A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
18 III. ÜLÉS. Ernuszt Kelemen t bizottsági tag úr elmondott, és a mik sajnálatomra jellemzik ezen egész dele- gationalis intézménynek kifejlődését és a törvényhozói jogkörtől való eltávolodását. Ezzel a kérdéssel különben nem akarok most behatóan foglalkozni, majd az érdemleges tárgyalások megkezdésekor lesz erre vonatkozólag egy indítványom; de az ellen már itt is a leghatározottabban bátor vagyok hangomat felemelni, hogy odáig jutunk, a hova már Klobusiczky t. tagtársunk is jutott, a ki a képviselőktől még azt a jogot is elvonja, hogy itt ebben a teremben megjelenhessenek és valami subordinált helyre utasítja őket. T. országos bizottság ! Habár eltér is némileg ennek az országos bizottságnak szervezete a képviselőház többi bizottságainak szervezeté l öl, mégis, hogy mi a törvényhozó testületnek vagyunk a kiküldöttei, megbizottjai, ezt — azt hiszem — Ernuszt Kelemen t. bizottsági tag úr sem vonhatja kétségbe, mert már magában a nevében is megvan jelölve, hogy ez a közösügyek tár gyalására kiküldött bizottság. Tehát az mondani, hogy a képviselőknek itt az ügyekre való hallgatási vagy betekintési joguk nincsen, elszakadás volna attól a testülettől, a mely minket ide küldött és a melynek szülöttei, mandatariusai vagyunk. Én ezt teljesen károsnak, tévesnek és gyakorlati szempontból is helytelennek tatálom, hisz felmerülhetnek itt controvers kérdések is. És ha felmerülnek, a mint felmerült a mostani eset, ki van jogosítva annak eldöntésére, ha nem a törvényhozói testület, a melynek kinyilvánított szándéka és elhatározása reánk nézve a törvény keretében kötelező erővel is bírnak. Az ügyrendre méltóztalnak hivatkozni. Nézetem szerint ez az indítvány nem áll ellentétben sem a törvény szellemével, sem értelmével, mert az ügyrendben oly intézkedéseket tenni, a melyek a törvénynyel ellentétben állanak, nézetem nem lehet. Az ügyrendnek a törvény keretei közt kell mozognia. Mi a törvényhozásnak küldöttsége vagyunk és mint ilyan a souverain országgyűlésnek jogkörét nem vindicálhatjuk magunknak. Nagyon szomorú dolog, hogy ez a delegatio már annyira parlamentet igyekszik játszani, hogy oly jogokat arrogál magának, a melyek csak a törvényhozást illethetik meg, csak azért, hogy hamis sziliben afféle central parlamentet játszhasson, a mit az 1867-iki törvényhozás nem akart, hogy azon országgyűlés fölé helyezkedhessél a mely őt szülte, a mely őt, bár nagyobb hatáskörrel, de mégis mint bizottságot küldte ki. A másik, a mit fel akarok említeni, az Szentiványi Árpád t. bizottsági tag úr szavaira vonatkozik. És itt kénytelen vagyok megvédelmezni, habár nem is tartozik reám, t. függetlenségi párti tagtársaimat azon szemrehányás ellen, mintha ők erőszakkal követelték volna ide a belépést. Bocsánatot kérek, ők nem léptek fel erőszakkal. Egyszerűen eljöttek ide annak tudatában, a melytől én legalább át vagyok hatva, hogy joguk van ide bejönni. Hogy azután ezt az ügyet függetlenségi párti t. barátaim az országgyűlés elé vitték, ezzel jogkörüket nem lépték túl, ezzel erőszakot sem tettek és ezt a diadalt sem úgy vívták ki, mert előzetesen a külügyi albizottságban felvetették, sőt Rakovszky István t. képviselőtársam szavazást is provocalt, de leszavazták és csak azután, mikor a képviselőház elé került a dolog, került ide határozathozatal czéljából. A másik dolog, a mit fel akarok hozni, arra a megjegyzésre vonatkozik, hogy a függetlenségi és 48-as párt tagjai nem jönnek be a delegatioba. Hogy nem jönnek be, azt a magam részéről sajnálom az ellenőrzés szempontjából és hazafias szempontból ; de azt, hogy akár jönnek ide mint tagok, akár nem, a mi kizárólag az ő elhatározásuktól függ, ebben a bizottságban, mint hallgatók jelen lehessenek, nem lehet attól függővé tenni, hogy egy párt ilyen, vagy olyan álláspontra helyezkedik a részvétel kérdésében. Éppen azért ezt a kérdést szemrehányás vagy épen a megrovásképen felhozni egy országos párttal szemben talán nem helyes és nem is ide való. Magam részéről a nyilvánosságot pártolom és ezért pártolnám azt is, hogy gyorsírók alkalmazása vagy a hírlapírók bevonása mellett óvas- sék meg a nyilvánosság az albizottságok ülésein is. A képviselőház bizottságainak ülésein maga az illető kormány, illetőleg a kormánypárt gondoskodik arról, hogy teljesen elfogulatlan tudósítások jelenjenek meg. Itt is helye volna a