A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 147 be s azon régi törvényekben és királyi rendeletben is, melyre éppen ő hivatkozott, melyek által a tiszti rangban való alkalmazásnál is a magyar honpolgároknak a magyar hadcsapatokban való alkalmazása biztosiltatik. Szolgálja a hadsereg a nemzeti gondolatot az által is, hogy nem helyezi egy térre, legalább számos intézményében és nem vonja egy szempont alá a nemzetiségi nyelveket és a magyar államnyelvet, a mennyiben a katonai levelezések dolgában, a tiszti vizsgák és a magyar katonai nevelés dolgában határozottan a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek és a magyar államnak, mint közjogi külön egyéniségnek talapzatán áll és abból vonja le a corollariumot. Ez irányban én haladást látok az új vezérkari szervezetben is, melyre t. barátom csak futólag czélzott, melyre azonban annak helyén ha a kérdés megbeszélésre kerülne, én, a ki erről a kérdésről meglehetősen beható tájékozást szereztem, meggyőződtem arról és merem állítani, hogy az a magyarság érvényesülésének a hadseregben és annak legmagasabb fokozataiban egyik hatályos módja és intézménye. (Úgy van!) Nem lehet tehát mondani, hogy ebben az irányban nem történt semmi s azért nem kell abban a resignáló, rideg sympathia melegségét kizáró hangulatban megszavazni a hadsereg költség- vetését, melyre t. barátom czélzott. Hanem egyfelől szem előtt kell tartanunk azt, hogy az a hadsereg, melynek czélja a nemzetnek megvédése és mely ezt a czélt abban a közjogi kapcsolatban, melyben vagyunk, az én felfogásom és a nemzet többségének felfogása szerint tökéletesebben teljesiti, mint a hogyan teljesítené azt két különvált hadsereg, ez a hadsereg egy nagy nemzeti érdeknek, talán a legnagyobbnak, a védelemnek megvalósítója. E mellett kötelességünket kell teljesítenünk igenis abban az irányban, hogy őrködjünk a felett, hogy ez a hadsereg egyébként is a mi nemzeti érdekeinknek, a mennyire a katonai egységnek követelménye engedi, istápolója, előmozdítója legyen. Ha ekképpen az az érzés, melylyel a magyar közönség a hadsereg iránt viseltetik talán — és csak ennyit concedalhatok t. barátomnak, — reflectáltabb is, mint az az érzés, mely fejlődik, midőn a hadszervezet a nemzeti szervezettel teljesen összeesik, ebből csak az foly, hogy éppen mi, a kik a nemzeti reflexiónak, a nemzet nemcsak szivének, hanem eszének is letéteményesei vagyunk és a kik a közvéleményt vezetni hivatva vagyunk, hogy nekünk ezen reflectáltabb érzést nemcsak csökkenteni nem, hanem azon nagy czélokra való utalással, melyek bennünk a jó érzést a hadsereg irányában fölkelteni hivatva vannak és az előbb említett kötelesség szorgos teljesítése által ápolni és fejleszteni iparkodjunk. Ilyen értelemben és ezek alapján a hadügyi költségvetést szavazatommal támogatom és ahhoz hozzájárulok. (Élénk helyeslés.) Rakovszky István : T. országos bizottság ! Legelső felszólalásomban kifejtettem, mily nehéz itt az ellenzék álláspontja. A tárgyalások folyama engem ebben megerősített és úgy veszem észre, midőn felszólalunk, hogy a t. kormány részéről körülbelül abban a megítélésben részesít tétünk, mint az ó-germán népszokásokban az úgynevezett Klageweiberek. Ezeknek a szerepe az volt, hogyha egy nagy halottat temettek, felfogadtak asszonyokat, a kiknek az volt a feladatuk, hogy rimánkodjanak, sírjanak, panaszkodjanak; azután ha eleget sírtak, panaszkodtak, egyszerűen azt mondták nekik : alkalmatlanok vagytok, hallgassatok — és elhallgattak. Körülbelül ugyanazt a szerepet szeretné a t. kormány nekünk osztályrészül juttatni, akkor, mikor egész indokolatlanul annyira sietteti a tárgyalásokat, hogy a mint t. tagtársam Szilágyi Dezső képviselő úr mondta, ez már majdnem ezen testület tekintélyének rovására megy, működése komolyságának ártalmára lesz. T. országos bizottság! Mi absolute nem akarjuk ezt a szerepet magunkra vállalni; mi minden esetre élni kívánunk gyenge tehetségünk szerint, gyenge erőnkhöz képest a kritika jogával, és ebben magunkat siettetni, gátoltatni nem engedjük, — bár elismerem, hogy a t. ministerelnök úr részéről nincs is ez mala fide szándékban, hanem más tekintetek vezethetik őt arra, hogy ezen tárgyalásokat siettetni kívánja. Én, t. országos bizottság, egész határozottsággal és ünnepélyességgel kijelentem, hogy távol áll az ellenzéktől legkevésbé is hátrál19*
