A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

T. országos bizottság, ezt az ellenvetést, ezt az állítást sokszor halljuk a közéletben, s én azt hiszem, helyes dolog ezzel egyszer leszámolni.

Mit akar ezzel mondani a t. képviselő ur? Azt imputálja-e a függetlenségi pártnak, hogy a midőn effective az elvek megvalósításának útjára lép, rögtön elrúgja maga alól a régi alapot, rögtön s erőszakosan elszakít min den köteléket, mely őt a múlthoz és jelenhez fűzi ?

T. országos bizottság ! Az olyan politika, a mely rögtön eltörli és lerombolja a régi viszonyokat s az eddigitől egészen eltérő uj alapot teremt, az forradalmi politika, (ügy van!) mi pedig forradalmi politikát nem akarunk és nem fogunk csinálni. (Elénk helyeslés.) Es, t. országos bizottság, az ország függetlensége megvalósitásának egyik legnagyobb akadályát én épen abban látom, hogy ez a téves nézet a függetlenségi politikáról meglehetős és széles körben el van terjedve, másfelől pedig bizonyos körök részéről, melyek a függetlenségi politikának nem barátjai, tendentiosusan terjesztetik ezt a véleményt a függetlenségi politikáról. fölfelé és lefelé egyaránt, azért, hogy mind fönn, mind lenn az idegenkedést előmozdítsa azon eszmékkel szemben, melyeket ez a párt képvisel.

Azért én szükségesnek vélem ez alkalommal is teljes határozottsággal tiltakozni az ellen, hogy a függetlenségi politikát úgy tüntessék elő, mint valami elemi csapást, a mely összes bajaival, nehézségeivel s veszedelmeivel rázúdul az országra. Nem, t. országos bizottság, a függetlenségi politika és a függetlenségi eszme, mint minden más eszme és törekvés, szintén alá van vetve az evolutio törvényének. S ennélfogva én őszintén megvallom, meglehet, csupán egyéni nézetemet fejezem ki, de én nem találok abban semmit, legkevésbbé elvek feladását vagy megtagadását, ha mi akkor, a midőn nem rombolni, hanem építeni akarunk, a midőn azt a nagy épületet, a magyar függetlenség épületét akarjuk felemelni, a meglevő fundamentumra építünk (Helyeslés.) és akkor igenis kiindulási pontul a 67-es alapot veszszük. (Helyeslés.) Nem jelenthet ez elvfeladást, mert a mikor mi a függetlenségi program mot kitűzzük, tisztában kell lennünk azzal, hogy minden programúinak megvalósítása időbe és munkába kerül, s annak bizonyos előfeltételei vannak, melyeket meg kell teremteni. A mikor tehát mi itt elvfentartással élünk, ez nem jelenti a czél letételét, nem jelenti elveinknek még csak ideiglenes kikapcsolását, vagy felfüggesztését sem, hanem jelenti azt, hogy a nagy czél ki van tűzve szemeink elé, s minden igyekezetünket, minden cselekedetünket és politikánk egész actióját ezen nagy czél felé irányítjuk. (Helyeslés.)

Egy másik dolog igen t. képviselőtársunk beszédében, a mire megjegyzést akarok tenni,

az, hogy a mikor az előadó ur igen helyesen rámutatott arra a köztudomású tényre, hogy a hadsereg mint intézmény, sajnos, nem örvend népszerűségnek az országban, az igen t. képviselő ur ezt tagadásba vette és azt mondotta, hogy ez az irány nem általános, mert vannak, és többi közt önmagát is ilyenül hozta fel, a kik a hadsereggel is rokonszenveznek.

T. országos bizottság, megengedem, de viszont állítani merem, hogy az olyanok, a kik úgy gondolkoznak, mint ő, a nemzet nagy többségével szemben törpe minoritásban vannak. Es én, t. országos bizottság, rendkívül helytelennek találnám azt, hogy mi túlzott udvariasságból vagy helytelenül alkalmazott loyalitásból itt ebben a teremben, a hol jelen van azon férfiú is, a ki állásánál fogva a hadseregért felelős és a ki ennélfogva köteles megismerni azon fordulatokat és érzelmeket, a melyekkel a nemzet a hadsereg iránt viseltetik, ezen nyilvánvaló tényt eltagad- nók és őt tévedésbe ejtenek. Igenis, ezt a tényt az előadói székből igen helyesen constatálták, mert a mi czélunk és az előadó ur czélja nem az volt, hogy ezt az ellenszenvet neveljük, hanem, hogy ezen súlyos bajon javítsunk, felhívjuk a hadvezetőség figyelmét erre a súlyos bajra, hogy a maga részéről tegyen meg mindent, hogy ezt az állapotot, a melynek hátrányos voltát épen a hadsereg érzi elsősorban, enyhítse és eloszlassa.

Hivatkozott, t. országos bizottság, a t. képviselő ur a honvédségre is, és azt mondta, hogyan van az, hogy mi minden árnyat és felhőt az egyik intézményre vetünk és minden fényt és napsugarat a másik intézményre : a honvédségre. Ebben a tekintetben felemlítette azt a rendkívül sajnálatos dolgot, hogy mikor alkotmányunk oly nagy válságban volt, akkor a honvédség itt szembe helyezkedett a nemzeti állásponttal. T. országos bizottság, én nem tagadom, hogy annak a rendkívül sajnálatos ténynek a közvéleményben mindenesetre megvolt a rossz visszahatása, mert szemmel látható volt, hogy mikor a honvédséggel ez a gyalázatos visszaélés történt, a nemzet érzelmei a honvédség irányában lehűltek, a nemzet ragaszkodása meglazult; de hogy a ragaszkodásnak és a bizalomnak ez a csökkenése nem volt tartós, ez onnan van, mert a nemzet mégis csak felismerte azt, hogy milyen tendentiával történt a honvédség felhasználása az alkotmány ellen, hogy ez határozottan oda irányult, hogy a nemzet szeretetét és ragaszkodását a honvédség iránt meglazítsa, a nemzet kedvét lerontsa; ad oculos akarták demonstrálni, hogy ime, ti annyit küzdőtök a nemzeti nyelvért, a nemzeti zászlóért és ime az az intézmény, a melyben ott van a magyar zászló és a magyar vezényszó, az első, a mely kezet emel alkotmányotokra. A nemzet azonban felismerte ezt a tendentiát és belátta, hogy igenis a honvédség azért az ő nemzeti jellegét el nem vesztette és