A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
150 V. ÜLÉS. a mostani taktika mellett az a bizonyos »die Truppe in der Hand halten« nagyon meg van nehezítve. Ez ellen két ellenszer van. Az egyik: visszatérni a régi rendszerhez, a hivatásos katonaság rendszeréhez, vagy lehetőleg kiterjeszteni a hadi szolgálatot, lehetőleg széles alapra fektetni a hadi szolgálatot, a mi pedig nem lehetséges máskép, mintha leszállítjuk a hadi szolgálat idejét és itt ismét rátérek Apponyi t. barátom kijelentésére, mely szerint ő nem szívesen látja, hogy itt az ujonczjatalék felemelését mintegy junctimként a szolgálati idő leszállításával említjük fel. Én igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy nem ez a forum, a hol ez a kérdés eldöntendő. Tökéletesen egyet értek vele, hogy nyilatkozataink nem szolgálnak prae- judiciumul, ez a kérdés annak idején illetékes helyen nagyon meg lesz fontolandó, nagyon mérlegelni kell minden körülményt és azt hiszem, nem könnyű feladata lesz a kormánynak, hogy az ujonczjutalék felemeléséhez megnyerje a törvényhozások hozzájárulását. De ha ezt kijelenteni szükségesnek és üdvösnek tartom, már most figyelmeztetem a kormányt, hogy ne ringassa magát álmokban, mert ha ezzel a kérelemmel fog a törvényhozásokhoz fordulni, lehetetlen, hogy ezt a kérelmét ott képviselhesse, ha az nem lesz összekötve azzal, hogy a létszámfelemeléssel szemben a szolgálati idő leszállításában tesz concessiokat az ország népeinek. Bolgár Ferencz t. tagtársam a múltkor azt említette, hogy tévednek, a kik azt hiszik, hogy ha az ujonczjutalék fel lesz emelve, és a szolgálati idő leszállítva, ebből nagy közgazdasági haszon háromolhat az országba azáltal, hogy a hadi költségek e tételnél leszállittatnak. Én nem vagyok képes ezt felfogni. Tiszta dolog az, hogyha 300.000 ember nem tartatik szolgálatban három évig, hanem két évig, de felemeljük a létszámot 340.000 emberre, a különbözet, mely a 100.000 embernek egy évvel hamarabb való hazabocsátásából ered, nem volna nagyobb annál, melyet a 40.000 ember eltartása okoz. De nem vitatkozom, ha állana is az, hogy financialiter nem nyernénk semmit, egy nagy dolgot nyerünk, azt, hogy a katona egy évvel hamarabb fog visszaadatni a közgazdasági tevékenységnek, — nem a bankokban való tevékenységet értem — hamarabb visszatér családja körébe eredeti foglalkozásához, munkájához. Németországban be van hozva a kétévi szolgálat és az ott bevált. Én azt hiszem, hogy sértésnekvennék és jogosan, ha azt állítanám, hogy ami magyar népünk, vagy az osztrák nép intelli- gentia tekintetében rosszabb, sőt merem állítani, hogy a mi a lovasságot illeti, a magyar alkalmasabb, mint a német anyag. Ugrón Gábor t. barátom, hogy lehetségessé tegye a kétévi hadi szolgálatot, azt mondotta, hogy ki kell hagyni az Exercir-Regle- mentből mindazt, a mi csak a szemnek való, a Parade-Schrhtet és bizonyos alakzatokat és csak arra kell szorítkozni, a mi a háborúban szükséges. Tökéletesen igaz. Volt idő, mikor behatóbban foglalkoztam ezzel a kérdéssel és emlékezem, hogy milyen benyomást tett reám, midőn olvastam a nagy franczia forradalom alatt azon csapatok felvonulását és hogyan verték meg a sans-culotteok egymásután azokat a hadseregeket, a melyek Parade-Marsch- ban gyakorlottak voltak. Felhozták azt, hogy a fegyelemnek és a »Truppe in der Hand«-nak leghatalmasabb példája az volt, hogy a mikor Jénánál harczoltak a nagy Frigyes traditiója szerint az elavult alakzatokban felállított porosz csapatok, egy ezredes a tűzben álló csapatokat mustrálta, elővette a botot és kezdte mérni, hogy a czopf- nak megvan-e a kellő hosszúsága. (Derültség.) Hát a czopf kellő hosszúságban megvolt, de megvolt a megveretés is. T. országos bizottság ! Nekem alapos és sok kifogásom van az ellen is, hogy a t. hadügyi kormány nem fektet kellő súlyt oly dolgokra, melyek a Dienst-Reglement-ban foglaltatnak, melyeknek idevágó részét nem csekélyebb férfi szerkesztette, mint Károly főherczeg és mely szerint a katonának egyik kelléke a kellő nyíltság és az istenfélelem. Az istenfélelmet Bolgár t. képviselőtársam is felemlítette. A másikra nézve Ugrón Gábor t. barátom adott elő egy esetet, midőn egy katonatiszt, D’Orsay Olivér gróf nyíltan megmondotta azon hibákat, melyeket fennállóknak vélt és a következménye az volt, hogy a t. hadügyi kormány azt a férfit idő előtt nyugalomba küldte, ez által megfoszÁ
