A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 57 helyreigazítanom s ez abban áll, hogy én nem gondolom, hogy Bolgár Ferencz t. barátom abban a véleményben lett volna, hogy akár az önkéntesi intézménynek, mint ilyennek, akár a büntetőtörvénynek tárgyalása ezen testület competen- tiájához tartoznék. Ez annyira primitiv dolog és ábécéje az alkotmánynak, hogy erre nézve közöttünk kétség nincs. Ha t. barátom mégis e tekintetben felvilágosítást kért, ez korántsem azt jelenti, hogy tévedésben volna alkotmányjogilag ezen kérdés lényegére nézve. Azért t. barátom Pulszky Ágost kegyes lehetett volna megkímélni az időt és fáradságot, hogy vele szemben ily megjegyzéseket tegyen. A mi megjegyzésemet illeti, az egyszerűen abban áll, hogy én tőlem távol volt és van a hadügyek vezetése iránt bármiféle bizalmatlanság, többet mondok, teljesen távol van tőlem az, hogy arra törekedjem vagy közreműködjem, hogy az osztrák-magyar monarchiának véd- ereje a szolgálatokat a védelem tekintetében a monarchia részére nem azon arányban teljesítse, melyet az minden időben teljesített; sőt ellenkezőleg, az én törekvésem is abban áll, hogy ez a véderő adja meg a monarchia tekintélyének azt a súlyt, mely hivatásában és működésében megilleti. A mit felszólalásom czéljául tűztem ki, az kettő : az egyik az, óvni attól, hogy az a vélemény kapjon lábra, hogy ezen monarchiának akár népessége, akár anyagi ereje tekintetében megvolna az ereje arra, hogy absolut módon tartson versenyt azokkal az államokkal, melyek erejével versenyt egyátaláhan nem tarthat. Csak egy momentumot vagyok bátor felemlíteni : midőn monarchiánk ezen államában az adóügyi reform tárgyaltatott, a legcompeten- sebb helyről lett constatálva, hogy Ausztria gazdasági ereje Németországéhoz képest úgy viszonyúk, mint egy a háromhoz. Méltóztassék megbírálni, hogyan áll országunk ereje Ausztriához; pedig a quóta szempontjából ezzel foglalkozunk, hogy e terhek, melyek az egyik államra nehezednek, nem állanak arányban a másik államra nehezedő terhekkel. Az egyikben a progressives eszméje is jogosult, a másik magával hozza mindenét, a mi nem megtagadott azon állami intézményektől, melyekre A közösügyi országos bizottság naplója. 1897. gondot kellene fordítania. Midőn megjegyzéseimet tettem, ez volt az első szempont; a másik az, hogy igyekezzék a t. hadügyi kormány, úgy, mint a delegatio is, a takarékosság tekintetében azzal a rigorositással járni el, mely bennünket jogosult kritikára ösztönöz. A kritika még nem bizalmatlanság és nem azt jelenti, mintha a kritika gyakorlása által a hadügyi vezetés iránt bizalmatlanságot akarnánk kifejezni. Ebből a testületből azt a tartalmat, mely abban van, kiölni nem akarjuk. Engedjünk szabad folyást az objectiv jóakaratú kritikának. Ez magának az országnak áll érdekében. (Helyeslés.) Elnök : Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. Zárszó illeti az előadó urat. Münnich Aurél előadó: T. országos bizottság ! Rövid bevezető beszédemben voltam bátor arra utalni, hogy nem akarom a t. országos bizottságot részletekkel fárasztani. Miután Horánszky és Bolgár t. képviselőtársaim bizonyos kérdéseket vetettek fel, e helyről azonban tartozó kötelességemnek ismerem, hogy e részben felvilágosítással szolgáljak. (Halljuk/) Hogyha Horánszky igen tisztelt tagtárs úr szives lett volna a bizottságban ez iránt érdeklődni, ott is szívesen megadtam volna a választ s nem kellett volna bennünket vádolnia azzal, hogy a bizottságban nem a kellő rigorositással jártunk el. Mielőtt a tárgyra áttérnék, legyen szabad két örvendetes körülményt constatálnom, az egyik az, hogy az összes felszólalók a költség- vetést átalánosságban elfogadták s igy mindnyájan meg kívánják adni a kormánynak azon eszközöket, melyek hadseregünk harczképessé gének fokozására szükségesek ; másodszor, hogy az összes felszólalók egyetértenek abban, hogy a hadügyi költségek megállapításánál mindenkor és minden alkalommal a pénzügyi viszonyokat kell első sorban tekintetbe venni, nehogy ezen már is súlyos terhek ezen terherviseléssel arányban ne álljanak. Azt mondja Horánszky t. bizottsági tag úr, hogy ö e költségtöbbletet, mely az utolsó években beállt, nem tartja arányban állónak azon haladással, melyet a közös hadsereg tett. Én ellenkező nézeten vagyok, mert az a 30 millió szerintem jól van befektetve és ha csak az utolsó 8
