A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 179 Azt joggal nem kifogásolhatjuk, hogy ők leginkább a horvát viszonyokra néztek, és azokhoz szerettek alkalmazkodni. Már most Horvátországban, tudtommal legalább — ha nem igy van, a horvát urak meg fognak czáfolni — a német nyelv ma is kötelező tantárgy, és ez, mondhatnám, természetszerűleg áthárul Boszniára is, és következménye az, hogy tényleg Bosznia iskolai rendszerében a német nyelv, mint kötelező tárgy, ma már nagy szerepet játszik. Elismerem, a t. bizottsági tag úr fejtegetésével kapcsolatban, hogy némi sérelem van, de hozzáteszem, hogy ezt én talán előbb ismertem fel. A múlt cszszel egy tanügyi enquétet rendeztem Boszniában, melyben a nyelvkérdés tanulmányozása széles tért foglal el és biztosíthatom a t. orsz. bizottságot, hogy ezen ügyek revisiojánál és ujjárendezésénél mindenesetre tekintettel leszek arra, hogy e tekintetben a paritást elérjük, mert az a viszony, mint a hogy az ma fennáll, ámbár practicus okai vannak és nem mesterségesen történt a behozatal, még sem elégít ki. Például felemlítetett, és helyesen, hogy a középiskolákban a magyar nyelv, mint relativ kötelező tárgy van behozva és tényleg csakis a szerajevói gymnasiumban oktatják az önként jelentkezőket a magyar nyelvre. Ez azért van, mert a mikor e rendeletet kibocsátották, a többi négy gimnasiumban senki sem jelentkezett a magyar nyelvre. Ez a kérdés már most is tanulmány tárgyát képezi és e tanulmány irányításaképpen elfogadom az itt felmerült indítványt is, t. i. hogy legyen egy nyelve a monarchiának köteles tárgy, de legyen az azután az illető növendék választása szerűit akár a német, akár a magyar. Természetesen, ha ezt igy behozzuk, az nem járna tetemes áldozatok nélkül, mert a szabad választás kedvéért bizonyos számmal kellene magyar tanítókat alkalmazni. Különben az elemi iskolák nyelve kizárólag az országnyelv és itt ismét csak egy pár iskola van kivéve, t. i. a német colonisták iskolája a Száva mentén ; azonkívül két iskolában a magyar nyelv a tannyelv: Trebinjében és Prnjavovban, mert ott tetemes számmal vannak a magyar telepesek gyermekei. Ez tehát tisztán a szükségletnek felel meg. A felsőiskolák ösztöndíjainak kérdése is megpendittetett. A tények, melyek e tekintetben felhozattak, a valóságnak megfelelnek, sőt talán úgy igazíthatom ki a tényállást, hogy az ösztöndíjasoknak nem is bizatik szabad elhatározására, hogy hol kívánnak tanulni, mert az ösz- tö: díjasokkal az első években szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy e fiatal emberek, ha magokra hagyatnak, nem felelnek meg tökéletesen a hozzájok fűzött reményeknek. Ezért már elődöm 10 évvel ezelőtt azt a combinatiót létesítette, hogy az ösztöndíjak eredményének biztosítása végett a növendékeket mind egyesítse itt Bécsben, még pedig azért itt, hogy a közös pénzügyministeriumnak közvetlen ellenőrzése alatt álljanak. Mert hiszen az ösztöndíjasok azon kikötéssel nyerik ezt a segélyezést, hogy kötelezik magokat, hogy tanulmányaik bevégzése után öt éven át az államot szolgálják. Tehát már most a kormányzat érdeke, hogy tanulmányi tekintetben ellenőrizze a fiatal embereket. De egy más tekintet is irányadó volt, t. i. a fiatal emberek nevelése. Mert Boszniában és Ilerczegovinában — s ezt legnagyobb jóakarói is kell hogy elismerjék — a házi nevelés bizony kezdetleges állapotban van, és a kik iskolába járnak, azok nagyon fogyatékos nevelésben részesülnek. Ezért módunkban van némelyeket közülök a convictusba fölvenni. De elismerem annak a jogosultságát, hogy ezen ösztöndíjakat valami módon felosztjuk Ausztiia és Magyarország közt. Csak azt ne követeljék én tőlem, t. országos bizottság, hogy megígérjem, hogy a convictust rögtön megszüntetem, ez új idea, ezt meg kell fontolni. A magyar nyelv különben a convictusban, mint tantárgy, igaz, nem kötelező módon, hanem facultative be van hozva; a növendékek egy része tanulja is. Csak azt kérem, engedjenek időt, hogy fontolóra vegyem, hogyan intézzem a dolgot, és egy legközelebbi alkalommal jelentést fogok tenni az iránt, hogy mit javaslok e tekintetben, mit tarlók czélszerünek, hogy érdemileg megtartsuk-e, és eleget tegyünk a paritásból eredő jogos kivánságn.ik, mely itt felmerült. A legfőbb kormányzat bírálatánál Zboray képviselő úr kifogásolta már e kormányzatnak 23*
