A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 43 eltekintve, a melyekben talán nyelvi, vagyoni, személyi kiváló tulajdonságok egyeseket alkalmasakká tesznek arra, hogy a diplomatiai testületben alkalmazást nyerjenek, a többség abból az egy statusból emeltessék fel, a mely kiképzését a consulatusi iskolában nyerte. Hiszen ma az a helyzet, hogy a consulok, a kik magasabb szellemi qualificatioval birnalc, mint a diplomatiai pályára lépők, a kik egyszerűen elvégzik a jogi tanfolyamot és egy vizsga alapján vétetnek át a diplomatiai statusba: azok a magasabb képesítéssel biró férfiak quasi alárendelt közegei egy kisebb szellemi qualificalióval biró diplomatiai testületnek Én tehát azt óhajtanám és kérem a t. külügyi hivatalt, hogy a jövő országos bizottság elé való jelentéstétel kötelezettségével tegye megfontolás tárgyává: vájjon nem volna-e helyes az az álláspont, hogy egységes képesítés állapíttatnék meg úgy a consulatusi, mint a diplomatiai karba lépők részére, úgy, hogy a külügy- ministeriummal egyetértőleg mind a kél testület egy statusba vétetnék és osztatnék be, mert először is részemről igy látnám megvalósíthatónak azt a czélt, a melyet előbb jelezni bátorkodtam, hogy az ezen intézetből kikerült fiatalok képesek legyenek kellő érzékkel birni ipari és kereskedelmi érdekeink iránt, másodszor meg volna a lépcsőzetes fokozat a consuli iskolát végzettek számára, hogy azon magas qualificatiójuk alapján diplomatiai helyekre léphessenek elő. De van ennek a kérdésnek még egy háttere, a mely már nem a qualificatió kérdésével bir, de a mely gyakorlati jelentőségében viseli az egységesités értékének hasznosságát. És ez a kérdés az, hogy ma, különösen Keleten, a hol diplomatáink és consulatusaink is vannak, egy- és ugyanazon városban, ott a diplomata képviseli azt az előkelő kört, a mely az egyedül álló társas érintkezésben szerepléssel bir. Consulatusaink, a kik ugyanezen városokban vannak, nem bírnak enne lfogva azzal a társadalmi posi- tióval, és társadalmi positióval nem bírván, nem bírják azt az erőt és befolyást, a melyet a külföldi hatóságoknál birniok kellene Ez csak egy társadalmi kérdés, a melynek azonban gyakorlati jelentősége nagy és a melynek nagy gyakorlati jelentőségét csak azok a férfiak ismerik, a kik tudják azt, hogy diplomatával és consulatusi hivatallal biró egy és ugyanazon helyeken milyen alárendelt, állásuknak mennyire nem megfelelő társadalmi positióval bírnak consulatusaink, a kik ezen társadalmi érintkezésből mint egy alárendelt testület, ki vannak zárva, vagy legalább nincsenek felvéve. S ezen is segítene az egy statusba való olvasztás. A kúlügyminister úrhoz bátorkodom továbbá azt a kérelmet is intézni: lenne kegyesés revi- deáltatná azt a vizsgálati rendszabályt, a melyet 1880. évben adtak ki és a mely a külügyminis- terium belső és külső fogalmazási szolgálatába való belépésre vonatkozik ; ezen szabályzat második pontja ugyanis olyan rendelkezést foglal magában, a mely a magyar egyetemi szabályzatnak meg nem felelő, tehát fenn nem állhat és módot nyújt arra, — ha talán nem is fordul elő, — hogy a szabályzatba felvett feltételeknek meg nem felelő, de a magyar egyetemeket végzett ifjak a vizsgálatra ne bocsáttassanak. A szabályzatban tudniillik fel van említve a jogvégzettségnek megállapítása azzal a kikötéssel, hogy a három államvizsga letétele után adatik meg a jog valakinek arra, hogy a diplomatiai vizsgára bocsáttassák. Ez a magyar jogrend szerint nem áll fenn, ennek daczára 1880. év óta mint szabály érvényes. E szerint lehet eset arra, hogy ha valaki Magyar- országon jogvégzettséggel bir, de minthogy itt csak két államvizsga van, a megkívánt quaüfi- catióval nem bírván, a felvételi vizsga alá nem bocsáttatik. Ez helytelen és a magyar jogi egyetem szabályzatának meg nem felelő intézkedés lévén, kérem ennek módosítását és a mi jog- szabályzatunknak megfelelőleg való pótlását. (Helyeslés.) Ez az egyik kérésem. A másik kérésem pedig az, hogy úgy ebbe a szabályzatba, valamint abba, a melyet 1899. évben kibocsátottak a consuli attachéi vizsgákra vonatkozólag, méltóztas- sék kötelezően felvenni és e részben már a jövő országos bizottság elé határozott javaslatot bemutatni, vagy esetleg a megváltoztatott szabályzatot előterjeszteni, hogy úgy a diplomatiai vizsgák, valamint az attachéi vizsgák tárgyai közé is kötelező tantárgynak a magyar nyelv is felvétessék. Tudom, hogy ez nem rokonszenves dolog; de én, daczára annak, hogy kérelmem talán rokonszenvvel nem fog találkozni, abból 6* H
