A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
124 IV. ÜLÉS. kai az államokkal, melyek nem nemzéti alapokon szervezték a magok hadseregét. T. országos bizottság! Ha hadseregünk szervezetét bírálom, nem vagyok megelégedve. Határozottan aggályaimat kell kifejeznem, mert a mi törvényeink értelmében a hadseregnek hadi létszáma 800.000 ember, hozzáadva az önkénteseket és a tiszti kart. És ha most nézem a létszámot, azt találom, hogy 65 és az utóbbi esztendőben 72.000 a póttartalékosok száma. A hadsereg egyedül vállalta magára a pót- tartalékosok kiképzését, még a honvédségi intézménynek sem ad részt a póttartalékosok kiképzésében. Milyen az arány ? 800 és néhány ezer ember rendes hadseregi létszámmal, melynek egy része tartalékosokból áll, képezi a létszámot, legkevesebb 600.000 embert, beleszámítva a fogyatékot, s ez a 600.000 ember csak 8 heti kiképzésben részesül. Van-e a hadseregben akkor egyöntetűség, van-e a hadseregben akkor teljes előrelátás? Lehet-e valamely hadseregben az a képesség, mely mint állandó hadsereg áll fenn hogy 104.000 ujoncz mellett 70.000 póttartalékosnak kiképzéséről is gondoskodjék? Nincs, annál kevésbbé, mert a hadsereg csak maga akarja ezeket a póttartalékosokat kiképezni, a honvédséget pedig a póttartalékosok kiképzése tekintetében igénybe sem veszi, úgy, hogy a honvédség áll a két évi szolgálati időre berendelt ujonczokból és áll a tartalékosokból. Most kérdem a t. országos bizottságot, mi annak az oka, hogy ilyen aránytalanság állott elő? Mint mindig, az őszinteségnek hiánya. Az országgyűlés elé állottak egy törvényjavaslattal, melylyel kérték, hogy az ujonczozás alkalmával alkalmas személyek a póttartalék számára besorozhatók legyenek. Akkor aggodalmainkat fejeztük ki, hogy nem a régibb törvény szerinti 10 —15—20°/o-nyi, hanem talán még 50°/o-nyi póttartalékos is fog kikerülni, hogyha besoroztatnak a póttartalékba mindazok, a kik alkalmasak. Az országgyűlésen egyszerűen elnémítottak; azt válaszolták: hogyan lehet ilyent elképzelni, hiszen az nem is lehetséges. Mikor a póttartalékosok létszáma ilyen nagy mértékre felszaporodott, azok kiképzése alig vált lehetővé; a hadseregnek pedig egyöntetű kiképzését és nevelését veszélyezteti a póttartalékosoknak túlnyomó számban való jelentkezése, akkor fölmerült az ujonczok létszámának felemelése, mert — mint mondták — már az úgyis meg van, — úgyis megvan a póttartalékosok nagy létszámában, tehát az országgyűlés nem fog semmi nagy terhet az ország népére róni, csak a helyett, hogy 8 heti szolgálatot fognak teljesíteni, hosz- szabb szolgálati időt fognak teljesíteni. Midőn kérdezzük a t. hadügyministeriumot, hogy hát mennyi lesz az az ujonczlétszám fölemelése, mely már 1889. óta mind halogatta- tik, mert az osztrák országgyűlés nem képes rá, hogy ilyen organicus törvényt megszavazzon, azt a választ kapjuk, hogy ez nem tartozik az országos bizottság elé, ez majd a külön országgyűlések elé fog tartozni. Mégis csak tájékozva kellene lennünk arról, hogy a hadseregnek évi ujonczlétszámát menynyivel akarják majd felemelni. Hisz már 1900-ban, a két esztendővel ezelőtt való delegatióban, januárban szóba hozatott ez a kérdés egy kormánypárti delegatus, gondolom Gajári Ödön által, a ki akkor még abbau a jó hitben volt, hogy csak 30 000 ujonczczal fog az ujonczlét- számszaporitás követeltetni ; most pedig nyíltabban, világosabban látjuk, hogy ez a szaporítás aligha fog megállani 30.000-nél. Nekünk is, az országnak is tisztán kell látnunk. Mert a mint tudom a hadügyminister úrnak nem itt, hanem más helyen tett nyilatkozatából, az ujonczlétszám fölemelésével kapcsolatban nem akarja a szolgálati időt leszállítani. Már pedig azt lehetetlen lesz Magyarországon megszavazni, hogy nagyobb ujonczlétszám állíttassák be és a hadsereg békelétszáma minden ok nélkül felemeltessék és ugyanakkor a szolgálati idő le ne szállíttassák. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy Ausztria és Magyarország a maga véderejét, a maga haderejét, miután nem akar terjeszkedni, nem akar foglalni és országokat hódítani, tisztán csak a védelmi politika részére akarja berendezni ; a védelmi politika részére, úgy, hogy offensive is tudjon fellépni, ha szükség van rá, mert a defensivát offensiva nélkül nem lehet megvalósítani. De ha védelmi hadseregi szervezetet akarunk megalkotni, akkor nincs szükség rá, hogy a békelétszám túlságosan magasra
