A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 75 akkor leszünk hajlandók megadni, ha a legmagasabb nemzeti értékeinket másképen megvédeni nem volnánk képesek. (Helyeslés.) Még csak egy szót. (Halljuk!) Itt-ott feltűnt, hogy jelentésünk nem tartalmaz egyenes bizalmi szavazatot a külügyminister úr irányában és ez oly magyarázatokra adott alkalmat, a melyek — legalább az én tudtomra — az albizottság szándékaival nincsenek Összhangzásban. Nem tudom miféle bizalmi szavazatot értenek. Ha csak azon átalános bizalomról van szó, mely a minister urnák államférfim tehetségére, ügyességére, buzgalmára, tiszta hazaszeretetére vonatkozik, a magyar országos bizottság akár hányszor és ha jól emlékezem, meg a múlt évben is, a jelenlegi minister uiral szemben a bizalom ezen nemét oly világosan kifejezte, hogy annak folytonos ismétlése valóban feleslegesnek látszik. De ha oly bizalmi szavazatról volna szó, a mely a jelenleg szőnyegen forgó nagy fontosságú kérdésre és az e kérdés körül követett politikára vonatkozva ezek feletti végleges Ítéletet involválna, akkor azt, hogy ilyesmi nem foglaltatik jelentésünkben, maga a t. minister ur igazolta legjobban, midőn azt mondá : a helyzet olyan, hogyha parlamenttel állana szemben és nem delegatióval, mely minden évben csak egyszer, nehány hétre jön össze, akkor arra kérné e parlamentet, hogy az egész vitát egy időre halassza, el, mert ö — a minister ur — éppen legjobb érveit nem hozhatja fel és a legfontosabb részletekre nézve felvilágosításokat nem adhat; az ö actiója teljes folyamatban, legfontosabb része talán még hátra van és így a végeredményre — épen a minister ur saját nyilatkozata szerint — alkalmasint még jó darab ideig keilend várni. Ily végleges ítélet helyett az albizottság azt javasolja, Ihogy a t. minister urnák, a főbb kérdésekre nézve tett nyilatkozatait a t. országos bizottság helyeslő tudomásul vegye és ne csak békés törekvéseinek támogatását ígérje, hanem érdekeink és becsületünk védelmében minél nagyobb erély kifejtésére is buzdítsa, mely czélból a legvégső esetre a nemzet vérét és vagyonát is rendelkezésére bocsátani kész. (Helyeslés.) Úgy hiszem, többet nem tehet egy parlamentáris testület azon minister irányában, a kit | támogatni szándékozik. | Kérem méltóztassék a jelentés átalános részét elfogadni (Helyeslés.) Apponyi Albert gr.: T. országos bizottság ! Midőn működésünk vége felé közeledik, az a nemzet, amelynek bizalmi férfiaiként itt szereplünk, méltán megvárja tőlünk, hogy a helyzet iránt neki felvilágosítást, ha lehet, megnyugtatást mujtsunk. Megvallom azonban, hogy én e jogos kívánalomnak megfelelni csak igen csekély mértekben és csak szűk korlatok közt vagyok kepes. Coustatálnum kell, a nélkül, hogy ebben bárkinek szemrehányást tenni kívánnék, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a közvéleményt oly nagy mértékben foglalkoztató eseményekre, vagy a külpolitika irányzataira nézve bármivel is beavatottabban szóljak, mint akár ki, a ki a hírlapokat az utolsó időkben figyelemmel olvasta. Consíatálnom kell ezt, nehogy az e teremben történő nyilatkozatoknak nagyobb horderő tnlajdonittassék, nehogy azok mögött valami nagyobb tájékozottság gyanittassék, mint a mennyi horderőt azoknak magunk lelki- ismeretesen tulajdoníthatunk, mint a minő tájékozottsággal valósággal dicsekedhetünk. Ezek szerint tehát azon nézetek, melyeket lehető rövidséggel a jelentéshez fűzni bátor vagyok, nem bírhatnak nagyobb súlylyal, nem bírhatnak nagyobb horderővel mint azon egyéni benyomások, melyeket az események minden szemlélője elmondhat és ezen eseményeknek én és úgy hisszem a t. delegatio bármely tagja csak éppen olyan és semmivel sem nagyobb mértékben beavatott szemlélője, mint az ország bármely más polgára. T. országos bizottság! Az albizottsági jelentés főbb pontjait következőben vélem összegezhetni. Az albizottsági jelentés mindenekelőtt a bolgár nemzet magatartása iránt elismerést és rokonszenvet fejez ki és egyúttal igen élesen elitéli Oroszország politikájának eljárását Bulgáriával szemben. Saját politikánkra nézve az albizottsági jelentés megújítja és magáévá teszi azt a pro- grammot, melyet a ministerelnök ur a magyar képviselőházban kifejtett s melyet, a mint az máskép várható nem is volt, a külügyminister ur magáévá tett, a mely programmfóbb pontjait szükségesnek tartom recapitulálni. A béke feutartása, a szerződési jognak 10*
