A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
36 IV. ÜLÉS. sem védi meg a monarchiát, hogyha nem is a hivatalos körök, de a német társadalom helyet ne adjon azoknak a súlyos invectiváknak, a melyek belső viszonyainkat rosszakaratú és ten- dentiozus szinekkel állítják a világ elé. Nálunk egyetlen egy szót sem lehet hallani, vagy olvasni a poseni rendszabályokról, pedig ott egy históriai nemzet existentiájáról van szó. Ellenben a mi 20 milliónyi nemzetünk kebelében él egy- kétszázezer szász és néhány százezer békés érzelmű sváb lakosság, a kik nálunk századokon keresztül megőrizték nyelvi, faji, vallási, kulturális és más sajátságaikat. Hogy ezek nyugalmát kívülről jött agitátiok- kal izgatják és nyugtalanítják, azt leginkább azóta tapasztalhatjuk, a mióta ebben a hatalmas védelmi coalitioban élünk és a mely csak nagyobb biztosságot és nagyobb nyugalmat volna hivatva számunkra nyújtani. És Ausztriában is mióta indult meg az Alldeutsch-mozgalom? Hiszen ma már német történészek foglalkoznak tudományos ‘művekben azzal, hogy Égerland, Reichenberg, a Salzburgi herczegség, Lichtenstein sohasem tartoztak Ausztriához, azok sohasem voltak a cseh koronának részei. Csak 1815-ben kapcsolta azokat Ausztria magához. Semmi titkolni valót sem csinálnak abból, hogy ehhez a birodalmi részhez Németországnak, mint a német bund örökösének ugyanaz a joga van, a mint volt az elszászi és lotharingiai tartományokhoz. így áll a német szövetség mérlege reánk nézve. Senki se lehet nagyobb tisztelője a német kultúrának, mint a magyar nemzet. Senki sem hajolhat meg több tisztelettel az iparban, tőkében, katonai erőben egyaránt nagy és hatalmas Németország előtt. De nekünk is jogunk van és kötelességünk saját egyéniségünket és saját létünket védelmezni. Mi élni és fejlődni akarunk. Nem akarunk a katonai terhek súlya alatt össze- roskadni. Mi századokig állottunk itt őreként Nyugat-Európa békéjének azon veszélyekkel szemben, a melyek azt Keletről fenyegették. Ma is itt állunk erre a czélra. De bocsánatot kérünk, már a Nyugatról jövő veszedelmekkel szemben őrként és hátvédként nem kívánunk odaállani. Nem akarunk egy második német katonai államot erőink végleges kimerülésével fentartani. Igenis kifejleszteni kívánjuk hadi készültségünket, de csakis anyagi erőnk arányában és csakis nemzeti alapokon. Ha ilyen feltételek mellett kell Magyarország és Ausztria szövetsége, arra itt vagyunk, de e nélkül minden szövetség csak romlást hozhat reánk. Most áttérek, tán kisebb terjedelemben, arra a másik kérdésre, melyre beszédem elején utaltam, és a melylyel aztán be is fejezem beszédemet, t. i. a magyar államiság érvényesülésére a diplomatiában. Rendkívül sajnálom, hogy a t. külügy- minister úr itt olyan kijelentéseket tett, a melyek távolról sem állanak meg, a melyek, hiszem, hogy ha ismertekké lesznek, képesek arra, hogy a legnagyobb visszatetszést keltsék. Igen szerény követelésekről van szó. Nem is azt kívántuk az albizottságokban és a múltban a delegatio ülésein, a mihez pedig teljes jogunk volna, hogy a paritas és a dualismus az egész közös, az egész külügyi szervezetben érvényesüljön ; nem azt kívántuk, hogy ezek a közös ministeriumi orgánumok, a melyek Bécsben székelnek, a melyeknek nyelve, ügymenete, kezelése a másik ország nyelve; nem azt kívántuk, hogy az összes hivatalos apparátusok, leltárak, udvari állások és mindazok, a melyek a közös szervezettel összefüggésben vannak, és a melyeknek kezélése az egyik állam életföltételeit szolgálja: paritas alapján dualizáltassanak, hogy Magyarország ugyanazt a jogot nyerje meg, a mely megvan Ausztriának. Nem ezt követeltük. Nem, erről nem volt szó; ilyen szerénytelenek nem voltunk kívánságainkban. Csak azt követeltük, hogy a mihez semmi áldozat, semmi tevékenység nem kell, külső diplomatiai szervezetünkben az ország államiságának elismerése vétessék fel, nem mert mi követeljük, de mert követeli azt a törvény, a melyre koronás királyunk is esküt tett, követeli az az államjogi rend, a mely megszabta, hogy itt két állam legyen egyenrangúságban : Ausztria és Magyar- ország. És a midőn azt követeli, hogy a másik állam jelvényei mellé Magyarország állami jelvényét is feltüzzék, ezek a közegek, a melyek alá vannak rendelve az országnak, a melyek alá vannak rendelve a koronának, ezeket a jelvényeket egyszerűen semmibe sem veszik !
