A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

32

IV. ÜLÉS.

giinkre jöhet ? Nem jöhet, mert részint a másik ellentétes szövetség, részint a másik államnak érdekei feltétlenül követelik, hogy Németország saját birtoklásánák, saját államiságának védelmére gondoljon.

Ez az egyetlen pont, a hol a hármas szövetség hasznát vehetjük

Ellenben ott van a másik oldal, a hol ez által a veszélyeknek egész tömegét zuditjuk magunkra. Ha az a czélja a hármas szövetségnek, a melyet az előbb említettem, hogy tudniillik mi Németországnak 1871-ben megszerzett területi épségét tartozunk biztosítani, akkor ha azok az égő sebek, a melyek még ott vannak, a melyek még be nem hegedtek, újra fölfakadnak, ha az a tűz, a mely még ki nem aludt, hanem a melyet csak vékony hamúréteg fed és minden pillanatban lángra lobbanhat, újra kitör, akkor ez a szövetség ebbe a veszélybe, a melyhez — ég és föld előtt mondhatjuk — semmi közünk, a legteljesebb mértékben belesodortatunk. Akár az a kötelezettségünk, hogy a terület-ép ségét biztosítani tartozunk, akár az a régi kötelezettségünk terhel, hogy csak hátvéd legyünk Oroszország támadásával szemben Németország védelmére, mindenképen ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a háborúnak kitörése az egész monarchiát a legnagyobb, a legvérengzőbb háborúba sodorja.

Hogy áll tehát a béke és veszély szempontjából a hármas szövetség mérlege reánk nézve? Egyrészről segítségül szolgálhat az orosz támadás ellenében, a mely veszély, ha mathematikai arányban mondjuk, akként áll, hogy talán egy századrésznyi veszélyt rejt magában és még ennek a veszélynek idejében sem vesszük hasznát a szövetségnek ; ellenben annak a másik bajnak, a mely kilenczvenkilencz századrészben van telve a veszélyességgel, ennek tettük ki országunkat a hármas szövetség által. De nemcsak ez az érdek forog szóban, t. országos bizottság, hanem igen jól fejezte ki Zichy János gróf t. képviselőtársam, hogy a nemzeteknek nemcsak béke kell, hanem békés fejlődésre is van szükségük, mert ha harmincz év békéjét azzal kell megvásárolnunk, hogy elpusztítjuk az országnak összes erőforrásait, ha éppen nehéz idők számára nem tartunk semmi reservákat, hanem kimerítjük öszes

anyagi és erkölcsi erőnket, akkor, t. uraim, az a béke talán annyit sem ér, hogy érte a kezünket kinyújtsuk.

Tisza István gróf t. képviselőtársam a külügyi albizottságban nyíltan kifejezte, hogy mi nem lehetünk ebben a szövetségben gyengék, mi kell, hogy egyenrangúak legyünk, mert a magyar büszkeséggel sem tudná megegyeztetni, hogy mi ebben a szövetségben bármivel is hátra maradjunk szövetségeseink mögött. Ha ezen a nyomon haladunk, még megérjük, hogy ha a kivánt újabb meg újabb áldozatokra készek nem leszünk, nem csak Ausztria illet bennünket azzal a váddal, hogy az ő kitartottjai vagyunk, hanem még Németország is.

De bocsánatot kérek, minden személyes vonatkoztatás nélkül mondom, az áldozatok nagyságát nem a jól situált rendek szempontjából kell megitélni. Ebben az országban, hála Isten, van egy csekély számú társadalmi osztály, a mely a válságot, bár szintén megérezte, de mégis okosságával, takarékosságával és tegyük hozzá: kedvező nagy vagyoni statusával keresztül gázolta. Ez, megengedem, emlegetheti a magyar büszkeségét és hozhat, ha ugyan hozna a német szövetség kedvéért újabb anyagi áldozatokat is. De tessék a misera plebs contribuens helyzetét venni. Vájjon az is oly büszkén verdesi-e a mellét, a mikor az újabb 10 meg 100 milliókat kérik katonai czélokra, a hármas-szövetség erősítésére, Németország barátságának megnyerésére és biztosítására. Az a contribuens magyar nemzet, a melyben a jól situált társadalmi osztály csak egy csekély kis oasist képez és a mely ma már magába foglalja az összes kereső társadalmat, a kisebb és középbirtokos elemet, az iparosságot, az értelmi pályán működőket, a kereskedővilágot és mindenkit, a kinek nagy tőke és nagy vagyon nem áll a háta mögött, ez az egész társadalom nem a büszkeségét emlegeti, hanem az eszélyes- séget Ez kíméletet vár, hogy erőit kifejthesse. Ez nem csak várja, de meg is követeli, hogy megszűnjék az a lelketlen hajsza, a melyet vagyoni erőforrásai ellen eddig intéztek Ez élni akar, fejlődni akar. culturájában és jólétében gyarapodni akar.

És vájjon olyan büszkén veri-e a mellét mikor a százmilliókat kívánják tőle és nem azt