A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 27 való viszonyunkról, a Balkáu-államokról mond; helyeslem egyátalában minden részét, és különös becset tulajdonítok a jelentés azon passusá- nak is, a melyben a tülügyminister úr ö ex- cellentiája részéről Románia vezető állam (érfiaival szemben kifejezett meleg elismeréshez a jelentés hozzáfűzi azt a határozott óhajtást és várakozást, hogy ezeknek a vezető államférfiaknak sikerüljön gátat szabniok azoknak a minden esetre nem hívatlan jellegű törekvéseknek, a melyet rendesen a monarchia államainek Romániával határos területeit szokták üzelmeik színterévé választani. A bizottsági jelentés egyrészt a kiilügy- ministerium költségvetésével, másrészt a külügy- minister úr exposéjával foglalkozik. A mi a ministerium költségvetését illeti, arra nézve részemről csak azt kívánom kiemelni, hogy ebben a költségvetésben is helyesen nyilatkozik meg az a fokozott figyelem és gondoskodás, a melylyel külügyi kormányzatunk a monarchia két államának Amerikában tartózkodó lakói, ezen állampolgároknak ottani személyi és vagyoni érdekei iránt tanusit. Mutatkozik ez talán bizonyos tekintetben a washingtoni követségnek nagykövetségi rangra való emelésében is, még inkább a clevelandi alconsulalus és a san jagoi követség létesítésében. A ministeri exposénak legkimagaslóbb mozzanata kétségkivül a hármasszövetség küszöbön álló megújításának a formális bejelentése. Azt h:szem, hogy ezt a bejelentést csak őszinte megelégedéssel és örömmel fogadhatjuk és e tekintetben, úgy látom, hogy nem vagyok teljes egyetértésben közvetlenül előttem felszólalt dele- gatustársammal Zichy János gróffal, a mi annál inkább meglep, mert ö a múlt évi delegatió alkalmával ugyancsak a külügyi költségvetés tárgyalása során mondott beszédében igen sok rokonszenvvel nyilatkozott a hármasszövetség czéljáról, jelentőségéről és szükségességéről. Ha nézetének ezt a nagy változását azokkal a körülményekkel indokolja, a melyek a/.óta, tehát egy év alatt beállottak, megvallom, ezt az indokolást nem találtam eg< szén helytállónak. A mire ó utal, az a mi megegyezésünk, bizalmas jó viszonyunk Oroszországhoz. T. országos bizottság! Talán méltóztatnak emlékezni, hogy hosszú időn át a legnagyobb következetességgel mindig azt rótták fel a hármas szövetség hibájául, hogy bennünket más hatalmaktól elszigetel. Most ime, az eredmények, a fejlemények bizonyították azt, hogy a hármas szövetség senkitől el nem szigetel, hogy a hármas szövetség lehetővé tette azt, hogy Ausztria- Magyarországés Oroszország közt bizonyos benső- séggel biró bizalmas egyetértés, jó viszony fejlődjék. És most ennek a jó viszonynak a kifejlődéséből merítenek indokot a hármas szövetség szükségtelenségére. Én azt hiszem, hogy ebben nagy ellentmondás rejlik, a melyet részemről kiegyenlíteni semmikép sem tudok. Úgyszintén nem osztozhatom abban az argumentumában az előttem szólott igen tisztelt delegatus úrnak, mintha a hármas szövetség fennállása volna egyik oka a mi nagy hadi terheinknek. Átalán el van ismerve, hogy a hármas szövetség Európa békéjének erős garantiája. Ez a fő, lehet mondani egyedüli rendeltetése. Vájjon a monarchia harczkészségének indokolt voltát, szükségességét csökkentené-e, ha az európai béke egyik leghatalmasabb garantiája megszűnnék? Vájjon a hármas szövetség megszüntetése ok volna-e arra, hogy leszereljünk, hadseregünk létszámát leszállítsuk, vagy átalán a hadügyi kiadásoknál megtakarítást érjünk el? Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy a hármas szövetség minden megingása vagy éppenséggel megszűnése valószínűleg csak okokat idézne elő hadseregünk gyarapítására és tehát a már most is nagyon terhes hadügyi költségek még nagyobb fokozására. A hármas szövetség értékének igen gyakran felhangzó kicsinylése, a mennyiben nem más irányú rokonszenvben vagy vágyban leli okát, azt hiszem, hogy az emberi természetnek arra a közös vonására vezethető vissza, a mely szerint mindig hajlandók vagyunk csekély értéket tulajdonítani annak, a minek birtokát megszoktuk. Csak hogyha annak elvesztése, nélkülözése fenyeget, csak olyankor ismerjük fel birtokának értékét. Helytelenül szoktak a hármas szövetség értékének kicsinylöi a német birodalom cancellár- jának, Bülow grófnak a német birodalmi gyűlésen ez év január 8-án mondott beszédére hivatkozni. Mert igaz ugyan, hogy Bülow gróf ezen beszédében oda nyilatkozott, hogy a hármas szövet4*
