A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1892 - hiteles kiadás (Bécs, 1892)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
Tisza Lajos gróf elnök beszéde Ő Felségéhez a magyar országos bizottság fogadtatása alkalmával (1892. október 3-án). Császári és apostoli kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A magyar országgyűlés által az 1867: XII. t.-cz. értelmében az 1893. évi közös kiadások tárgyalására kiküldött és Felséged legmagasabb rendeletével f. é. október elsejére Budapest fö- és székvárosba összehívott országos bizottság, mielőtt érdemleges tárgyalásait megkezdette volna, első kötelességének tartja Felségednek legmélyebb hódoló tiszteletet ezennel bemutatni. Egy negyedszázados gyakorlat eredményei szolgálnak Útmutatásul megkezdendő munkásságunkban, nincsen tehát kétségünk a felől, hogy ezen országos bizottságnak is fog sikerülni, vezéreltetve Felséged iránti hűsége, a haza iránti szeretete által, — megtalálni a kellő utat, hogy Felséged kormányának jövőre is rendelkezésére bocsáthassa a megfelelő eszközöket arra, hogy a monarchia és abban a magyar állam tekintélyének és érdekeinek megfelelő politikát folytathasson, a nélkül, hogy Felséged hü alattvalóinak vállaira nagyobb terhet rójjon, mint azt a legszigorúbban mérlegelt szükség megköveteli. Szabad legyen azon reményünknek kifejezést adui, hogy az úgy a monarchiára, mint az emberiségre nézve átalábau áldásos európai béke a jövőben is fentartható lesz. Erős biztositékát látjuk mi ennek az ismert hármas szövetség változatlan fennállásában, valamint a Keleten végbemenő átalakulásoknak mind jobban-jobban való megszilárdulásában. Mi a nemzetközi politikai téren egyszer-egyszer mutatkozó apróbb visszás tünetek daczára bízunk a jövőben, bízunk Felséged kormányának előrelátásában, de bízunk főleg a monarchiának, bízunk a magyar államnak erejében. Ezt Felségednek népei boldogitására irányzott czélzatai érdekében, ha a szükség úgy hozná magával, megfeszíteni is mindenkor készek hü alattvalói, a kik egy alkalmat sem mulasztanak el az egek urához intézett azon állandó fohászuknak kifejezést adni, hogy az éveknek minél hosszabb során adassék meg a monarchia két államának a szerencse Felséged áldásos jogara alatt tovább fejlődhetni. A magyar nemzetnek ez érzését tolmácsoljuk mi ma, midőn egy szivvel-lélekkel felkiáltunk: Isten tartsd meg, isten áldd meg a királyt! A közös iigyi országos bizottság irományai. 1892. 1
