A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 43 men tu, du za duševni i materijalni razvoj onih siromašnih i primitivnih zemalja nemožemo uložiti niti jednoga nuvőióa, uprav kano što nije mogla ulagati niti Turska. Piilszky Ágost: T.országos bizottság! Az előttem szólott bizottsági tagnak horvátul előadott beszédét nem értvén, arra megjegyzést nem tehetek s az idő előrehaladt voltánál fonva kü- lönben is csak néhány reflexióra szoritkozom, mintegy kiegészitéséül azoknak, miket Apponyi és Szilágyi t. barátaim előadtak. Mindenekelőtt azonban néhány észrevételt kívánok tenni a tisztelt közös pénzügyminister úr előadására. Az igen t. közös pénzügyminister úr azt kérdezte, hogy miért foglalkozunk mi az occupatio politikájával, foglalkozzunk inkább actualis kérdésekkel, az occupationalis politika pedig szerinte nem az. Elismerem t. bizottság, hogy mi most közvetlenül más czélra vagyunk összehiva, mint az occupationalis politika vitatására. Elismerem, hogy sem a keret, melyben a vita foly, sem a czélok, melyek a vitatásnak ki vannak tűzve, sem a megoldandó feladatok nem engedik, hogy az occupationalis politika bírálatába beleereszkedjünk úgy, a mint óhajtottunk volna és a mint arra gr. Andrássy t. bizottsági tag ur előadása bennünket ösztönözhetett. De megnyugtat bennünket e tekintetben két tudat. Megnyugtat először is az, hogy nemcsak ez az a hely, hol az occupationalis politikáról szólni lehet és kell. És ez alkalommal engedje meg a t. közös pénzügyminister úr megjegyeznem, hogy mi nem csupán gr. Andrássy előadása folytán tettük kijelentéseinket, mert ámbár az occupationalis politika érdeme és felelőssége fő részében őt illeti, az mások által elvállalva, másokat is ér. A másik ok, a miért megnyugszom abban, hogy teljes mértékben nem terjeszkedhetünk ki a kérdés vitatására az, hogy tudom, hogy itt végítéletet erre nem mondhatni. A mi nézetünk helyesen jegyezte meg az előadó ur —pártnézet: de engedje megjegyeznem, hogy az önök ítéletét sem tekinthetjük a történet végítéletének és, midőn láttuk eddig, hogy az általunk jósolt bajok és bonyodalmak bekövetkeztek, nem bírunk a a fatalismus azon megnyugvásával, mely theoie- tice a kételyeket kifejti, de azután az azon roszszalt politika által teremtett helyzetben megnyugszik úgy, mintha azon kételyek fel sem merültek, vagy mintha eloszlottak volna; és nem vagyunk képesek azon — hogy idegen kifejezéssel éljék sacrifizio deli intelletto-t meghozni, mely úgy látszik, ezen kérdésre vonatkozólag a hazai és egyéb körökben követeltetik. mely vak bizalmat feltételez nemcsak a jövőre, hanem a múltra vonatkozólag is akkor, midőn a múlt vetése már-már kalászban áll előttünk. És engedje meg a t. közös pénzügyminister úr, de azt hiszem, egy gyakorlati eredménye van már is ezen vitatkozásnak és ez — nem akarok szerénytelen lenni - - az ellenzék érdeme. Az eredmény t. i. az, hogy miután a négyes albizottságban és részben az itteni vitatkozás folyamán különböző véleményeket hallottunk, a melyekre vonatkozólag csak egy közösséget találtunk, t. i. a közös helyeslést, mely az eltérő és ellenkező vélemények tekintetében egy és ugyanazon részről felhangzott, mintegy communis opinio doctorum keletkezett, mely hivatalos kiegyeztetését képezi azoknak, a miket igen czikornyás körülírással a négyes albizottság jelentésében olvasunk, azoknak, a miket Andrássy Gyula gróftól, azoknak, a miket a t. közös pénzügyminister úrtól hallottunk és azoknak, a miket egy igen éles hangzású felszólalásban, mely e vitát az előadói székről megnyitotta, hallottunk hangsúlyozni, azt t i., hogy a megszállott tartományok administratiójában gyökeres módosítások szükségesek. Midőn a négyes albizottságban különféle katonai és civilis administrativ tervekről értesültünk a bizottság egyes tagjai ítészéről, most végre constatálhatjuk, a mit az igen t. közös pénzügyminister úr is kijelentett, hogy van egy bizonyos atalános megnyugvás és érzelemközösség a helyzet felfogását illetőleg, a melyben még csak mi, a kik magunkat a doctores közénem számíthatjuk, nem részesülünk, az, a mely a többség véleménye szerint megnyugtató hatással fog a közvéleményre lenni. Legyen azonban szabad visszatérnem oda, a honnan Jókai t. bizottsági tag úr kiindult, kinek felszólalása ezen két napi száraz vitában igen élvezetdús oázist képezett, ü, valamint a felirati vitában Fiúmét, úgy most ez alkalommal Dalmá- cziának, Herczegovinának és Krivosciának nem6*
