A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
78 VI. ÜLÉS. volt az, melyet a külügyminister úr oly gyakran hirdetett és a skierniewicei három-császári egyetértésnek hasisaként is oda állított: hogy a szerződések tiszteletben és fentartassanak. Ámde ezen helyes elv alkalmazására oly módon és éppen akkor appelláltak, midőn annak alkalmazása a mi reális érdekeinkkel, monarchiánk nagyhatalmi állásának megszilárdításával ellentélben állt. Külpolitikánknak egy igen helyes alapelve az, melyen az albizottsági jelentés is nagy megnyugvását fejezi ki, hogy Bulgária és Kelet- Rumélia egyesité.-ét nem tartjuk monarchiánk erdekébe ütközőnek. Ámde ha a vezérszerepet, ha az initiativát arra nézve, hogy ez a helyesnek mondott unió mikor jöjjön létre, kezünkből kiadjuk, akkor ennek a helyes elvnek alkalmazására megint oly időben fognak appellálni, midőn az más, oly tényezők által hajtatik végre, melyek nem a mi monarchiánk nagyhatalmi állását, hanem Oroszország befolyását, Oroszország kizárólagos uralkodását erősítik meg és tartják fenn ama tartományokban. Ebből, t. országos bizottság csak az következik, hogy vannak bizonyos feladatok, a melyeknek teljesítéséről büntetlenül lemondani nem lehet és ilyen feladat, nézetem szerint, geographiai helyzetünknél fogva az, hogy a Balkán-félszigeten előiorduló mindazon fejlődésekkel szemben, melyek Európa interventióját egyátalán igénylik, monarchiánknak a vezérszerepet vinnie kell és valahányszor e feladatról lemond óvatosságból, ezen óvatosság sokkal nagyobb bonyodalmaknak, sokkal nagyobb ve. szélyeknek teszi ki, mint a miiy veszélyekkel járna a felauatnak bátor eszélyes teljesítése. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És azért én szerettem volna, ha a külügyi albizottság jelentésében ez az elv átalánosabb formulázást nyert volna ; ha a külügyi albizottság jelentésében kimondotta volna azt, a mit különben a mennyire én tapasztaltam, annak minden tagja érzett, a melytől annak minden tagja át volt hatva : hogy tudniillik, a mint előbb voltam bátor jelezni, nem csupán ebben az egy esetben, hanem egyátalá- ban politikánknak egyik nélkülözhetkn alapelvének kell lennie azon tudatnak, hogy mi nem utasíthatjuk el magunktól a vezérszerepet a Balkún-lélsziget fejlődéseiben a nélkül, hogy úgy nagyhatalmi állásunk érdekeit, mint magat a békét is a legsúlyosabb veszélyeknek ki ne tegyük. Mert t. országos bizottság, a békének íeu- tartásával, vagy a mint magát az albizottságnak egy igen szellemdús tagja kifejezte, a mo- bilisatio szükségének elkerülésével szoktak eddig azok, a kik külügyi hivatalunk eljárását mindenben védelmezik, dicsekedni és maisat, előadó ur hivatkozott arra, hogy külpolitikánk vezetésének és az ez által elért európai csoportosulásnak köszönhető azon körülmény, hogy az úgynevezett Kaulbars episod szerencsésen elmúlt a nélkül, hogy nagyobb bajokat, nagyobb veszélyeket idézett volna elő. Én senki érdemét nem akarom kisebbíteni és nagyon olcsó dolognak tartom egyátalában elmúlt veszélyek utólagos falra festése által hatást idézni elő; de ha az úgynevezett Kaulbars episod elmúlt a nélkül, hogy nagyobb bonyodalmakat idézett volna elő, nagyobb veszélyeket hozott volna akár monarchiánk érdekére, akár a világbékére, ne feledjük, hogy ezért bizony az érdem senki mást, mint a bolgár népet s annak vezérpolitikusait illeti. És én megvallom, minden elismerés mellett, melylyel ezen fejlődő népnek meglepő politikai érettsége iránt viseltetem, épen azért, mert ez ily fejlődő, önálló politikai existentiájának kezdetén levő népnél valóban meglepő tény, merész dolognak tartom, hogy a világbéke és saját monarchiánk érdekének megóvása oly hosszú időn át mindig csak a bolgár nép eszélyességére, bölcseségére bizassék. (Helyeslések.) És én félek attól, hogy ez a tendentia uralkodik még ma is, mert az a másik kérdés, a mely csupán csak Európa hozzájárulásával oldható meg: a bolgár fejedelmi szék betöltése, melyről sajnálatomra az albizottság jelentese nem emlékezik meg, az a másik kérdés, úgy látszik, hasonló úton vau. Én csak azt mondhatom: >ugy látszik «, mert a külügyminister ur az albizottságban e tekintetben hozzá intézett kérdésre igen természetesen csakis azzal válaszolt, hogy tárgyalás alatt lévén az ügy, felvilágosítást nem nyújthat. De ha minden jel nem csal, az európai nagyhatalmasságok ismét azon helyzetben vannak, hogy egy, Oroszország által ajánlott oly jelölttel szemben, a ki mint egyenesen Orosz
