A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 19 Először is arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy most oly költségről van szó, melynek szükségessége a jelenlegi helyzet, vagy magyarán mondva, az ottani katonai erő fentartásának és szükségeinek szempontjából Ítélendő meg, oly kényszerhelyzet, mely elől ő sem térhet ki akár- mily politikát kiván. Ezen költséget tehát ebből a szempontból most megtagadni nem lehet. A mi a végleges rendezést illeti, azt hiszem, mindnyájan «elfogadjuk, hogy az a monarchia anyagi erejével arányba hozassák és hogy legyen ez a politikára nézve, mely a végleges rendezés tekintetében követtetik, oly axioma, melyet feltétlenül el kell fogadni, mert nem hiszem, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, bármily rósz véleménynyel legyen is rólunk, azt higyje, hogy mi e két tartomány kedvéért a monarchia és különösen hazánk pénzügyeit tökéletesen tönkre tegyük. Erezzük a helyzet súlyát és e tekintetben egyetértek vele. Az ország pénzügyi helyzetét én sem tévesztem szem elől, midőn részemről is kívánom, hogy e tartományokkal szemben a kérdések megoldásának végleges stádiumába jussunk. A ki számítani tud és betekintése van viszonyainkba, annak ezt politikai, pénzügyi, nemzetközi és minden más szempontból kívánatosnak kell tartania. De máskép áll a dolog, ha azt mondják, hogy kellő előkészítés nélkül, mindenféle kérdésnek határozott megállapítása nélkül, sőt magának az ottani helyzetnek tisztázása előtt szorítani kell a kormányt, hogy programmal álljon elő és a katonai biztonlét érdekében szükséges költségeket addig megtagadják. Én ezt nem tartom indokoltnak. Elfogadom az albizottság javaslatát. (Elénk helyeslés.) Szlávy József közös pénzügyminister : Miután az előttem szólott Hegedűs Sándor bizottsági tag azon reményét fejezte ki, hogy a közös kormány a négyes albizottság által javasolt törlésbe bele fog nyugodni és miután másrészt gróf Szécsen ő nagyméltósága, mint mondá, megszavazná, a négyes albizottság által javasolt összeget azon esetre, ha a kormány a törlésbe beleegyezik : kötelességemnek tartom mindenekelőtta kormány álláspontját praecizirozni. (Halljuk!) A közös kormány és főleg a határozati javaslat által legközelebb érintett hadügyminister nem tekintette az albizottság által ajánlott törlést bizalmatlansági szavazatnak. (Helyeslés.) De, a mint a Qégyes albizottságban is szerencséje volt a had- ügj ministei urnák előadni, ezen — hogy úgy mondjam — hozzávetőleges előirányzat a helyszínén parancsnokló tábornokok előteljesztésein és javaslatain alapszik; ezen előterjesztések sokoldalú alapos tanulmány tárgyává tétettek, a hadügyminister által nevezetes törlések tétettek azon kívánalmakon és az összeg, melyet a had- ügyminister most a t. országos bizottság elé terjesztett, olyan, mely az ő nézete szerint körül- belől a minimum,melylyel beérhetni reményű. Biztos számokat nem mondhat, mert ez nem oly költségvetés, mint rendes békeviszonyok közt, a hol az egyes szükségleti tételek előre meghatározhatók, holott a jelen esetben sok függ előre meg nem határozható eshetőségektől. Mindent összevéve, a közös kormány által kért összeg olyan, melylyel a hadügyminister valószínűleg beéri; meglehet, hogy kevesebb is elég lesz, de nem állhat jót, hogy nem lesz-e többre is szükség. Épen azért, mert ismeri alkotmányos kötelességét, kéri a nagyobb összeget, nehogy esetleg kénytelen legyen túllépni a megszavazott hitelt. Legyen szabad már most a hallottak egy- némelyikére, bár Hegedűs bizottsági tag részben fölmentett alóla, észrevételt tennem. Természetesnek találom, hogy midőn ez évben előbb 8, most meg újból közel 24 millió kéretik, a t. országos bizottság keresi a fölkelés okait, melyek ezen nagy költségeket maguk után vonják. Hogy itt mintegy önkent kínálkozik az a föltevés, hogy a közigazgatás rósz, hogy azon javítani kell, azt annál inkább természetesnek találom, mert az ottani administratio részletes viszonyait, engedjenek meg, a t. bizottság tagjai közül tálán eg} sem ismeri s csak atalanossagban tapogatóznak köi'ülötte. Volt ismételve alkalmam a lázadás okait előadni s említettem, hogy igenis történhettek és történtek az administratio terén hibák ; felhoztam azt is, hogy azon hibák talán menthetők és a közös kormány igyekezni fog azokon segítem, de hangsúlyoztam és nem ismertem el soha, hogy a lázadás egyedüli, vagy csak főbb oka az administratio roszasága lenne. Bánhidy b. bizottsági tag például kritizálja az ottani kormányzatot és azt 3*
