A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
83 tesen és paritásosán alkalmazni, de nem összekötve és összecombinálva, úgy hogy a kettőből valami egy szülessék. Igazat adok Rudnyánszky t. delegatus collegámnak abban, hogy ezek a kérdések érdemleges elintézés tekintetében tulajdonképen a parlament elé tartoznának, különösen akkor, ha törvényt kellene ezekről hozni. Ez azonban szükségtelen, itt egy élő, egy létező törvényes jogállapotnak megvalósításáról van szó, a magyar törvények végrehajtásáról, a mire ő excellentiája kötelezve van. Ebből a szempontból hoztam fel ezt és felhoztam azzal a kijelentéssel, hogy e tekintetben, ha ez a delegatio igazán a szigorú jog és törvény alapjára helyezkednék, alig maradna más hátra, mint a magyar törvényes jogállapotnak meg nem valósítása, nem respec- tálása miatt a hadiigyminister ur jogi felelőssége folyományaként . . . Hegedűs Sándor : A vád alá helyezés ! Kmety Károly : Kérem, méltóztassék csak, ha komoly az az 1867 : XII. törvény- czikk, figyelembe venni ezeket, különben azt hiszem, ő excellentiája a maga részéről ezt az alapot nem kezelte a legteljesebb komolysággal. Hegedűs Sándor : Ezt kikérem magamnak ! Kmety Károly: Legalább a 30 éves szabadelvű párti uralom azt mutatta, hogy nem vették teljes komolysággal annak a törvénynek tartalmát. És igaza vau Issekutz Győző t. barátomnak. mikor azt mondja, hogy most egyszer komolyan veszi azt és komolyan követeli annak az egész vonalon, a paritásnak megfele- lőleg való végrehajtását. A dolog úgy áll, t. országos bizottság, hogy ha a szigorú álláspontra helyezkedünk, akkor bármiféle törvénynek megsértése maga után vonja a legsúlyosabb megtorlást. És a delegatiónak miért kellene haboznia ennek a súlyos eszköznek alkalmazását illetőleg akkor, ha arra módja van, ha arra köteles? Azért talán, mert a delegatio udyarképes kivonata a magyar országgyűlésnek? (Élénk derültség.) Itt talán finomabban kell kezelni a törvényeket, úgy hogy azoknak tulajdonképeni sankctiója egészen illu- soriussá váljék ? Nagy Ferencz: De hiszen a közös hadügy- minister vád alá helyezéséhez az osztrák delegatio beleegyezése is szükséges! Kmely Károly : Mi az osztrák delegatióval nem törődünk. Azt hiszem, mi mehetünk a magunk utján, s hogy mit csinál az osztrák delegatio, az miránk nem tartozik. (Mozgás.) Mi csak tegyük meg kötelességünket és éljünk azokkal az eszközökkel, a melyeket a törvények nekünk biztosítanak. T. országos bizottság ! Most csupán még egy további törvénytelenségre kívánok utalni, (Halljuk! Halljuk!) arra a törvénytelenségre,— XVII. és ezt nem én mondom először törvénytelenségnek, de nálamnál sokkal illetékesebb politikai és hatalmi tényezők mondották már annak — hogy a magyar hadseregnek, mint az egész hadsereg kiegészítő részének, magyar honos tisztekkel kell ellátva lennie. Ez élő törvény és e felett nem kell ismét összedugni a legmagasabb helyeken. Bécsben a fejeket, mert hiszen ez világos, kétségtelen élő törvény. Sőt van erre egy császári és királyi leirat is, ha nem csalódom 1868. augusztus hónapjában keltezve, a mely leirat elismeri, sőt elrendeli, hogy ezen régi törvényes állapotnak megfelelőleg lehetőleg magyar tisztekkel láttassák el a közös hadsereg magyar- országi része. Mit jelent ez a »lehetőleg« ? Azt, hogy mindent el kell követni, hogy ez az állapot elérhető, lehetséges legyen, és ezt jelenti nemcsak a törvény, de a kii'ályi leirat értelme is. De kérdem a t. országos bizottságot, vájjon elkövettetik-e minden arra nézve, hogy csakugyan lehetséges legyen a magyar- országi hadseregnek magyar honos tisztekkel való ellátása? Én úgy látom, hogy vannak ugyan e tekintetben az újabb időben komoly törekvések, de olyan komolyak, a milyeneknek azoknak a törvényeknek valójában lenniök kellene, még nincsenek. Miért? Mert nem mondja ki a t. albizottság azt, a mit már régen ki kellett volna mondania, hogy t. i. utasittatik a közös hadügyminiszter ur arra, hogy a tiszti succrescentiáról olyképen gondoskodjék, hogy 42°/o-a az összes katonatisztképző intézetek növendékeinek magyar honos legyen. Ez a dolog a törvényből, a királyi leirat szelleméből és tartalmából egyaránt következik és erre vonatkozólag bátorkodom is egy indítványt, illetőleg egy határozati javaslatot terjeszteni elő, a mely ép úgy hangzik, mint az előbb mondottam, hogy t. i. utasittatik a közös had- ügyminister ur arra, hogy a közös hadseregbeli katonatisztképző intézetek növendékeinek felvételénél úgy járjon el, hogy az összes növendékek 42° o-a magyar honos legyen. Csakis igy lehetséges biztosítani azt az állapotot, hogy a magyarországi közöshadseregbeli rész magyar honos, tisztekkel legyen ellátva. És végül, t. országos bizottság, fel kell említenem egy anomáliát, a mit a kimutatásokból vettem észre. Azt az anomáliát t. i., hogy még a magyar honos növendékek sem tudják mindnyájan az ország nyelvét, sőt mondhatnám, igen nagy százalékuk nem tud magyarul beszélni. (Mozgás) Magyar honosok felvétettek a katonatisztképző intézetekbe a nélkül, hogy a magyar állam nyelvét ismerték, tudták, beszélték volna. Hát ez kérem nagy anomália; azért, mert valaki magyar honos, bizonyos mértékben és bizonyos módon törvényes igénynyel bir a katonatiszti intézetekbe való bejuthatásra, de az állam nyelvét nem ignorálhatja. De mint magyar honos ÜLÉS. 11*
