A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 51 Nem látom itt most az illetőt, — de ha az történnék, a mi pár hónappal előbb történt,— hogy ezen országos bizottságnak egyik kiváló tagja a fiát Boszniába adta hivatalnoknak és ha ezt a példát többen utánoznák, azt én nagy örömmel üdvözölném. Valamelyik lapban azt is olvastam, — gondolom, az osztrák delegatióról volt olt szó, — hogy én nem tudom micsoda iróniával, egyszerűen azt feleltem arra a kérdésre, hogy zárszámadásokat terjesztek-e elő? hogy: nem. Ez nem is igy volt, mert az a kérdés egészen másképen tétetett. Arról volt tudniillik akkor szó, hogy rendeztetni fog-e valaha törvényesen, hogy a zárszámadások előterjesztessenek, és hogy a két kormány tett-e ebben a tekintetben lépéseket, erre mondtam, hogy azt nem tudom. De hát a zárszámadásra vonatkozólag arra is méltóztatnak emlékezni a t. bizottsági tag urak, hogy én már többször elmondtam, hogy a budgetet beterjesztjük a monarchia két állama delegatióinak, de hogy az nem szavaztatik meg. A zárszámadás pedig, azt hiszem, semmi egyéb, mint annak a számszerű bizonyítéka, hogy az illető tartományok részére megszavazott és előirt budgettételek szerint használtattak fel az illető pénzek. Ha tehát azt mondanók ki, hogy bosnyák zárszámadás terjesztessék elő, ennek nem igen lehetne megfelelni, miután budgetszerű megszavazás nem volt. Vannak még egyebek is, a mik más időben, más formában és más alkalommal hozattak elő. Ilyen az, hogyha a két delegatió kebelében különböző nézetek nyilváníttatnának arra nézve, hogy használtassák fel a bosnyák budget, akkor megtörténhetnék, kogy mivel a két delegatió különböző óhajtásokat fejezett ki, nem lehetne mozdulni. A bosnyák kormány ma is csak úgy bánik el a dolgokkal, — a mit különben már sokszor is elmondtam, — hogy a zárszámadások elküldetnek a két kormánynak, azok a két kormány által átnézetnek és jóváhagyatnak és végre ő Felsége elé terjesztetnek. Hallottam oly megjegyzéseket is, hogy óriási feleslegek vannak, vagy voltak; ha tehát egyszer voltak, most is kell, hogy legyenek. Mi történik e feleslegekkel ? Erről bátorkodtam szólni évekkel ezelőtt, és megmondtam a delegatióban, hogy én a két kormány tudtával rendeztem be a budgetet. Az első években, midőn átvettük a kormányzatot, átvettünk egy elhanyagolt és igen hátramaradt országot, a melyben a Szávától Szerajevóig csupán egyetlenegy út volt és pedig a nélkül, hogy a közbeeső folyókon hidak lettek volna épitve. Az első feladat tehát az volt, bizonyos elkerülhetetlen beruházásokat megtenni, és mert el akartam kerülni azt, a mi az úgynevezett bosnyák törvényben van, hogyha ezen tartomány budget- jében deficit van, azt a két államfél fedezi; kezdetben úgy rendeztem be a budgetet, a mit már többször mondtam és a mit meg lehet találni a delegatiók tárgyalásaiban, hogy a kiadásokat reálisán irányoztam elő, a bevételeket pedig alacsonyan vettem fel, hogy az előző évben tett inegtakaritásokból a jövő évben felmerülő beruházásokat fedezhessem. Nem mertem oly mértékben az előirányzatot megtenni, mint a hogy a bevételek mutatkoznak, mert attól féltem, hogy valamely rossz év közbejön, akkor a budget-egyenleg rögtön felbomlik. Most azonban több év óta a két kormány egyetértésével úgy a szükséges beruházáosk, mint a bevételek is teljesen reálisán vannak előirányozva. Ennélfogva az, mintha több felesleg volna, mint a mennyi a budgetben ki van mutatva: nem áll. Ez a története ezen feleslegnek és ezt nem egyszer, de többször volt szerencsém elmondani a t. bizottság kebelében. Ez az akkori lapokban is megjelent és ezt a két kormány igenis jól tudja. Áttérek már most arra, a mit az előttem szólott t. tag úr mondott, az itt járó boszniai mohamedán deputatióra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Époly nyíltsággal, mint minden egyéb kérdésben bátorkodom erre is megadni a feleletemet. Hogy miért tűnik most fel annyira, hogy deputatió van itt, megvallom, nem értem, mert hisz az évek folyamán sokszor voltak különböző bosnyák deputatiók Budapesten. De hát most feltűnik? jól van. Mitakarnak ezek az egyének ? Hogy az átalános elégületlenség jele-e ez, a mint a t. előttem szólott delegatus úr megpendítette, vagy pedig localis dolgokra vonatkozik: erre igen szívesen, és kötelességszerűen a legnagyobb nyíltsággal fogok felelni. (Halljuk! Halljuk!) De 7*
