A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
158 V. ÜLÉS. fentartása tekintetében oly programm állíttassák fel. mely az évenkénti beosztást állandóvá teszi. Mert azt, hogy évenként tölünk e czímen jelentékeny összegek kivántatnak, látjuk : de hogy mi az az átalányösszeg, melyet bizonyos évekre beosztva a költségvetésbe beállítani lehet és kell, azt nem tudjuk. Ugyancsak óhajtandó az is, hogy a felszerelésekkel a hadügyi kormány legyen egyfelől takarékos, másfelől jceleve tájékoztassa a delegation hogy ne jöjjünk abba a helyzetbe, melyben a közelebbi múltban is voltunk, mert a delegatio tekintélye aligha megbirná azt, hogy újabban szintén csak bevégzett tényekkel álljunk szemben, még pedig oly jelentékeny összegekre vonatkozólag, mint a minők a múltban mint túlköltekezések fölmerültek. Hasonlóképen felhívni kívánom a hadügyi kormány figyelmét a nyugdíjak kérdésére is. A nyugdíjak rendkívül emelkednek, már ma is roppant összegeket tesznek, a költségvetés szerint 25 millió koronát. Ha nézem a hadügyi költségvetésnek személyi kiadásait, az egész vonalon, de a zsoldok nélkül, azt látom, hogy nyugdíjak czímán körülbelöl 40°/o-ra megy az évi terhe a monarchia két államának. Itt valami módot kellene találni arra, hogy a nyugdíjazásokban oly szigor alkalmaztassák, (Helyeslés.) a milyet alkalmazni az ország nehéz anyagi viszonyaira való tekintettel kell. Távol áll tőlem az, hogy abban a felfogásban legyek, hogy a nyugdíjazás terén erős laxitas uralkodik; de egy momentum, melyet különben kritika alá venni nem akarok, arra figyelmeztet engem, hogy e téren teljes szigort követeljek. Ez a momentum az, hogy midőn a tiszti fizetések felemeltettek, annak utána tömegesebb nyugdíjazások történtek, mint különben történni szokott. Mit mutat ez? Azt, hogy sokan, kik már a nyugdíjazás előtt álltak, vártak addig, mig a tisztfizetések felemeltettek és a nyugdíjazás csak azután következett be. Szűkkeblű a nehéz katonai szolgálattal szemben lenni nem szeretek, de az ország érdekeire gondot kell viselni. E részben valóban melegen kérem a hadügyminister urat, igyekezzék a nyugdíjazás körül a lehető legnagyobb rigorosilast, szigort gyakorolni, mert lehetetlennek tartom az ember-anyag oly mérvű elhasználását, mint a minő mérvű a nyugdíjak emelkedése és az ebből következtethető nyugdíjazások. Végül a mit figyelmébe ajánlok a hadügyminister úrnak, az, hogy igyekezzék a maga körében úgy a kormányzatban, mint összes intézkedéseiben a dualismus szelleméből kiindulva, ezt a szellemet lehetőleg követni és szem előtt tartani. Meg lehet győződve a t. hadügyi kormány, hogy a monarchia mostani alakulásának teljesen helyes és szükséges figyelembevétele minden téren csak növelni fogja a hadsereg tekintélyét és azt a méltánylást, a mely szükséges ahhoz a nehéz szolgálathoz, melylyel a katonai szolgálat össze van kötve. Mielőtt befejezném azokat, a miket elmondani óhajtottam, azokon kívül, a miket Apponyi Albert gróf t. barátom szives volt felhozni, csak két körülményhez kívánok néhány reflexiót tenni. Az egyik az a határozati javaslat, melyet Ugrón Gábor t. barátom benyújtott arra nézve, hogy a magyar ezredeknél magyar tisztek alkalmaztassanak. Én ezt a hadsereg harczképessége szempontjából is nagyon fontosnak tartom. (Helyeslés.) Mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy a hadseregnek ma sokkal nagyobb erkölcsi erőre van szüksége a kihegyezett nagy fejlettségű technikai hadviselés mellett, mint volt azelőtt. Ma, midőn egész sorok téríttethetnek le, mielőtt a katona személyes bátorságának igénybevételéhez jut, ma annak nagy lelki és erkölcsi erőre és támaszra van szüksége. Hogy azt sokkal inkább nyújthatják azok. a kik velők egy nemzetből, egy fajból, egy népből valók, azt senki kétségbe nem vonja. Az erkölcsi erő csak fokozódik az által, hogyha azon kívánalomnak, melyet t. barátom határozati javaslatában a delegatio elé terjesztett, melylyel szemben különben azt az álláspontot foglalom el, melyet Apponyi Albert gróf t. barátom tolmácsolt, elég tétetik. Nekünk nemcsak a költségekben, hanem erkölcsi téren is meg kell adnunk a hadsereg számára minden erőt, hogy gyakorolhassa kötelességét, melynek érdekében mi ezeket a nehéz terheket elvállaljuk. A másik az a kényes kérdés, melyet Ra- kovszky István t. tagtársam beszéde végén fölvetett. Nem a concret esettel kívánok foglal
