A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
46 IV. ÜLÉS. Az egyik kérdést én amaz európai missió tekintetéből fogom fel, mely a monarchiára hárult. Ha visszaemlékezünk e íuissió keletkezésére, tudjuk, hogy az onnan monarchiánkba menekülők ügyei, bajai voltak e dolog kezdete, azok szolgáltatták az ürügyei, hogy Európa beleavatkozott ebbe a kérdésbe, hogy ott jogot és igazságot szolgáltasson. Ismeretes, hogy napok, vagy hetek óta itt bosnyák küldöttek lézengenek, s a sajtó azt hangoztatja, hogy az illetők mint panaszosok lépnek fel. Én nem tudom, hogy ez közmeg- elégedetlenségre, osztály-megelégedetlenségre, vagy egyesek megelégedetlenségére reducálandó-e de annyi bizonyos, hogy e küldöttek előttünk és a külföld előtt azt az eredeti európai missiót, mely Boszniában nyugalmat akart velünk teremtetni, némileg más színben tüntetik fel, s azt gondolom, ezt mindenesetre figyelembe kell venni A második kérdés, melyet kiragadok és a mely specialiter saját hazámnak anyagi érdeke, a magyar kereskedelem és annak forgalmi viszonyli Boszniában. Igaz-e az, hogy ottani hatóságok részéről a magyar kereskedelem kellő támogatásban nem részesül, igen vagy nem ? Midőn az ország oly tetemes áldozatot hozott, mindig azt hangoztatták előttünk, hogy hivatásunk kereskedelmünket nem nyugat, hanem kelet felé terjeszteni. Ez is tehát fontos kérdés, a melyre nézve mindenesetre némi megnyugtató nyilatkozatnak kell történnie. T. országos bizottság! Én azt hiszem, nem lesz senki, ki tagadásba meri venni a magyar nemzetnek a legsúlyosabb áldozatokra való készségét, ha annak szüksége és czélszerüsége igazoltatik. A tegnapelőtti ülésen Pulszky Ágost t. barátom felszólalt és többen is hangoztatták, hogy a delegatiónak és egyátalában a parlamentnek hivatása kétoldalú: nemcsak ellenőrizni, de a nagy közvéleménynek lehetőleg mindenütt tájékozást uyuj- tani. Mely kérdésben kell inkább tájékozás, mint most épen ezen kérdésben ? S azért termé- mészetesnek fogja találni az igen tisztelt közös pénzügyminister úr azon kérésemet, hogy legyen oly szi\es a sajtóban felmerült, talán féreértés- ből vagy tájékozatlanságból származó ezen támadásokat a maguk valóságára reducálni, ezáltal az egész közvéleményben a szükséges megnyugvást előteremteni, nekem pedig lehetővé tenni, hogy nyugodtan és lelkiismeretesen szavazzam meg azt, a miben elismerés van az igen tisztelt pénzügyminister úr iránt kifejezve. Kérem tehát az igen tisztelt közös pénzügyminister urat, legyen szives e kérdésekben nekünk tájékozást nyújtani. Elnök: Kíván még valaki szólni? Nem kíván senki... Kiíllay Béni közös pénzügyminister: T. országos bizottság! Mielőtt a hozzám intézett kérdésekre és talán több egyébre is felelnék, méltóztassék megengedni, hogy megjegyezzem, hogy igenis én is olvastam egyes czikkeket — azt hiszem, nem mind, mert erre időm sem volt, — és láttam, hogy itt panaszok emeltetnek, megjegyzések tétetnek a boszniai kormányzás ellen. Én nem csak erősen hiszem, de meg is vagyok győződve, hogy mindazok a lapok, a melyek ilyen közleményeket hoztak, ezt a legnagyobb jóhiszeműséggel tették; csak egyet nem vettek talán figyelembe, vagy nem is tudták : hogy azok a források, a melyekből merítették, talán — hogy is mondjam csak, — nem voltak egészen objectivek. De a napi sajtótól nem is lehet azt kívánni, bogy behatóan foglalkozzék olyan kérdésekkel, a melyek már távol a múltba esnek, és ezért én igen érthetőnek találom mindezen aggodalmakat és megjegyzéseket, és a mennyire emlékszem az egyesekre, fogok is azokra felelni. Az a kérdés merülhet fel, hogy miért nem szóltam én a négyes albizottságban ? Nem szóltam azért, mert a négyes albizottságban hozzám kérdések nem intéztettek. Es miért nem intézteitek hozzám kérdések? Ennek csak egy oka van, az, hogy az igen tisztelt albizottságnak, úgy mint az igen tisztelt országos bizottságnak tagjai komolyan foglalkozván mindazon kérdésekkel, a melyek előtte fekszenek, nemcsak jól emlékeznek mindarra, a mi az előző években kérdeztetett és mondatott, hanem az újabb tagok is kétségtelenül betekintést szereztek maguknak mindezen tárgyalásokba és igy meggyőződtek arról, hogy azon megjelent közleményekben foglalt tárgyak nagy része és legeslegnagyobb része úgy a négyes albizottságban, mint az országos
