A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
T 14 m e helyről a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, (Helyeslés.) mert ezeknek a támadásoknak indoka nem volt semmi egyéb, mint az, hogy végre a közös ministerek között találkoznak olyanok, a kik komolyan ráléptek arra az útra, hogy Magyarország jogos és törvényes követelményeinek a megvalósítását, az elismerését hajlandók initiálni. Minden tekintetben a kezdet kezdetén vagyunk; és már ekkor, a mikor még csak hajlandóságról, még csak kezdeményezésről, még csak Ígéretekről, kilátásba helyezett dolgokról van szó, már akkor ilyen támadások intézteinek azok ellen a közös ministerek ellen, a kik egy cseppel több jóakaratot, egy cseppel több igazságérzetet mutatnak irányunkban, mint elődeik. Gondolják meg azok a t. osztrák delegátusok, hogy a Magyarország és Ausztria közti szövetség megbontására senki sem tehet többet, mint az, a ki erre a térre lép, a melyre ők ráléptek, a kik Magyarország jogait és érdekeit elismerni nem akarják. Jelenleg, t. országos bizottság, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a közvélemény igen nagy része a 67-iki kiegyezési alaptól elfordult. Tanúsága ennek az, hogy az országgyűlésen a 48-as és függetlenségi párt többségben van ; és a függetlenségi és 48-as párt azáltal került többségre, és az 18 7. évi XII. t.-cz. a kiegyezés iránti bizalom azáltal rendült meg ebben az országban, hogy csaknem 40 esztendőn keresztül Magyarország a közös intézmények javára közgazdaságilag igazságtalanul terheltetett és kihasználtatott, és Magyar- országnak azok a jogai, a melyek az 1867. évi XII. t.-cz.-ben biztositva vannak, a teljesen paritas, a gyakorlatban érvényesítve nem voltak. A közösügyekben a teljes paritas érvényesitését pedig a szövetséges viszony feltételéül az 1867. évi XII. t.-cz. 28. §-a foglalja magában. Megállapíthatjuk itt, hogy ennek a viszonynak a fentartása csakis úgy lehetséges, ha Magyar- országnak egyrészt közjogi tekintetben a paritas minden közös intézményben teljesen biztosittatik, másrészt gazdasági téren végre felhagynak azzal az iránynyal, a mely Magyarországnak gazdasági károsításával eddig a közös intézményekben fenmaradt. Az olyan támadások tehát, a milyeneket az osztrák delegatióban intéztek ellenünk, egyrészt a belső békének, másrészt a monarchia tekintélyének kifelé csak lerontására vezetnek. (Igaz! így van!) És mi, sajnos, az osztrák delegátusok részéről, a kik bizonyára Ausztria közvéleményét, annak felfogását és gondolkozását fejezik ki, valóságos gyűlölettel találkozunk. Ok a mi részünkről soha ilyen gyűlöletet nem tapasztaltak. (Úgy van!) Magyarországban a legszélsőbb függetlenségi és 48-as párt sem törekedett soha egyébre, mint a personalis uniora, melynek alapgondolata nem a teljes szétválás, melyről az osztrák delegátus urak ÜLÉS. beszélnek, hanem az, hogy kevesebb legyen köztünk a súrlódásokra, összetűzésekre való alkalom, hogy a két állam egymással testvéri viszonyban, békésen megférjen és saját fejlődésének érdekeit szolgálja. (Helyeslés.) De azt hiszem, hogy ennek az országos bizottságnak nincs egyetlen egy tagja sem, a ki el tudná képzelni azt, hogy a békés és barátságos viszony Magyarország és Ausztria között fentartható másképen, mint úgy, ha az 1867 : XII. t.-czikk- ben Magyarország részére épen úgy, mint Ausztria részére biztosított teljes paritas az egész téren, az egész területen a legbecsületesebben meg- valósittatik és végrehajtatik. (Úgy van!) Olyan támadásokat pedig, a milyeneket épen ezen törekvés ellen onnét elhangzani hallottunk, itt ebből a testületből a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. (Helyeslés.) Ezeket kívántam, t. bizottság, az osztrák delegatióban elhangzottakra nézve elmondani. A tárgyalás alatt lévő javaslatra nézve még csak azt vagyok bátor indítványozni, hogy erről a határozatunkról, a melyet most hozni fogunk, tekintettel arra, hogy felhatalmazást a költségek felhasználására csakis a törvényhozás adhat meg, mi pedig az országgyűlésnek csak egy bizottsága vagyunk s ennélfogva törvényhozási intézkedésre van szükség, — az országgyűlés értesítendő lesz. Indítványom tehát arra irányul — azt hiszem, ilyenféle indítványt Írásban beadni nem szükséges, mert hiszen a jelentés szövegét nem terjesztjük elő — azon gyakorlat szerint, hogy más bizottsági határozatok is a törvényhozásnak bejelentetnek, szintén jelentsük be. Ezt czélozza indítványom. (Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Rakovszky István ! Rakovszky István ; T. országos bizottság ! Én ismételten kénytelen vagyok állást foglalni az ellen, hogy ez a bizottság épen olyan, mint az országgyűlésnek akármely más bizottsága. Ezen bizottság a törvényen alapszik, (Úgy van !) az országgyűlési bizottságok pedig a házszabályokon alapulnak. És ezen országgyűlési bizottság határozatai szentesittetnek. (Ellenmondás.) Bocsánatot kérek, tessék belenyugodni : az 1867 : XII. t.-cz. 43. §-a értelmében szentesittetnek és megerősittctnek. (Felkiáltások : Meg- erösittetnek !) És szentesittetnek. Mert benne van a törvényben. (Zaj. Egy hang: Nincs henne!) Az nagy baj a közjogászokra, ha nem ismerik a törvényt. (Ohassa): »Azon határozatokat, melyek a delegatióban a fentirt módon hozattak s ő Felsége által szentesittettek, miután a magyar országgyűlésnek tudtára adattak, Magyarországban ő Felsége csak a felelős magyar ministerium által hajtathatja végre. Ugyanazért mindazon költségeket is, melyek a bizottság ily módon hozott és szentesített határozatának folytán Magyarországra háramlanak, a magyar felelős ministerium fogja az ország- gyülésileg megállapított magyarországi budget-
