A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
Xll. ULES. iô különböző felfogásokat, a melyek itt ezen testületben is elhangzottak, talán nem egészen szabatosan fejtették ki az álláspontjukat. Rakovszky István : Tudták hogy mit akarnak ! Batthyány Tivadar gróf: Igaza van a t. bizottsági tag urnák ; tudták, hogy ők mit akarnak, és némileg Széli Kálmán bizottsági tag urnák felszólalása is igazolta azt, hogy talán mégsem olyan egészen absurd, a mi abban a mi jelentésünkben van, mikor ő excellen- tiája maga utalt arra, hogy volt idő, mikor ő is gondolkozott a felett, hogy delegatio nélkül is megadja a közös költségeket. Tehát nem olyan absurdum mégsem a dolog, mint a hogy inéltóztattak odaállítani. Én a magam részéről ezeket kötelességemnek tartottam kijelenteni. Ismétlem, Rakovszky bizottsági tag ur második indítványa ellen kifogásom nincs, ha megszavazzák; feltétlenül ragaszkodom azonban ahhoz, hogy Okolicsányi t. barátom indítványa szerint ezen határozatról az országgyűlésnek jelentés tétessék. Zboray Miklós jegyző: Széli Kálmán! Széli Kálmán : Méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden csak két megjegyzést tegyek azokra, a miket a t. bizottsági tag ur most előhozni méltóztatott. Abba én nem bocsátkozom, hogy a t. képviselő urnák a 67-iki alapot elhagyó politikája és belépése az általam igen t. függetlenségi pártba micsoda indokokon alapszik, és azt micsoda jogalapon cselekedte meg. Teljes joga volt hozzá, meggyőződése úgy tartotta, ahhoz senkinek semmi köze nincs, és soha tőlem a t. képviselő ur erre vonatkozó szemrehányást vagy megjegyzést hallani nem fog. En a t. képviselő urnák meggyőződését tisztelem, a mint megkövetelem, hogy az enyémet is tisztelje. A mi a függetlenségi párt elveit és meggyőződését illeti, higyje meg a t. képviselő ur, egy hosszabb sorára az éveknek tudok rámutatni én, midőn igen különböző időben azon párt elvei iránt tiszteletemet alkalom jutott kifejezésre juttatnom, ha nem is osztozom azokban. A t. képviselő ur azt mondja, hogy egyik motívumát én szolgáltattam, s ezzel invitál arra, hogy egy megjegyzést tegyek. Azt mondja, hogy az is motiválja, hogy az 1867 : XII. törvénynek legjobb interpretátorai sincsenek tisztában és sokáig gondolkoztak a felett, hogy kell-e provisórium vagy nem. Engedelmet kérek, erről én azoknak a körében, a kik 67-es alapon állnak, semmit sem vettem észre. Senki a felett nem gondolkozott, hiszen 30 és annyi éves praxis alapján is, habár más szavakkal, nem egyszer fordult elő eset, hogy megállapíttatott a felhatalmazási határozat egy pár hónapjára az esztendőnek és soha nem volt a felett kétely, iogy erre joga volt-e a delegatiónak vagy nem Mi nem gondolkodtunk. Hogy mások gondolkodtak, azt helyesen tették, de ne méltóztassék ezt vádul felhozni ellenünk. Ez az egyik. A mi a másik megjegyzését a képviselő urnák illeti, hogy a 67-es kiegyezés legjobb interpretátorai is lapsusokat követnek el, ez lehet, de én lapsust nem követtem el, hanem úgy látszik, a t. képviselő ur sem jól emlékszik a törvény szavaira. Én jól emlékszem rá, és mikor azt mondtam, hogy a közösökül megállapított ügyek elintéztetvén a bizottság által, többé egyik ország által sem vehetők tárgyalás ralá, akkor szószerint citáltam a törvényt. Én tehát lapsust nem követtem el, hanem a t. képviselő ur követte el az emlékezetbeli lapsust, mikor nem emlékszik és azt állítja, hogy a törvényben nincs. A törvény kétszer szól róla. Nemcsak akkor, mikor azt mondja, hogy a költségvetésbe beillesztetik és ott a rovatok nem vehetők vita alá, hanem igy szól a törvény 4L §-a és nem Széli Kálmán: »Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem köteles mindenik azon arány szerint, mely a jelen határozat 18., 19., 20. és 22. pontjaiban körülirt módon előre megállapittatott, a közös költségekből rá eső részt viselni.« Hát én nem követtem el lapsust, én nagyon vigyázok, ha az 1867 : XII. t.-cz. interpretálásáról van szó. De ne méltóztassék, hogy vulgárisán fejezzem ki magamat, egyszerűen a levegőből ráfogni, hogy lapsust követek el, midőn a törvényt citálom. Zboray Miklós jegyző: Batthyány Tivadar gróf ! Batthyány Tivadar gróf: Engedelmet kérek, nem a levegőből fogtam rá igen t. bizottsági tag urra, hanem igen helyesen citálta a törvényt. A felszólalásában igenis teljesen abban az értelemben méltóztatott mondani. A legteljesebb lojalitással elismertem már előbb is, hogy bizonyosan csak lapsus volt; hanem igenis azt méltóztatott mondani, miután megmagyarázta, hogy az itteni határozatok a költségvetésbe jönnek bele és ott tárgyalás alá nem vehetők. Pedig hogy ott tárgyalás alá vehetők, azt a t. bizottsági tag ur ép oly jól tudja, mint én. Csak pontonként nem és az egyes tételek meg nem változtathatók. Megjegyzem azt is, hogy tévedni méltózta- tik a másik kérdésben is, mert én nem azt vitattam, hogy az 1867-es alapon álló urak a felett vitatkoznak, hogy kell-e itt valami felhatalmazás vagy sem, hanem igenis, annak mikéntje felett. Hogy ennek a mikéntje felett lehettek eltérő vélemények és vannak is, azt mutatja első sorban az igen t. bizottsági tag ur, a ki elismerte, hogy ma a kiegyezés 38. évében egy jobb formula áll az igen t. bizottság előtt, mint az u. n. praecedensek, a melyeket én ezen bizottságban a magam részéről nemcsak semmi tekintetben el nem ismerek, hanem igenis azokat
