A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

108 VII. ÜLÉS. fog fejlődni, és csak a negyedik, ötödik genera- tióval érjük el azt, a mit el akartunk érni. A t. pénzügyminister úr nem tudta megvárni ezen eredményeket ; siettetni kívánta azokat és ez által nem hogy eredményeket mulatott volna fel, hanem nagy elégedetlenséget idézett elő. T. országos bizottság! Ez a bosnyák ad­ministrate nem egyéb, mint a Bach korszak, bosnyák kiadásban és keleti kegyetlenséggel gar- nirozva. (A közös pénzügyminister tagadókig int.) Igenis, igen tisztelt minister úr, keleti kegyet­lenséggel. A t. minister úr hivatalnokai úgy járnak el ott, hogy ezen eljárás folytán a kül- hatalmak és elsősorban Törökország, a berlini szerződésre hivatkozva, teljes joggal avatkozhat­nék be. Mert azok a hivatalnokok, lábukkal tiporják a legprimitívebb emberi jogokat. Ezen állításomat nevek megemlítése mellett fogom igazolni. Ez a Bach-rendszer bosnyák kiadásban magán viseli mindazon gyűlöletes vonásokat, a melyeket a Bach-korszak nálunk magán viselt. Hiszen a t. minister úr jobban emlékszik arra a korra, mint én, a ki akkor még kis gyermek voltam, de emlékszem reá, hogy mondogatták az emberek: »hiszen ez az adó nem is olyan sok; hiszen ezek a Bach-huszárok itt rendet csinál­tak ; jó utaink vannak ; összefogdosták a betyá­rokat és a közbiztosság jobb, mint azelőtt volt.« De az az örökös spiczliskedés, az az örökös, minden csekélységben tüntetést kereső eljárás, az a folytonos secatura annyira gyűlöltté tette ezt a különben talán nem is olyan rossz admi- nistrationalis grémiumot, hogy a 60-as évek beálltával örültünk azon, hogy szabadultunk tőle és inkább helyreállítottuk azt a régi, de nem oly pontos és jó közigazgatást. Nap-nap mellett történik az, hogy feljelentenek embere­ket. A spiczliknek és a spiczli-rendszernek min­den árnyalata megvan, elegendő az, hogy az egyik spiczli tudja, hogy ez meg ez a vagyo­nosabb, vagy szegényebb ember ennek vagy annak a kerületi felügyelőnek nem tetszik Történjék valami, jelenjék meg egy röpirat: kérdik, ki tette1? A spiczli már ott van, mert a spiczlinek pénzre van szüksége, pénzt pedig érdemek nélkül nem kaphat, tehát érdemeket kell szereznie. Bejelenti, hogy ez meg ez a bég tette, vagy ez meg ez a szegény ember tette és az illetőt be fogják citálni, secirozzák és hetek múlva ta­lán kisül, hogy a dolog nincsen úgy, hogy csak egy szemfüles újságíró hallotta valahol, Eszéken vagy Zágrábban és megírta azt az esetet, a mely arra a vidékre vonatkozott, a hol az az ember lakik, a kit amúgy is rossz szemmel néz a kormányzat közege és ez elegendő arra, hogy agyonüssék. Nagy hiba az, hogy nincsen semmi ellen­őrzés, sem sajtó, sem népképviselet ; ennek foly­tán az igen tisztelt beamterek, a kik azzal az osztrák beamteri tempóval jönnek oda, hogy az a nép van ő érettük és nem ők a nép miatt, a kik durván bánnak a néppel, mely előtt úgy sem igen sympathicusok, mert idegenek : azt tehetik, a mit akarnak. Van ugyan ott egy sajtó, igaz, de azt a kormányzat bölcsessége preventív cen­sura által korlátozza. Mi a következménye ? Az, hogy senki sem olvassa. De van még egy másik következménye is, hogy tudniillik a t. kormány által engedélyezett és szabadalmazott sajtót nem olvassa senki, de annál szorgalmasabbban olvassák azokat a radicalis Starcsevics-féle újságokat, a melyek Horvátországból átcsempésztetnek és ott szétosztatnak, és a melyek czélzatosan és foly­vást Magyarország ellen izgatják a népet. így aztán, miután nincsen szabad sajtó, a mely a mi érdekeinket és a népnek érdekeit is védi, a helyett, hogy a sajtó révén kapocs létesülne köztünk, éppen a sajtó révén van a legnagyobb izgatás az anyaországok ellen a melyek nagyon nagy vér és pénzáldozatokat hoztak a megszál­lott tartományokért. Én nem is látom be, hogy miért nem ad a t. kormány népképviseletet? Ne méltóztassék megijedni; én nem egy olyan népképviseletet, parlamentet kívánnék, miut minálunk van, ne méltóztassék gondolni, hogy én a legtágabb áta- lános szavazati jogra alapított népképviseletet kívánnék, de azt az egyet megkívánhatnék, hogy legalább olyan népképviselet legyen és annak olyan hatásköre, mint a milyen itt mi nálunk a vármegyékben van! Az a bosnyák ember hadd lássa, hogy hisz engem is meg­kérdeznek, mikor rólam határoznak, az a beam- ter nemcsak mint úr áll előttem, hanem mint olyan, a kinek adott alkalmakkor be kell szá­molnia előttem, bizonyos ténykedéseit igazolnia

Next

/
Oldalképek
Tartalom