágyuktól, a tüzérségtől és a lőfegyverektől függnek, én azt ajánlanám a t. hadügyminister ur szives megfontolásába, a mit én az idő előrehaladott voltára való tekintettel röviden fejtek ki, nem volna-e czélszerü apasztani a lovasság fölösleges számát és a mennyivel a lovasság száma apasz- tatik, ugyanannyival emelni a sokkal szükségesebb tüzérséget. Ezek az ágyuk, a melyek most beszereztetnek, és egyrészök be is szereztetett, nem volnának hiába és az a nagy kiadás, a mibe az uj ágyuk kerülnek, nem volna meddő kiadás, mert az ágyuk el volnának látva legénységgel a nélkül, hogy a hadsereg létszáma emeltetnék. A mi az egyik fegyvernemnél sok, az, a másiknál kevés. Ezt kellene kiegyenlíteni. En ezt nagyon melegen ajánlanám a t. hadügyminister urnák szives, nagybecsű figyelmébe. Egy baj van minálunk, én nagyon őszinte leszek, azt hiszem, hogy őszinteségemet a t. hadügyminister ur nem fogja rossz néven venni. A közös hadseregnél nagyon sokan vannak a régi tábornokok közt, kik már öreg emberek, az öreg ember nem szereti a változtatásokat, megszokták már a hadsereg létszámának mostani beosztását és nem szeretik az újításokat. Ha. valaki nekik előterjesztést tenne, én azt hiszem, az előterjesztést nem acceptálnák, pedig ugyancsak acceptálhatnák, mert ezzel az uj ágyuk el lennének látva legénységgel létszám- emelés nélkül, másrészről pedig tekintve a lovasságnak tulnagy számát, lovasságunkat néhány
