A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
194 VI. ÜLÉS. jelentését, a határozatoknak végszerkezetben való elfogadása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Az ülést most öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: T országos bizottság! A tanácskozást folytatjuk. Következik a pénzügyi albizottság jelentése. Kérdem, méltóztatnak-e az albizottsági jelentést felolvasottnak tekinteni, a mennyiben az már ki lett osztva. (Helyeslés.) Felolvasottnak tekintetik. Az előadó urat illeti a szó. Rndnyánszky József h. előadó; T. országos bizottság! A közös pénzügyministerium- nak 1906. évi előirányzata az eddigi keretekben mozog. Ugyanezt jelenthetem azokról az előirányzatokról is, a melyekhez a közös pénzügy- ministerium által kezelt négy alap is tartozik. Miért is teljesen indokoltnak tekinthető a t pénzügyi albizottságnak az a javaslata, hogy a közös pénzügyministenum költségvetését méltóztassék az álalános tárgyalás alapjául elfogadni, a négy alapra vonal kozó jelentését pedig tudomásul venni. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy szükségszerüleg foglalkoznia kellett a pénzügyi bizottságnak a határvámbevételekkel is. A határvámbevételek, a mennyiben ebben az évben is közösek maradnak, kiegészitö részét képezik a közös költségeknek. A vámbevételeket 116,446.279 koronával véli az albizottság megállapíthatónak, vagyis 1,730.050 koronával magasabban, mint a múlt évben. Ez az előirányzat, mint méltóztatuak tudni, három tételből áll. Az első tétel vonatkozik a magyar korona országainak határvámjövedel- meire, a második az Ausztriában befolyó határ- vámjövedelmekre, a harmadik tétel pedig a Boszniában befolyt vámjövedelmekre. Az összered- mény Magyarországon 14 millió koronát, Ausztriában 102 millió koronát, mig Boszniában 969.000 koronát tesz ki. Ebből tévesen sokan azt a következtetést vonják le, hogy Magyarországnak tiszta vámbevétele csak 14 millió korona volna, s azt következtetik, hogy miután Ausztriában a vámbevétel 102 millió korona, Magyarország sokkal nagyobb mértékben járul a közös terhekhez, mint az a quota arányában illetné. Meg kell jegyeznem, hogy ez téves, és el nem fogadható álláspont. {Úgy van!) A mint méltóztatnak tudni, a vámbevételek vámhivatalonként vannak részletezve. Hogy az állam melyik részének polgárai terhére jutnak, az itt nincs kimutatva s ennek kimutatása nem is lehet czélja az előirányzatnak. A hármas alapon való rendelkezés csak azért történik, a mennyiben, mint méltóztatnak tudni, a kezelés az illető országok kormányát illetőleg másképen nem is történhetnék, azt azonban, hogy mennyi összeg jut ebből Magyar- országnak és mennyi Ausztriának terhére, az áruforgalmi statistika és egyéb segédadatok alapján lehet kiszámítani. E helyről is határozottan tiltakoznom kell azonban azon felfogás ellen, mintha Magyar- ország csak 14 millió bevétellel járulna a közösügyi költségekhez. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után még csak két kérdésre hívjam fel a mélyen tisztelt országos bizottság magas figyelmét, az albizottság megbízása folytán. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezés három közös minis- teriumot rendelt felállittatni. E rendelkezés kiegészítést nyert azon intézkedéssel, a melylyel a legfőbb közös állami számvevőszék felállítása rendeltetett el. Daczára annak, hogy a törvényben nincs meghatározva, hogy a közös ministeriumoknak székhelye Bécs, ezek a ministeriumok immár csaknem negyven esztendeje mind Bécsben vannak elhelyezve. Hogy minő hátrányok folynak ebből fővárosunk fejlődésére és a magyar társadalomra nézve, azzal e helyről nem kívánok foglalkozni, egyszerűen hangsúlyozni akarom, hogy igen szerény óhajtás az, hogy legalább a közös pénz- ügyministerium helyeztessék át Budapestre. (Helyeslés.) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy éppen mert oly szerény óhajtás ez, honoráltatni is fog. Hiszen azok a felhozott ellenvetések, hogy az administratio ezáltal megnehezedik, viszonyítva e kérdés nagy fontosságához, nem
