A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1884 - hiteles kiadás (Bécs, 1884)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
20 IV. ÜLÉS. ez az országban nagy ellenhatást idéz elő, s hogy minden oldalról hangoztatott kívánság az, hogy ezen bajt orvosolni kell, azt hiszem, t. országos bizottság, hogy ezt bővebben indokolnom felesleges ; hiszen tudjuk mindnyájan, hogy hadügyi költségvetésünk nem egészen két évtized alatt majdnem 407u*kal szaporodott és hogy az ország ez irányban mikép gondolkozik, arra nézve talán elégséges, ha t. elnökünk megnyitó előadására utalok, ki épen ennek adott kifejezést akkor, midőn az országos bizottságot óva intette, hogy az absolut szükséglet mértékén túl ne költsön. De ha mindezek igy állanak, t. országos bizottság, a kérdés az: hogy mikép lehet segíteni? Úgy nem lehet segíteni, hogy esetleg igen szép, de akadémikus értekezéseket tartunk a takarékosság szüksége felett. Úgy sem lehet segíteni, ha elő állunk politikai utópiákkal és katonai szervezeti phan- tasmagoriákkal, melyeket megvalósítani nem lehet. Úgy sem lehet a bajon segíteni, mint azt a minap olvastam valahol, a hol az mondatik, hogy nem kell a hadügyministernek megszavazni a 95 millió forintot, adni kell neki 80 milliót, ő azután ám lássa, hogy miként jő ki vele. Úgy sem lehet eljárnunk, hogy hűbele Balázs módjára törléseket indítványozzunk, melyeket indokolni képesek nem vagyunk, melyekért a t. országos bizottságnak a felelősséget magára vállalnia nem lehet. Mert t. országos bizottság, épen ezen megtakarítások mikénti eszközlésében van a helyzet nehézsége. Ha már költségvetésünk különböző tételeit, ha azt a 27 czímet veszszük, melyek- bői a költségvetés áll, látjuk, hogy mindegyik hadi szervezetünk egy-egy szervi tényezőjének, egy-egy katonai intézménynek fentartására és harczképességben való tartására szükséges. Aligha lehet bármelyiknél megtakarításokat eszközölni, ha csak az ember nincsen tisztában az iránt, hogy az illető fegyvernemnek harczkepessége nem alteráltatik. Veszem pl. csak ezen két tételt: a szabadságolásnak nagyobb mennyiségben való eszközlését, vagy a lovasság létszámának leszállítását legalább azon színvonalra, melyen az a honvédlovasság létezik s melyet sokan, én magam is, contetn- plálunk. Azt hiszem, nem elég, hogy ezen eszmét platonice felvessük, hanem kell, hogy egy határozott, concret tervezettel álljunk elő. De ki képes közülünk erre, miután a kellő szakképzettséggel nem birunk és igy ennek hatását kiszámítani nem tudjuk. Világos tehát, hogy a mennyiben megtakarítások eszközlen- dök, azok nem egyes bizottsági tagoknak, hogy úgy mondjam, isolált ténykedése, hanem csakis a t. közös kormány és a t. országos kormányok combinativ együtt működése alapján jöhetnek létre, mert csakis ók vannak azon in- formatiók birtokában, melyekkel mi nem birunk. És én azt hiszem, t. országos bizottság, hogy az alkotmányos felelősség nagy elvénél fogva, és én itt nem a kormány büntetőjogi felelősségét értem, hanem azon magasabb erkölcsi felelősséget, melyet politikai felelősség neve alatt ismerünk, — hogy a t. magyar kormány kötelessége a t. közös kormány előtt feltárni az ország nehéz helyzetét. A t. külügyi minister urnák, ki a nemzetközi viszonyokat oly rózsás színben tüntette fel előttünk, hogy szinte eszembe jutnak Goethe szavai: >Auf allen Wipfeln ist Ruh’; auf allen Gipfeln spürest du kaum einen Hauch«, — kötelessége a hadügyminister urat megnyugtatni és viszont a t. hadügyminister ur keresztül viheti a hadszervezet keretében a szükséges megtakaritásokat, melyeket más nem ini- tiálhat úgy, mint ő. Ez az egyedül helyes eljárás, más eljárás nincs. Ha pedig e téren kötelességmulasztás történik, ha a közvélemény óhajainak nincsen foganatja, akkor, nézetem szerint, ennek correctivumát nem a delegatió- vul szemben kell alkalmazni, hanem igenis kell a kormánynyal szemben, mely ez esetben kötelességének magaslatán nem állott. Ezt akartam átalánosságban a rendes költségvetést illetőleg elmondani. A rendkívüli költségvetésnél lesz alkalmam némely törléseket indítványozni, mert ott épen fordított helyzetben vagyunk, a mennyiben, nézetem szerint, az igen t. hadügyminister ur ezen költségvetés szükségét igazolni és indokolni képes nem volt.