A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1884 - hiteles kiadás (Bécs, 1884)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
40 IV. ÜLÉS. Rakovszky István előadó (olvassa) : 2. tétel. Villamos világító-készülékek folytatólagos beszerzésére erődített helyek számára 40,000 frt. A költségvetéshez csatolt indokolásban foglaltak alapján a hadügyi albizottság az előirányozott Összeget, melylyel Póla számára két villamos világitó - készülék lesz beszerzendő, engedélyezendönek és a 40,000 frtot megszava- zandónak véli. Elnök: Me gszavaztat ik 40,000 frt. Rakovszky István előadó (olvassa) : VIII. czím. Első építési részletek. A Seebach- völgyben építendő zár-védműre a 80,000 frtnyi össz-szükséglet első részleteként 40,000 frt. Beöthy Ákos: T. bizottság! Én a magam részéről ezt a tételt meg nem szavazom. Nézetem szerint nincs annak semmi értelme, hogy midőn folytonosan a külügyek kedvező helyzetéről beszélünk, akkor egészen új erődítéseket építsünk. Én azt hiszem, hogy ezen kedvező helyzetnek hadügyi költségvetésünkben is kifejezést kell találnia. Ha bizonyos pontig természetesnek is találom azt, hogy a már megkezdett építések abba ne hagyassanak, mert az újra megkezdés több költségbe kerülne, de, nézetem szerint, annyit mindenesetre meg kellene tartani, hogy új építkezésbe ne kezdjünk. Ha erre azt mondják, mint a hogy körülbelül imént az előadó ur is ezen nézetnek adott kifejezést, hogy igenis fel kell használni a béke időszakot, — hát én ezzel szemben azt vagyok bátor kérdezni, hogy akkor a hadügyi költségvetés terén mikor lehet megtakarításokat eszközölni? Mikor háború van, nem lehet, mikor úgynevezett sötét pontok vannak a láthatáron, akkor sem iehet. Béke idejében szintén nem lehet. Ezek szerint tehát nem lehet sohasem. Ez igazán képtelenség volna. De nem fogadhatom el, t. bizottság, e tételt stratégiai indokokból sem. Bocsánatot kérek, t. bizottság, hogy én stratégiáról beszélek. De a hadügyi albizottságban a t. minister ur, kinek tanulságos és éidekes fejtegetéseit a legnagyobb figyelemmel hallgattam, azt mondta: »Strategie ist der gesunde Menschenverstand«, természetesnek fogja találni a t. bizottság, hogy delegatusi minőségemben erre igényt tartok (Derültség.) és azért bátor leszek ebből a szempontból hozzászólni. (Halljuk!) Mivel indokoltatik, t. bizottság, a hadügyi kormányzat részéről ezen építkezés? Itt meg van írva: >A Karinthia határán meglévő erődítési intézkedések kiegészítésére és Tarvisnak sikeresb biztosítása czéljából azon közlekedési utat. mely a Raccolaua-völgyből közvetlenül Tarvisba vezet, s melyen az ellenség a pontebai és pre- dili országutakon meglévő zár-védműveket megkerülhetné, egy kellő helyen építendő erődítmény által elzárni kellene.« No hát, t. bizottság, ez egy kissé sovány indokolás és a mint én ezt értem, ez volta- képen semmi sem más, mint egy hegyi positio megtartása és megerősítése. És itt nem tehetek róla, hogy egy igen fatalis visszaemlékezés jut eszembe, nevezetesen az istenben boldogult bécsi Hofkriegsrath vízözön előtti hadi tervei, melyekben legnagyobb részt nem annyira az ellenség megveréséröl, mint inkább igen fontos stratégiai positiók elfoglalásáról volt szó, mert abból indult ki, hogy a háborút nem az ellenség ellen kell csinálni, hanem hegyek és vizek ellen. Ezen felfogás diadalát ülte a lipcsei csata után, mikor arról volt szó, hogy hadi tervet csináljanak Napoleon ellen } akkor a bécsi Hofkriegsrath nem azt mondta ki, hogy a campagnenak a czélja Parist elfoglalni és Napóleont megsemmisíteni, hanem egy igen fontos stratégiai positiónak, egy fensíkon, a melyr, gondolom, Langres mellett volt, elfoglalása s megtartása, a mi azután annyira fog imponálni az ellenségnek, hogy az maga magát meg fogja adni. Az igaz, hogy ettől eltértek és gondolom, a történelem szerint igazuk is volt, hogy eltértek. De ezt nem tekintve, ha veszem azon indokolást, melylyel a hadügyi albizottság kisérte ezen tételt, és a melyben azt találom, hogy itt a karinthiai határ elzárásáról és Budapestnek és Bécsnek biztosításáról van szó, bizonyára ezen czélra mindenki szívesen megszavazna esetleg nagyobb összegeket is, ha e czélt csakugyan el lehetne érni; de mintán végre a monarchiának egész határát elzárni nem lehet, miután a mouarchiát chinai fallal
