A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS. 141 ezen intézmény iránt azért, mert a nemzet er­kölcsi és anyagi erejéből tápláltatik és én azt hi­szem, hogy az országnak, a hazának jól felfogott érdekében vau, hogy a nemzet egész sympathiá- jával és egész erkölcsi erejével támogatja azt a hadsereget, a melynek legfőbb hadura koronás királyunk és a melynek tagjai e nemzet gyermekei Nagyon természetes, hogy igy fogva fel a viszonyt hadsereg és nemzet közt, magam is sajnálattal nélkülözöm a nemzeti hadsereget abban az értelemben és abban a formában, a melyben az más államokban és más országok kebelén él ; de a pragmatica sanctioból folyó 1867 : XII. törvényczikk alapján állva, nem teszek és nem is tehetek egyebet, mint hogy a hazasze­retet sugalta sympathiámat a magyar hadsereg­ről kiterjesztem az egész hadseregre és azt óhajtom, hogy a hadsereg is viseltessék a nem zet iránt annyi sympathiával és annyi szere­tettel, a mennyivel a nemzet viseltetik a hadsereg iránt akkor, a mikor meghozza számára az ál­dozatokat és az áldozatkészséget a lehetőség leg­végsőbb határáig terjeszti ki. Különben, t. országos bizottság, mert nagy az áldozatkészség a nemzetben akkor, a mikor a hadsereg érdekeinek kielégítéséről van szó, azért nagy a felelőssége azoknak, a kik hivatva vannak megállapítani a hadsereg igényeit a nemzet ezen áldozatkészségével szemben ; és én kérem az erre hivatott tényezőket, vegyék tekin­tetbe a jövőre is az összes körülményeket és ne támaszszanak akkora igényeket a nemzettel szemben, hogyanemzetáldozatkészségének a nem­zet áldozatképességével kelljen harczrakelnie, hogy oly kői ülmények közéjusson a nemzet,illetőlegjus­sanak a nemzet képviselői, hogy esetleg a hadsereg és a nemzet jól felfogott érdekei között kelljen választaniok. Én e lehetőséget egyátalán kizárva szeretném látni azért, mert a hadsereg és a nemzet érdekeit majdnem azonosaknak tartom ; ezek szorosan összefüggnek egymással ; s a mai körülmények között valamint nem képzelhető nagy és hatalmas állam nagy és hatalmas had­sereg nélkül, viszont nagy és hatalmas hadse­regnek csak addig van létjoga és létoka, a mig nagy és hatalmas állam várait és védbástyáit védelmezi és a mig egész erejével oly nemzetet támogat, oly nemzetet fed, a melynek virágzó culturája, fejlődő földművelése, gazdag ipara és jövedelmező kereskedelme van. Természetes, hogy az áldozatkészség mérvének a megállapí­tása a hadsereggel szemben a nemzetközi viszo­nyok helyes mérlegelésétől is függ. Vannak körülmények és viszonyok, a melyek között, be­látom, el kell mennie a nemzetnek a lehetetlen­ség határáig: a mikor veszélyek között van a haza és a mikor a fenforgó fontos okoknál fogva a hadsereg erejét okvetlenül fokozni kell. T. országos bizottság ! Nagyon sajátságos jelenség az, hogy daczára az egész világon ész­lelhető azon törekvésnek, hogy nagyon nagy, fontos erkölcsi és anyagi tényezők a világbéke eszméjét felkarolták és azt meg akarják való­sítani, mindazonáltal az a régi elv, hogy »si vis pacem, para bellum«, még ma is a maga teljességében fennáll. Ha azonban oly nemzet, mint a mienk, áldozatkészsége következtében a hadsereg kiképeztetését illetőleg folytonosan hadi készültségben, harczra készen áll s ha másrészt külügyi politikája oly irányban vezettetik, hogy a mint a külügyminister úr ő excellentiája exposé- jában bátran elmondhatta, a béke állandóan biztosítottnak látszik, akkor azt hiszem, t. or­szágos bizottság, hogy felmerül a nemzetnek az a joga és kötelezettsége, megítélni, mérlegelve a körülményeket és viszonyokat, hogy a had­sereg révén reá háruló terhekből mit lehet a nemzet javára megmenteni és abból a közgazda- sági erőből, a mely a hadseregre fordittatik, mit lehet a nemzet részére felhasználni. Ebből a gondolatból kifolyólag áttérhetek arra a kérdésre, a melyet itt mindegyik szónok felvetett, tudniillik a kétéves szolgálati időtar­tam megállapításának a kérdésére. A tegnapelőtti ülésben néhány szónok figyel­meztetett arra, ne lépjük esetleg túl a delegatio hatáskörét és ne határozzunk, vagy ne akar­junk határozni olyasmi felett, a mi az országgyű­lésnek van fentartva. A magam részéről úgy hiszem, hogy nekünk azokról a kérdésekről, a melyek a hadsereget közvetve vagy közvetlenül érintik, nemcsak jogunk, de kötelességünk is beszélni. (Úgy van! ialfelöl.) Kötelességünk eszmét cserélni e kérdésekről annyival is inkább, mert ez az egyedüli alkalom, a mikor a nemzet képviselői a közös ministerekkel szemtől szemben lehetnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom