A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

bélyegezve, ha tudniillik elitéli a párbajt s köte­les odahagyni a szolgálatát, a közönség, a tár­sadalom is egészen másképen fogná fel a dolgot. Elismerem, hogy vannak e részben hibák a társadalomban is; elismerem, hogy a becsü­letet nem védi úgy a törvény, mint például Angliában, elismerem, hogy a társadalmi szo­kások nem a legelőzékenyebbek s nem oly helyesek, mint Angliában ; de gondolom, ha itt, a hol a bajnak gyökere van, a katonaság­nál, sanaltatnék a baj, ez kihatással lenne a társadalomra is; óvakodnék mindenki más be­csületének megsértésétől, különösen, ha az állami törvény úgy, mint Angliában, elzárással és 10—20.000 forintos pénzbüntetésekkel bün­tetné ezt. De nálunk manap annyira elharapódzott a visszaélés, hogy valóban, mai napság, nem tudom ki bátrabb: az-e, a ki kiáll a párbajra, a melyről elismerem — és ez az egyetlen tétel talán, a melyben Tisza István gróf képviselő- társammal egyetértek, hogy valamennyien pár­bajozunk s ez unalmas dolog — vagy a ki a különösen a politikai életben, szervezett párbaj- és spadassin-syndicatusok ellen fellép, ezekkel szembeszáll és nem verekszik meg. Annyira el­fajultak e téren az állapotok, hogy mindenki azt hiszi, hogy csak ki kell kezdeni valakivel minden ok nélkül és ez az ember köteles ki- állani, köteles vérrel fizetni egy spadassin-nek, a ki éveken át próbálgatja, tanulgatja mester­ségét, köteles annak kardja éle vagy pisztolya nyílása elé állani. T. országos bizottság! Vagy van törvény, vagy nincs. A t. hadügyi kormány nagyon jól tudja, hogy a katonai büntetőtörvény szigorúan bünteti a párbajt. Ha tehát a katonai kormány és a t. hadügyminister úr esküvel fogadták, hogy mindazt, a mit a törvény, mindazt, a mit kötelességök parancsol, végre fogja hajtani, miért tesz itt kivételt? A t. hadügyi kormány­nak kötelessége nem csak végrehajtani a tör­vényt, hanem működni az ellen, hogy a had­seregben corporatiók, mint az Ehrenrath vagy tisztikarok határozottan és nyíltan ellentétbe helyezkedjenek a törvénynyel és rákényszerit- hessék egyik vagy másik tagjukat arra, hogy törvénytelenséget kövessenek el. És itt igen tisztelt barátomnak, Bolgár Belenéznek nincs igaza. A t. tagtárs úr azt mondja: Kérem, hiszen minden kerékpáregye­sület, minden tornaegyesület meghatározhatja a szabványokat, a melyek szerint megengedi, hogy valaki körébe belépjen, vagy ne lépjen be, benn maradjon-e vagy ne maradjon benn. A katonatiszttel nem úgy áll a dolog. A katona­tisztnek katonatisztnek kell lennie, mert erre a pályára készült, más kenyérkeresetet nem is igen kaphat; de meg, ha szabadulni is akarna, nem szabadulhat, mert a mig a tizenkét évét le nem szolgálja, addig a katonai kötelékben megmarad és csak annyit tehet, hogy lemond a tiszti rangjáról és ekkor közkatonává fogják besorozni, úgy, a mint ez a Ledochowski-eset- ben történt. A másik dolog az, hogy hiszen, kérem, nem tőlem függ, akarok-e tiszt lenni vagy nem. Hiszen tudja igen tisztelt képviselő- társam, tudja az országos bizottság, hogy tör­vény hozatott, a mely kényszeríti a fiatal embe­reket, hogy tisztekké legyenek. Azelőtt azt az egyévi önkéntest, a ki nem tette le a tiszti vizsgát, az egy év elteltével áthelyezték a tar­talékba; most, ha le nem teszi a tiszti vizsgát s nem szerzi meg a tiszti qualificatiót, második évi szolgálatra kötelezik, tehát mintegy bün­tetés terhe alatt kényszerítik, hogy tiszt legyen. Münnich Aurél előadó : Nem kell tisztnek lennie ! Holló Lajos: Akkor két évig kell szol­gálnia ! Miinnich Aurél előadó: Nem áll! Ugrón Gábor: A qualificatiót kell meg­szereznie, úgy érti ! Prócátorkodás ! Rakovszky István: A concret ügy, a mely miatt felszólalok, ismét a t. hadügyi kormány­nak szerencsétlen kezére vall. A Takoli-Ledo- chowski-ügyet két részre osztom. Az első Takolit egyedül érinti, a ki egy tisztről azt állította, hogy ez egy magasabb állásban levő egyéni­ségről oly módon nyilatkozott, a mely a tiszti becsülettel meg nem fér. Erre kihivatott. Hivat­kozással vallási érzületére és a törvényre, meg­tagadta az elégtételt. Megindították ellene az eljárást s megfosztották tiszti rangjátót. Takoli esetében tehát határozott megtagadásával állunk szemben azoknak a követelményeknek, a me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom