A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 219 védés és nyomor, melyet a nemzetnek ki kellett állania, és másrészt azok a megrázkódtatások, melyek a trónt és hadsereget hatalmi szervezetében a legközelebbi múltban érték, nem fognak jövőre gyümölcstelenül elmúlni ; hanem abból okulást menthetünk mindannyian : mi a nemzet képviselői okulást, biztatást, kitartást merítünk abból, hogy nemzetünk jogaiért, nemzeti hadseregünkért tántoríthatatlan erővel tovább küzd- jünk ; a trón és a hadsereg pedig okulást fog meríteni a jövőben arra nézve, hogy igyekezzék megérteni e nemzetet és igyekezzék vele összeforrni, mert csak igy oldhatják meg mind a ketten azokat a nagy feladatokat, melyek előttünk állnak. (Úgy van! Úgy van!) Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Szalay László ! Szalay László: T. országos bizottság! A mennyiben az albizottsági tárgyalások során módom és alkalmam volt az előterjesztett költségvetés egyes részleteire nézve megjegyzéseimet tüzetesen és behatóan megtennem, ez alkalommal az ott felvetett kérdések közül csak azokat kívánom ismét szóba hozni és röviden tárgyalni, melyeket kiváló fontosságuknál fogva érdemeseknek tartok arra, hogy velük itt az országos bizottság is behatóan foglalkozzék. (Hulljuk!) Az albizottsági tárgyalások során bátor voltam rámutatni a jelenlegi nyugdíjazási rendszerre és annak következményeire, melyek akár a hadsereg tiszti karának szempontjából, akár az országos pénzügyi érdekeire való tekintettel sajnos eredményeket mutatnak fel. (Ugtj van!) Nem akarok e kérdéssel hosszabban foglalkozni ; mégis rá kell mutatnom arra, hogy a nyugdíjazásoknál irányadó sokszor kisszerű okok, sokszor talán öukénykedés valóban megdöbbent és arra az eredményre vezet, hogy a nyugdíjba helyezett katonatisztek ellátmánya czímén az ez évi költségvetésbe immár majdnem 26 millió korona van felvéve. Megdöbbentő ezen összeg nagysága és az a számarány, mely elénk tűnik, ha a tényleges alkalmazásban lévő és a nyugdíjba helyezett tisztek állományát összehasonlítjuk. Mert ugyancsak a költségvetés mellékleteiből kitűnik, hogy mig a tábornoki kar tényleges állománya 203, addig a nyugdíjazott tábornokok száma 457, tehát kötszernél több a nyugdíjazottak száma mint azoké, kiknek tényleges szolgálatára a hadseregnek szüksége van. Ugyanilyen megdöbbentő az arány a nyugdíjazott törzstisztek létszámát illetőleg is. Mert mig 1470 tényleges törzstiszt van alkalmazva, addig a nyugdíjazottak száma 2126. Hogy ezen arány egyáltalán nem vezethető vissza egészséges viszonyokra és hogy itt magában a nyugdíjazás rendszerében van a hiba, ezt, gondolom, bővebben indokolni nem szükséges. Bízom benne, hogy a liadügyminister úr, a ki az albizottságban előadott fejtegetéseimet, úgy látom, jóakarattal fogadta, ez irányban mindent el fog követni, hogy a helyzet a javulás útjára térjen. Ugyancsak az albizottságban rámutattam a jelenlegi pótlovazási rendszerre és ennek szomorú eredményeire s azokra a sérelmekre, melyek a gyakorlatban lévő rendszer és ennek eredményei szerint egyrészt sérelmet jelentenek a lótenyésztéssel foglalkozó közönségre, másrészt veszélyeztetik a hadsereg érdekét is. Mert a hadsereg érdeke az, hogy a lovasságunkhoz szükséges könnyű és melegvérű lóanyag az országban lehetőleg nagyobb számban, de mindenesetre oly arányban tenyésztessék, hogy a hadsereg szükséglete a belföldi tenyésztés utján biztosítva lehessen. Rámutattam arra a sajnálatos körülményre, hogy a hadsereg lószükségletének beszerzésénél csakis 30—31 százalék az, mely közvetlenül a tenyésztőktől szereztetik be, mig 70 százalék közvetítő kereskedőktől, tehát a közvetítői haszon elvesztésével vásá- roltatik. Ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy az a százalék is, melyet a hadsereg kereskedők utján vásárol, kétségtelenül itt az országban tenyésztetik, nem pedig behozatal utján szereztetik meg, akkor lehetetlen meg nem győződnünk arról, hogy itt tényleg maga a rendszer a hibás és oka ezeknek az állapotoknak. Méltóztassék megengedni, hogy még bizonyos oly kérdéseket említsek fel, a melyek általános érdekűek és a hadsereg belső értékét, használhatóságát, harczképességét kétségtelenül jelentékenyen befolyásolják. (Halljuk!) Rövideu kívánom előrebocsátani és azt 28*
