A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
76 V. ÜLÉS helyzet igazol? Azon határig a meddig ez iga zoltatik. elfogadom a hangoztatott szükséget, de ezen határon túl menve, ez nem jelent egyebet, mint az alkalom megragadását, én pedig ahhoz, hogy alkalmakat használjanak fel azon czélra, hogy a törvényhozó testületek hozzájárulása nélkül az ország nyakára, terhére ilyen kiadások létesitessenek, azután pedig egyszerűen a platónikus jóváhagyási módhoz folyamodjanak, mint a melyről itt szó van ; ehhez hozzá nem járulhatok és ismételve nem fogadhatom el az előterjesztést. (Helyeslés .jobbfelöl.) Kállay Béni közös pénzügyminister: T. országos bizottság! Kötelességemnek tartom, habár igen röviden is, a közös kormány álláspontját e kérdésben igazolni és constatálni. Horánszky Nándor igen t országos bizottsági tag úr beszédére alig lesz módomban reflectálni, mert a mennyire én értem e dolgokat, ő tulajdonképen a rendes hadügyi költség- vetésről beszélt, és azt hiszem, itt erről nincs szó, és éppen Apponyi Albert gróf t. bizottsági tag úr is elismerte, hogy Horánszky Nándor t. bizottsági tag úr beszéde tulajdonképen a hadügyi költségvetéshez tartozott volna. Beszédével tehát tovább nem foglalkozom, csak egy pontra bátorkodom figyelmeztetni. Ha át méltóz- tatott figyelemmel nézni azon specificatiót, a mely a hadügyminister a 30,100.000 forintról előterjesztett, (Halljuk! Halljuk!) akkor meg méltóztatott győződni arról, hogy abban egyetlen egy katonáról vagy katonatisztről egyálalában semmiféle organisatióról nincs benne szó, hanem tisztán anyagszerek, fegyverek, ágyúk beszerzésére és véderőditvényekre kéretik egy bizonyos összeg. Tehát az az aggodalom, hogy ez a 30,100.000 forint azon nyílt, vagy — a mint Apponyi Albert gróf bizottsági tag ur megjegyezte — lappangó fendentiának kifolyása, hogy itt egy nagyobb előkészítési »dióról van szó, nem áll, és nem is állhat, mert ilyen nagyobb actiót nem lehet itt és nem lehet egyszerűen fegyverekkel és ágyukkal kezdeni és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha valaha — a mit én jelenleg nem tudok, — ha valaha hadseregünknek kibővítéséről lenne szó, a mitől épen a t. bizottsági tag urak tartanak, akkor annak nem lenne más módja, mint úgy, a mint a törvény rendeli, a törvényhozások elé lépni az erre vonatkozó törvényjavaslattal. Ha tehát nem erről van szó, a minthogy az előterjesztés természeténél fogva nem is lehet, tehát akkor miről van szó, és mi a természete ezen 30,100.000 forint póthitelnek? Eunek a természete nem egyéb, mint az, a mit meg is mondottunk az albizottságban, és most itt is, hogy ez egy rögtöni szükséglet fedezésére kellett és pedig oly szükségletnek, a mely, ha nem fedeztetik, legalább az akkori helyzet szerint, a monarchia védelme, esetleg actiója sikeres nem lehetett volna. Tehát az előkészítési actiókról szó sem lehetvén, csak arról kell még szólanom, hogy valóban olyan volt-e a helyzet, hogy ilyen rendkívüli eszközök szüksége mutatkozott, a minek részleteiről, bizalmas természetüknél fogva — a mit a t. bizottsági tag urak is mindnyájan loyálisan elismertek — bővebben nem nyilatkozhatom. f Úgy hiszem, a hadügyi albizottságban nyíltan tárta fel a közös kormány azokat az indokokat, melyek arra vezették, hogy saját felelősségére és pedig a lehető leggyorsabban megrendeléseket tegyen. Ezt saját felelősségére tette, mert a bejelentést akkor lehetetlennek találta Ez, meg engedem, beleütközik a költségvetési jogba, de alkotmányos szempontéul nem támadható meg, ha az indokok helyeselhetők. Hiszen alig létezhetnék alkotmányos ország, ha kormányai sohasem mernének a saját felelősségökre olyasmit tenni, a mi túl vagy kívül állana a szorosan vett törvényes formákon Igazolni kell igenis, elismeri ezt mindenki és elismertük mi első sorban Meg kell nyerni erre azon alkotmányos testületnek felmentését, a mely erre illetékes, és hogy mi ezt igy elismertük, legjobban bizonyítja az, hogy mihelyt erre az első kedvező pillanat kínálkozott a 30 milliós póthitellel előállottunk. Ha jól értettem, az igen t. bizottsági tag urak sem kételkedtek legalább egészen abban, hogy a januárban és februárban mutatkozó tényleges helyzet olyan volt, hogy rendkívüli készülődéseket igazolhatott. A főellenvetés — legalább nekem úgy látszik — két pontra irányul. Az egyik az, hogy miért nem álltunk elő az egész összeggel már novemberben, a másik pedig az, hogy ezen
