A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

18 III. ÜLÉS. Ernuszt Kelemen t bizottsági tag úr elmondott, és a mik sajnálatomra jellemzik ezen egész dele- gationalis intézménynek kifejlődését és a tör­vényhozói jogkörtől való eltávolodását. Ezzel a kérdéssel különben nem akarok most behatóan foglalkozni, majd az érdemleges tárgyalások meg­kezdésekor lesz erre vonatkozólag egy indítvá­nyom; de az ellen már itt is a leghatározot­tabban bátor vagyok hangomat felemelni, hogy odáig jutunk, a hova már Klobusiczky t. tag­társunk is jutott, a ki a képviselőktől még azt a jogot is elvonja, hogy itt ebben a teremben megjelenhessenek és valami subordinált helyre utasítja őket. T. országos bizottság ! Habár eltér is némi­leg ennek az országos bizottságnak szervezete a képviselőház többi bizottságainak szervezeté l öl, mégis, hogy mi a törvényhozó testületnek vagyunk a kiküldöttei, megbizottjai, ezt — azt hiszem — Ernuszt Kelemen t. bizottsági tag úr sem von­hatja kétségbe, mert már magában a nevében is megvan jelölve, hogy ez a közösügyek tár gyalására kiküldött bizottság. Tehát az mondani, hogy a képviselőknek itt az ügyekre való hall­gatási vagy betekintési joguk nincsen, elszakadás volna attól a testülettől, a mely minket ide küldött és a melynek szülöttei, mandatariusai vagyunk. Én ezt teljesen károsnak, tévesnek és gyakorlati szempontból is helytelennek tatálom, hisz felmerülhetnek itt controvers kérdések is. És ha felmerülnek, a mint felmerült a mostani eset, ki van jogosítva annak eldöntésére, ha nem a törvényhozói testület, a melynek kinyilvánított szándéka és elhatározása reánk nézve a törvény keretében kötelező erővel is bírnak. Az ügyrendre méltóztalnak hivatkozni. Né­zetem szerint ez az indítvány nem áll ellentét­ben sem a törvény szellemével, sem értelmével, mert az ügyrendben oly intézkedéseket tenni, a melyek a törvénynyel ellentétben állanak, néze­tem nem lehet. Az ügyrendnek a törvény keretei közt kell mozognia. Mi a törvényhozásnak kül­döttsége vagyunk és mint ilyan a souverain országgyűlésnek jogkörét nem vindicálhatjuk ma­gunknak. Nagyon szomorú dolog, hogy ez a delegatio már annyira parlamentet igyekszik ját­szani, hogy oly jogokat arrogál magának, a melyek csak a törvényhozást illethetik meg, csak azért, hogy hamis sziliben afféle central parlamentet játszhasson, a mit az 1867-iki tör­vényhozás nem akart, hogy azon országgyűlés fölé helyezkedhessél a mely őt szülte, a mely őt, bár nagyobb hatáskörrel, de mégis mint bi­zottságot küldte ki. A másik, a mit fel akarok említeni, az Szentiványi Árpád t. bizottsági tag úr szavaira vonatkozik. És itt kénytelen vagyok megvédel­mezni, habár nem is tartozik reám, t. függet­lenségi párti tagtársaimat azon szemrehányás ellen, mintha ők erőszakkal követelték volna ide a belépést. Bocsánatot kérek, ők nem léptek fel erőszakkal. Egyszerűen eljöttek ide annak tuda­tában, a melytől én legalább át vagyok hatva, hogy joguk van ide bejönni. Hogy azután ezt az ügyet függetlenségi párti t. barátaim az országgyűlés elé vitték, ezzel jogkörüket nem lépték túl, ezzel erőszakot sem tettek és ezt a diadalt sem úgy vívták ki, mert előzetesen a külügyi albizottságban felvetették, sőt Rakovszky István t. képviselőtársam szavazást is provocalt, de leszavazták és csak azután, mikor a kép­viselőház elé került a dolog, került ide határo­zathozatal czéljából. A másik dolog, a mit fel akarok hozni, arra a megjegyzésre vonatkozik, hogy a függet­lenségi és 48-as párt tagjai nem jönnek be a delegatioba. Hogy nem jönnek be, azt a magam részéről sajnálom az ellenőrzés szempontjából és hazafias szempontból ; de azt, hogy akár jönnek ide mint tagok, akár nem, a mi kizáró­lag az ő elhatározásuktól függ, ebben a bizott­ságban, mint hallgatók jelen lehessenek, nem lehet attól függővé tenni, hogy egy párt ilyen, vagy olyan álláspontra helyezkedik a részvétel kérdésében. Éppen azért ezt a kérdést szemre­hányás vagy épen a megrovásképen felhozni egy országos párttal szemben talán nem helyes és nem is ide való. Magam részéről a nyilvánosságot pártolom és ezért pártolnám azt is, hogy gyorsírók alkal­mazása vagy a hírlapírók bevonása mellett óvas- sék meg a nyilvánosság az albizottságok ülésein is. A képviselőház bizottságainak ülésein maga az illető kormány, illetőleg a kormánypárt gon­doskodik arról, hogy teljesen elfogulatlan tudó­sítások jelenjenek meg. Itt is helye volna a

Next

/
Oldalképek
Tartalom