A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ŰLES.

177

zoljam vagy magyarázgassam ; erről bővebben volt szó az elmúlt delegalios ülésszakok alatt

Azt az egy bizonyilványt talán kiállíthatom magamnak, hogy én semmiféle ürügyből nem halasztottam semmit azokból, a miket már első megjelenésem alkalmával a legszükségesebb dolgoknak ismertem fel és foganatba is vettem és ezek a dolgok — hiszen nem akarom ismét felsorolni, hogy mi történt ezen három év alatt az egyházi autonómia és azután az adópolitika és a bíróságok megteremtése terén — de csak azt akarom vindicálni a kormányzatnak, hogy mindezek a dolgok, a melyeket tett és most kezdeményez, igy a városi autonómia kibővítése és a falusi községek rendezése csak oda czéloz- hattak, hogy a népesség lassanként bevezettessék az önkormányzatba és azután a polikai életbe.

E tekintetben mi nagyon tevékenyek vagyunk és remélem, hogy mi ebben az évben a városi községek autonómiáját tetemesen kibővitjük, remélem, hogy a falusi községek rendezését is foganatba vehetjük, a mely némikép automalice most úgy is végbe ment azáltal, hogy a falusi lakosságot tetemesen igénybe veszszük a tized reformnál, a melynél a falu legkülönb emberei járnak közbe és pedig döntően és ha- tározóan Azonkívül a mint volt szerencsém az albizottságban is említeni, sajtó-törvényt dolgoztunk ki. Remélem, hogy ezzel is hamar készen leszünk. Elismerem, hogy e probléma nehéz ; azonban az eddigi sajtóállapot sem volt olyan borzasztó, mint a minőnek ecsetelik. Az igaz, hogy praeventiv censura van, de minden attól függ, hogy e praeventiv censurât mikép értelmezzük. A legjobb bizonyitéka annak, hogy e praeventiv censurával mi a kritikát — még pedig a kormányközegekről mondott bírálatot nem zárjuk el, az, hogy a boszniai sajtó és a kormányzat között az képezi, mondhatnám a nézeteltérés legfőbb tárgyát, hogy ők nem akarják a mi helyreigazításainkat bevenni.

Már pedig ha valaki vádol a sajtóban, egész természetes, hogy a vádlottnak kell, hogy jogában álljon ugyanott helyreigazításokat is közölni. Azonkívül ezen praeventiv censura gyakorlatával sok tapasztalatot szereztünk az iránt, hogy hova tendál tulajdonkép ez a kezdetleges bosnyák sajtó. És e tekintetben nagyon tanulságos dolgokat

A közösügyi országos bizottság naplója 1906.

láttunk. Nem szemrehányáskép mondom, de a való tényeknek felel meg, hogy a kezdetleges bosnyák sajtó radicnlis irányban indul és egy- álalán nem nagyon válogat az eszközökben. Mi a kitörölt czikkekből és állításokból azt látjuk, hogy bizony nem nagyon lelkiismeretesen bánnak el az igazsággal és nagyon gyakran iparkodnak azzal rontani meg egyeseket, hogy mindenféle be nem igazolhatót ráfognak.

Mindez azonban nem fog bennünket meggátolni abban, hogy a sajtó ügyét szabadelvű szellemben rendezzük. De minden gondolatunkat arra fogjuk fordítani, hogy kezünkben maradjon kellő fegyver a valótlanságok és rágalmak visszautasítására. Remélem, hogy most a sajtót az új törvény által tovább fejleszthetjük és az magát a közéletben a közérdek előnyére fogja érvényesíteni.

Felvettetett itt valami bosnyák alkotmánynak a kérdése is. Itt elsősorban helyén van, hogy egy félreértést kiküszöböljünk.

Bosznia semmi esetre sem állam. így tehát még csak a discussióban sem lehet szó teljes parlamentarismusról, a mely teljesen más közjogi helyzetet kíván alapul. Itt legfeljebb tartományi képviseletről lehet szó — az analogia szerint — a mely monarchiákban is megvan. Természetes, hogy egy ily gyűlés kezdetben a közigazgatás ellenőrzésére terjedő tevékenységgel bir. Mi egyátalában nem akarjuk kizárni Bosznia lakosságát a népképviselet paradicsomából, de mi mint bosnyák kormányzat, a kik felelősek vagyunk a fejlődésért és specialiter én, a ki három év óta egy bizonyos terv szerint törekszem fejleszteni az intézményeket, megkívánhatjuk talán, hogy ennek a fejlesztésnek az egymásutánja ránk bizassék s én annyival nagyobb megnyugvással intézem ezt a kérdést Boszniának nemcsak itt levő szószólóihoz, de a bosnyák politikai férfiakhoz is, hogy senkinek és semilyen érdeknek nem lesz kárára az, ha még egy kissé várunk a fejlesztéssel, mert éppen ez által mondhatnám pallérozódik a helyzet a jövendő intézmények alapjául, az által, hogy évről-évre mindig több meg több képzett és politikai tekintetben hasznavehető férfi kerül ki. Magam részéről természetesen nem szabhatok időt, de az iránt biztosítékot adhatok, hogy a mennyiben