A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 45 és a mely nem azt jelenti, hogy a véderőtől tagadjuk meg a feltétlenül szükséges összegeket, hanem csak azt, hogy azzal a gondossággal járjunk el, melyre hivatásunknál fogva kötelezve vagyunk. Részint ez a körülmény, részint egyéb körülmények tehát arra indítanak, hogy a költségvetés átalánosságban való elfogadásával kapcsolatosan néhány mozzanatra hívjam fel a t. országos bizottság figyelmét. Mint mondtam, a hadügyi költségvetés egészben véve nem tartalmaz emelkedést, a mi csak az által volt elérhető. hogy míg a hadügyi költségvetés rendes része mintegy 2,770.000 frt költségszaporodást i tartalmaz, addig a rendkívüli kiadások mintegy 2,800.000 frt megtakarítást mutatnak és igy a rendkívüli költségvetés csökkentése tette lehetővé, hogy, noha a rendes költségvetés 2,770.000 forinttal emelkedik, egészben véve több kiadás még sincsen. Ez a körülmény, kapcsolatosan azzal, hogy a rendkívüli költségvetés csökkentése csak az által volt elérhető, hogy némely tétel az idei költségvetésben nem foglaltatik, mint például a fegyverügyé. A mint a t. előadó úr is érintette, a múlt évben felvett összeg ez idén felvéve nincs. Továbbá kapcsolatosan azzal a körülménynyel, hogy a rendkívüli költségvetés ezen csökkentése tette lehetővé azt, hogy egészben véve mégis költségvetési többlettel nem állunk szemben; az összes közösügyi költségvetésre vonatkozólag tehát a végeredmény akként alakul, hogy az ország mégis újabb teherviseléssel fog e tekintetben szemben állni, mert 7,500.000 forintos póthitel, továbbá a tengerészetnél fenforgó póthitel is a költségeknek egy nagyobb szaporodását jelenti, úgy, hogy ha egészben véve számot vetünk azzal, hogy mi az a mi mint teherfokozódás, vagy újabb teher, a közös- ügyek czímén a két államra nehezedik, akkor ilyenül 9,200.000 forintnyi összeg mutatkozik, melyből ha levonjuk azon többletet, a mennyivel a vámbevételeket felemeltük, akkor is mintegy hat millió és néháuy százezer forint az, a mi újabb szaporodás alakjában mindezen kiadásokat, a rendeseket és rendkívülieket és a pótszük- ségleteket együttvéve, a két állam vállaira fog nehezedni, úgy, hogy végeredményében Magyarul szágot, a jelen quotaarányt véve, mintegy két millió forinttal több kiadás terhelné. Épen azért, t. országos bizottság, némely észrevételeket kell fűznöm azon álláspontomhoz, hogy a költségvetést átalánosságban elfogadom és pedig azon czélból, hogy a t. országos bizottság figyelmét legalább a jövőre vonatkozólag némely mozzanatokra felhívjam. E mozzanatok bizonyos határig intelmet tartalmaznak arra, hogy a t. országos bizottság ép úgy, mint a mélyen tisztelt kormány szívesen számol mindkét állam teherviselési képességével s igyekezzék a hadügyi költségeket úgy megállapítani, hogy a költségvetés ezekkel kellő arányban álljon. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években az európai nevezetesébb államok tetemesen fokozták haderejüket, úgy az állomány, mint a felszerelés, valamint a szervezet tekintetében. De véleményem szerint mi ezen államokkal csak bizonyos arányban tarthatunk lépést, azonban absolut egyenlő alapra, a haderőnek teljesen egyenlő kifejtésére mi ezen államokkal szemben viszonyainknál fogva képesek nem vagyunk. Nem vagyunk először a népszám és nem vagyunk másodszor azon gazdasági erő tekintetében, mely a monarchia mindkét államának rendelkezésére áll. T. országos bizottság! Németországnak 52 millió lakossága, körülbelül alig megmérhető gazdasági erejével és mintegy 2.300 millió költségvetésével, Francziaországnak — igaz, gyarmatait nem számítva, — mintegy 39 millió lakossága, rendkívüli gazdasági és anyagi erejével és 2.900 millió frank költségvetésével, vagy még tovább menve, Oroszország rendkívüli népessége és azon gazdasági nyers erejével, a mely a belső érték tekintetében talán a másik két államéval nem parifikálható, de terjedelemre nézve mégis rendkívüli mértéket képvisel _ oly momentumok, melyek előttem legalább világossá teszik azt, hogy a monarchia azon államokkal teljesen egyenlő alapon, a véderőnek teljesen egyenlő kifejtésével nem versenyezhet. Utalva és kötelezve csak arra lehet és kell is kötelezve lennünk, hogy aránylag erőnkhöz képest hozzunk meg minden oly áldozatot, mely az ország teherviselési képességét
