A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 13 nyilvánosságnak hely adassék-e vagy ne, első sorban a ministereknek hivatása, mert nagy különbség van ám a között, ha a ministerek saját felelösségök alatt kívánják ennek a nyilvánosságnak kizárását, vagy ha minden felelősség nélkül a bizottságnak két tagja indítványozhatja akármikor, a mikor nekik tetszik, vagy talán akkor, a mikor kedveskedni akarnak a kormánynak. Még egyet akarok megjegyezni erre vonatkozólag, a mit Holló Lajos t. tagtársam mondott. Én azt hiszem, hogy egy kis félreértésen alapszik azon nézete, mikor ő ezt az indítványt mint a nyilvánosság kiszélesítését üdvözölte. Én sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én ezen indítvány elfogadásában a nyilvánosság kiszélesítését nem látom, mert én azon az elvi állásponton állok, hogy ezen gyülekezetben, mint az országgyűlés emanatiojában, az országgyűlés minden tagja részt vehet mint hallgató, épp úgy a mint részt vehet más bizottságokban is. Hogyan volna az lehetséges, hogy azok, a kik minket ide küldöttek, kevesebb joggal birjanak, mint mi, a mandatariusok ? Hogyan lehet az, hogy azok, a kik a felett határoznak, hogy ezen vagy azon képviselőben megbíznak, hogy azon ügyekben, a melyek a delegatio hatáskörébe tartoznak, ítélkezzenek, itteni működésünket directissime ne ellenrőizhessék ? Hatlik-Barkóczy Endre gr. : Akkor minden választónak ugyanannyi joga van, mert az adja a mandátumot ! Bakoyszky István : A választónak ugyanaz a joga van, éppen azért, t. képviselőtársam, nem is tárgyaljuk a házban másképen a dolgokat, mint a legnagyobb nyilvánossággal. Hadik-Barkóczy Endre gr.: A bizott Ságban '? Kakovszky István: Ha pedig a bizottságban tárgyalunk, oda beléphet a többi képviselő, a ki ellenőrizheti mindig a saját pártjának emberét és ellenőrizheti az ellenpártnak emberét. Hiszen, t. képviselőtársam, éppen az én malmomra hajtja vizet, a mikor azt mondja: a bizottságban. Vájjon a képviselőházi bizottságba nincsen belépési joga minden képviselőnek? A képviselőházi bizottságban még sokkal nagyobb jogköre van annak a képviselőnek, mert bár ha nem is tagja annak a bizottságnak, a házszabályok értelmében bármikor felléphet, indítványokat tehet, hozzászólhat a tárgyhoz és a bizottság köteles öt meghallgatni. Ha már tehát anlogiáról beszélünk, akkor ez csak mi mellettünk szól, hogy ide, a képviselők már ab ovo bejárhattak volna és hallgathatták volna a tárgyalásokat. De t. bizottsági tag urnák azt is megmondhatom, hogy praecedensek is voltak, hogy évekkel ezelőtt, — én csak véletlen folytán tudtam meg, — Melczer László képviselő ur annak idején itt ült és végig hallgatta az albizottság tárgyalásait; sőt én bizonyosan tudom, hogy a reciprocitásban például annyira mentek, hogy a mikor Rechberg góf volt az osztrák delegatio tagja és a mikor magyar delegátusok az osztrák bizottsági ülésekben fenn voltak a karzaton, Rechberg gróf felment és levezette őket a bizottsági terembe és ott hallgatták végig a tárgyalásokat. Hát mi, a kik ezeréves alkotmánynyal dicsekszünk, mi, a kik nagy elődöknek epigonjai vagyunk, sokaljuk azt és vitatkozunk a felett, hogy bejöhessenek-e azok, a kik minket, e bizottságot ide küldöttek? T. országos bizottság! Ez is szomorú képe annak, hogy mi volt a mi alkotmányunk és hova fejlődik a mi alkotmányunk ! Én azt hiszem, hogy a magyar alkotmány egyik főgarantiaja, egyik alapvonása a közvetlen nyilvánosság volt és ezért én kényszerűségből, nehogy conílictusokat idézzünk elő, elfogadom ugyan Dániel Ernő báró indítványát azzal a módosítással, a melyet Holló Lajos t. bizottsági tagtársam előterjesztett, bár nem látom abban a nyilvánosság kiszélesitését. (Hely.síéi a baloldalon.) Berzeviczy Albert: T. országos bizottság! Szavaim értelmének helyreigazítása czéljából vagyok bátor röviden felszólalni. (Halljuk! Halljuk !) Rakovszky István t. bizottsági tagtársunk szavaimat helyesen idézte ugyan, de azoknak értelmét félreértette. Én azt mondtam, hogy elfogadom az indítványt opporlunitási tekintetekből, nem mintha szükségességet látnék benue, mert nézetem szerint sem közjogunk, sem bármely országos érdek érzékeny sérelmet nem szenvedne akkor sem, ha ezt a módosítást meg nem tennők. így kívántam érteni szavaimat, nem pedig úgy, a mint azokat t. képviselőtársam értelmezte, mintha erre a módosításra szükség
