A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 225 nézve a nép egyéb megnevezést használ, ez utóbbi a hivatalos elnevezés mellett alkalmaztassák, hogy a parancsadásnál és jelentések tételénél a tévedések és félreértések lehetőleg elkerültessenek. A mi a horvát nyelvnek a katonai nyomtatványokon való alkalmazását illeti, mint a katonai igazolványokon, behivójegyeken stb., itt ez idő szerint különbségek léteznek és ezeknek egyenlő alapelvek szerinti szabályozása iránt az uj véderőtörvényhez kiadandó utasításban fog a hadügyminister úr rendelkezni. A mi a horvát nyelv alkalmazását illeti, a legfontosabb katonai okmányokban, hogy mást ne említsek, pl. a behivójegyeknél, az ma is használatban van. Arra vonatkozólag pedig, hogy milyen nyelven iktatandók be a keresztnevek, ez idő szerint átalános érvényű rendelet még nincs kiadva. A katonai igazolványokkal kapcsolatosan fog ez a kérdés rendezést nyerni. Bakonyi Samu tisztelt bizottsági tag úr által az oktatási nyelv tekintetében felvetett kérdésre nézve utal a hadügyminister a 13. határozati javaslatra adott válaszára s röviden csak azt ismétli, hogy a beosztásnál természetszerűleg a nyelvismeret a mértékadó, és hogy azok, a kik a magyar nyelvet tudják, a csapattest magyar nyelvű oktatási csoportjaiba osztatnak be. A mi Bakonyi t. bizottsági tag úr további megjegyzéseit illeti, különösen a hadbirújelöltek anyagi helyzetére vonatkozólag, erre nézve a hadügyminister már az albizottság tárgyalásai alkalmával kijelentette, hogy figyelembe veszi azt a kérdést már az 1907. évi költségvetés alkalmával és tekintettel lesz arra, hogy a segélydíjak száma szaporittassék. Az anyagi helyzet javítását czélzó többi megjegyzéseket pedig fontolóra fogja venni a hadügyminister úr. Szalay László tisztelt bizottsági tag úr a nyugdíjazási ügyről beszélve, különösen kifogásolta azon nagy költségeket, a melyek ezen a czímen felmerülnek. Erre nézve bátorkodom megjegyezni, hogy hát igenis ezek a költségek szaporodtak, de a nyugdíjasok száma évröl-évre csekélyebb lesz, csökken, a mi azt jelenti, hogy a hadvezetőség A közösögyi országos bizottság naplója. 1906. nem jár oly nagyon könnyen el ebben a kérdésben, hanem nagyon is jól megfontolja ezt. Ha méltóztatnak megnézni az 1876-ik, tehát a 30 évvel ezelőtti kimutatást, akkor meg méltóztatnak győződni arról, hogy ott a nyugdíjasok száma 11.130-at tesz ki. Mig a jelenlegi költség- vetésben csak 6825 nyugdíjas díja van előirányozva. tehát valamivel több, mint az akkori számnak fele. Miután azonban a régebbi nyugdíjasoknak csekélyebb illetményeik voltak, természetes, hogy ez a csökkenés az összeg nagyságánál nem juthat kifejezésre, sőt ellenkezőleg, a nyugdíjasok számának apadása daczára is a költségek növekszenek. A pótlovazás tekintetében a hadügyminister nagy gondot fordít arra és már az albizottság tárgyalásánál is kijelentette, hogy a tenyésztőktől való beszerzést minden lehető módon elő fogja mozdítani. (Helyeslés.) A hadügyminister ezt nem fogja szem elől téveszteni és e tekintetben szakadatlanul tovább folynak a tanulmányok. A lövésbeli kiképzést illetőleg a hadügyminister is teljes tudatában van annak, hogy ez igen nagyfontosságú kérdés és ha meg méltóztatnak nézni a költségvetést, abból konstatálni méltóztathatnak, hogy ha nem is évről-évre, hanem bizonyos időszakonként mindig nagyobb meg nagyobb költségek állíttatnak be ezen a czímen. Lőterek szereztetnek be, a lőjutalék már is felemeltetett és ezenkivül a gyutacs- lőterek rendszeresítése által reméljük, hogy a lövésbeli kiképzést igen magas fokra emelhetjük. (Helyeslés.) A katonaság és a polgárság közötti jó viszonyt illetőleg a hadügyminister kijelentheti, hogy a maga részéről is nagyon kívánatosnak tartja, hogy a katonaság és polgárság között tartós és helyes harmonia létesüljön és a maga részéről is mindent meg fog tenni, hogy a jó viszony tényleg ápoltassák. Zboray Miklós t. bizottsági tag úr felemlítette itt a czímer kérdését. Tény, hogy Dalmácziában igen sok ósdi, régi czímer van, melyek részben történelmi értékkel is bírnak, de a melyek azonban nagy részökben nincsenek összefüggésben a czímer- kérdéssel. A hadügyminister úr azonban Ígéri, £9
