A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
— V. ÜLÉ-. lehető legnagyobb összhang legyen. Hiszen az országos bizottság t. elnöke üdvözlő beszédében maga is hangsúlyozta ennek a szükségét. Nézetem szerint, ennek legjobb mődja az, ha összhang lé- tesittetik a hadsereg szelleme és Magyarország alkotmányos közszelleme között, ennek pedig, a dolog természete szerint, legjobb helye az iskola, mert az a közszellem bölcsője. Hozzá teszem, t. országos bizottság, hogy ezt magának a hadseregnek az érdeke kívánja, mert a hadsereg ereje azon szerves összeköttetés szorosságától függ, mely azt a nemzeti élet talajával és az állami szervezettel egybeköti. Ha volt értelme a görög hitrege ama gyönyörű képletének Anteusról, a ki mind erősebb meg erősebb lett, amint közelebb jött szülőjéhez, az anyaföldhöz: a hadsereg és a nemzet közti viszonyban van annak értelme és valóságos czélja. És ezt bizonyítják a történelem lapjai, mert győzelmeket nemcsak a fegyelem, hanem erkölcsi tényezők is szoktak kivívni. Erre nézve, t. országos bizottság, egy igen rövid idézettel fogok szolgálni. (Halljuk!) Nem ellenzéki ember és nem is politikus mondotta, hanem katona, hozzá a dynastiának egyik tagja : János főherczeg ő cs. és kir. Fensége tartott egy igen érdekes és tanulságos felolvasást: »Drill oder Erziehung«. Ö ebben meg akarja magyarázni, hogy Poroszország 1870-ben és 1871-ben minek köszönhette győzelmét és azt mondja: »Jetzt sind wir im Begriffe unter dem Eindrücke ihrer Erfolge unsere preussischen Meister nachzunahmen und in der Fratze ihrer strammen Drillung den Talisman des Erfolges zu suchen.« Azután : »Nicht der wie manche andere Aeus- serlichkeit, überkommene Drill hat die Deutschen von Sieg zu Sieg geführt, wohl aber die nationale Begeisterung, von welcher der ganze Krieg getragen war« ; továbbá »Die wahren Ursachen der deutschen Erfolge 1870 und 1871 werden uns aber bestimmen, zwar nicht den preussischen Dril^ wohl aber preussisches Pflichtgefühl, preussische Willenskraft, preussische Ausdauer zum Vorbilde zu nehmen«. Kérdem, hol teremnek ezen tényezők másutt, mint a nemzeti élet Talajában és miként fejlődhetnek másként, mint az alkotmányos tényezők 51 összhatása által l Ezt akarjuk mi, ezt a szellemet akarjuk bevinni a katonai iskolákba s azt hiszem, erre czéloz t. barátom indítványa. Ezt én olyan természetesnek találom, hogy én nem is értem, mikép lehet ez ellen felszólalni és érveket felhozni. Horváth Gyula t. barátom felhozott egy gyakorlati szempontot, jelesen azt, hogy a pénzügyek ezt nem engedik meg. Na már engedelmet kérek, a mikor Magyarország államiságának postulatu- mairól van szó, akkor csakugyan egy pár forinttal nincs okunk fukarkodni. Hanem hoztak fel más indokokat is. Ezek ugyan nem itt hozattak fel, hanem másutt, de miután némi súlylyal bírnak, bátor leszek azokra is igen röviden reflectálni. Azt szokták mondani, hogy ha mi belevisz- szük a hadseregbe a magyar alkotmányos közszellemet, akkor 'a hadseregben kétféle szellem fog lenni, ezek aztán majd egymással eonflictusba jőnek. De ugyan kérem abból, ha az a magyarországbeli katona saját alkotmányához ragaszkodik, meg abból, hogy az ő Felsége többi tartományaiból való katona a maga alkotmányához ragaszkodik, mikép lehessen conflictus? Hiszen ez a két alkotmány nem áll egymással ellentétben, ez egymást kiegészíti,sőt támogatja, a minthogy az 1867-iki kiegyezésnek éppen az volt az alap- gondolata, hogy nemcsak itten, hanem ő Felsége örökös tartományaiban is teljes alkotmányosság legyen. Azt is hallottuk, hogy mi szükség van mind erre ? A szellemet az ember nem az iskolában acquirálja, hanem az a szívből fakad. Ha ez igy van, akkor igazán hiába való mind az, a mit Magyarország 2ü év óta a tanügy körül tett, akkor fictio Poroszországnak egész közoktatásügyi politikája, pedig, hogy ez nem fictio, azt a történelem bizonyítja. Azt is mondták nekünk, t. országos bizottság, hogy ez nyelvi fanatismust idéz elő és felkölti a nemzetiségi aspiratiókat. Hát »qui bene distinguit, bene docet.« Itt nem nyelvi nemzetiségről van szó, hanem politikailag constituált nemzetről. (Helyeslések.) Ilyen ez országban csak egy van, ez a magyar. Azok a jogok, melyek a magyar nemzetet megilletik, nem illethetnek meg egy nyelvi nemzetiséget. Sőt tovább megyek ; merem állitani, hogy politikai szempontból — méltóztassanak 7*
