A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

106

VM ÜLÉS.

tozik az is, hogy a mikor egy ilyen abnormis állapotról folynak a tárgyalások, a hatodik nagyhatalom : a sajtó mélyen hallgat. A t. pénzügyminister úr úgy int, mintha ő nem tehetne erről. Elhiszem, de a védelem más. Velenczében a Márkus-téren a legidegenebb ember tenyerére is leszállnak a galambok eszik belőlg a kukoriczát. Az a nagyhatalom, a sajtó is ha még oly idegen és nem magyar eredetű minster jön is le Budapestre és kitárja kezét, arra reászáll, csak legyenek rajta aranyos buzaszemek, és azokból igen szívesen kóstolgat. (Derültség.) Nagy csiripeléssel jönnek, meglakva hallgatag röpülnek el. (Derültség.)

Ez az oka annak, hogy olyau mély csend uralkodik Sipka előtt és nem veszik észre az utczákon föl és alá járkáló bosnyákokat, a kik kapuról kapura járnak, ajtótól-ajtóhoz mennek, hogy előadhassák panaszaikat, és nem találják otthon sem a suveraint, sem a kormányt, sem senkit, csak azt az atyáskodó uralmat, a melyről szólani és a melyet jellemezni lesz szerencsém.

A legelső kérdés, t. országos bizottság az, hogy minek is tárgyaljuk mi itt ezt a budgetet? Mit fárasztja magat a t. pénzügyminister úr azzal, hogy nekünk egy ilyen nyomtatványt benyújt, a melynél a próba, a zárszámadás hiányzik, tehát senki sem tudja, hogy igaz-e az, a mi benne van ? Senki sem győződhetik meg arról, hogy úgy van-e vagy nincs. És ha a t. minister úr arra hivatkozik, hogy hiszen ez bizalom kérdése, erre én azt vagyok bátor felelni, hogy számításoknál és számadásoknál bizalom kérdésének nincsen helye. A legelső és legfőbb feladat az, hogy be legyen bizonyítva, hogy kétszer kettő az négy.

De, t. országos bizottság, én ezt az eljárást törvénytelen eljárásnak is tekintem. Megjegyzem egyébként, hogy bár minden tekintetben hozzájárulok ahhoz, a miket AVilczek Frigyes gróf t. barátom e tekintetben kifejtett, hogy minő közjogi aggályai vannak, hogy ha az 1867: XII. tör- vényczikket applicálja a mi tárgyalásainkra, én még tovább megyek és hivatkozom az 1880: VI, törvényczikkre, a melynek nem felel meg az az eljárás, a melyet a t. pénzügyminister úr és a t. közös kormány évek óta folytat. Ennek a törvénynek első szakasza azt mondja: » A ministerium a monarchia közösügyeire nézve fennálló törvényeink értelmében felhatalmaztatik, illetőleg utasittatik, hogy Bosznia és Herczegovinának a közös ministerium által vezetendő ideiglenes köz- igazgatásába alkotmányos felelősség mellett befolyjon.

Tehát a mi magyar ministeriumunk felhatalmaztatik, hogy az 1867-iki törvények értelmében folyjon be ezen ügyek tárgyalásába. Nem hiszem, hogy a t. minister úr azt állítaná, ho y az 1867-iki törvények szellemének megfeleljen az, hogy olyan budget terjesztessék elé, a melyet itt mi meg nem szavazunk és a melynek az érvénye nem a mi megszavazásunktól függ. Én nem hiszem, hogy a t. minister úr azt mondaná, hogy az ilyen budgetek, melyek zárszámadásig nincsenek megerősitve, a melyeket zárszámadásilag ellenőrizni nem lehet, az 1867: XII. törvényezikknek megfeleljenek. Jól emlékszem és jól tudom, hogy az 1867-iki törvény- czikk, a mely egy közös számszéki intézmény felálitásáról nem intézkedett ugyan, de provi- deált arra nézve, hogy mindezen költségek alkotmányosan a delegatiók előtt elszámoltassanak. Ha tehát provideált arról akkor, a mikor még közeg sem volt, a mikor ilyen közös intézmény nem is állt fenn : akkor szerintem igazi szelleme annak a törvénynek az lenne, hogy e budgetet itt tárgyaljuk, megszavazzuk, vagy meg ne szavazzuk, és hogy ezen budgelre vonatkozólag a zárszámadások is előterjesztessenek, a melyekhez ismét hozzászólhassunk.

Ezen budget annak a czélnak sem felel meg, a melyet az igen tisztelt pénzügyminister úr az albizottságban tűzött maga elé Mert ö azt mondja, hogy ez tájékoztatás akar lenni. Hát, t. minister úr, ez nem tájékoztatás; mert hogy igaz-e az, a mi ott benne van, vagy uem, azt én nem tudom, sőt nagyon Tamás vagyok benne, hogy ez igaz. Be is fogom bizonyítani a magyar kormány egy előterjesztéséből. A magyar kormány most nem régen terjesztette elé a bos- nyák vasutakról szóló törvényjavaslatot. Ha jól emlékszem, ezek 75 millió költséget vesznek igénybe.

Ezt csak négy százalékkal számítva, körülbelül három millió évi jövedelemnek kellene lenni, hogy e vasút kifizesse magát. De a t. pénzügy-