A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
36 IV. ÜLÉS. mondja, a gasteini találkozásnál. Nem ! Hanem kezdődik 1815-ben, ott, a hol az osztrák-magyar monarchia visszaannectálta Dalmácziát és a többi tartományokat, a melyekből az illír királyság volt alkotva. Itt kezdődig az annexionalis politika. ( Tetszés.) El volt tőlünk szakítva ez a tartomány. Le volt ez vágva mappánkról, a mint a czopf az ember fejétől ; örülhettünk volna hát, megszabadultunk Dalmácziától. latnától, de még Horvátországtól is, mert nagyon téved az én t. barátom, midőn azt mondta, hogy Magyarország tartományai közül csak nem fog egy önálló Bosznia valamelyiket elfoglalni. Igenis elfoglalhat, a mint ez 1806-tól 1814-ig történt. Uraim! Ezért a kis földnyelvért, ha méltóztatnak a történelemre visszemlékezni, sokkal töbh vér folyt már eddig, mint egy ennek megfelelő terjedelmű civilisait országért. De mert nem csak vér, hanem pénz is folyik, sokkal több pénz lett erre már elvesztegetve, mint bármely más országra. Nem csak háború, de béke idején is irtóztató beruházásokat tettek ott, a kik azt birtokolták. Gróf Keglevich t. bizottsági tag úr egy igen nemes és f'enkölt eszmét vetett fel, midőn cultu- ralis, gazdasági és más lényeges investitiók árán remélte ezen tartományok népének meghódifását. Az eszme nem új és nem is szeretném, ha sziklára hullott volna. Óhajtandó, hogy ez eszme cultiváltassék és tovább fejlesztessék. Megkisér- lették ezt már mások is. A rómaiak idejében Diocletian császár residentiáját Dalmácziába tette át. Palotája még ma is fennáll és az emlékek, melyeket a rómaiak ott hagytak : mutatják, hogy mily nagyfokú pazarlás és cultura fejlődött ott ki. Azonban bizonyos, a hegyek közt lakó népfajokat még a rómaiak sem bírtak meghódítani. Raguza ezer esztendeig, mint köztársaságot, mint gazdag és mívelt országot képviselő város volt, a mely magát a szláv Athene-nak nevezte műveltsége után. De birt-e ezért maga körül hódítani? Nem! Azokat a megfékezhetetlen bandákat ott a sziklákban ez sem tudta meghódítani. Volt egy kis népfaj, de nem is népfaj, csak csoport, mert mindenféle, nemcsak szlávokból, görögből, törökből és az isten tudná, mi mindenből állott, ezt uskoknak hívták, a mi annyit tesz, mint szökevény és ezen csoportból 400-an elfoglaltak egy kereskedelmi várost, Segnát. És úgy befészkelték oda magukat, hogy Ausztria, Törökország és Velencze nem volt képes őket kiverni. Ezek 12 évig voltak képesek három nagy hatalomnak ellenállni. Mikor végre három ily hatalom erőfeszítése kényszeritetteőket a város elhagyására, tehát nem hogy capituláljanak, hanem hogy csak kimenjenek, akkor az occupationalis politikának az lett corollariuma, hogy ott hagyták ugyan az osztrákok a várost, visszaadták azt a jó kereskedőknek, a dalmátoknak, a kik azt három napig bírták is, de negyednapra visszamentek az uskok, újra leverték és lemészárolták a lakosságot és újra elfoglalták a várost. A mióta világtörténelem csak van ; kétféle nép volt Dalmácziában. (Halljuk! Halljuk!) Magának Dalmácziának a földe osztályozza a népet két részre. Az ember mehet ott órákig, sőt néha lel napig is, de nem talál egyebet, mint követ, követ meg ismét követ. Egyszerre aztán rábukkan egy gyönyörű völgyre, hol tropicus a vegetatio, hol erdőszámi'a vannak az olajfák. Ezeken a sziklákon létezik egy erőteljes faj, a mely nem dolgozik semmit, hanem ól dolce far niente. Legfelebb el- énekli a hőseikről szóló balladákat s iszsza a jó bort. Erre a civilisatiónak legfelebb csak annyi a hatása, hogy megtanult pipázni. E népfaj tagjai időről időre lerándulnak a völgybe és megszerzik maguknak a télire valót. A másik nép lenn lakik a völgyben, a városokban s munkába görnyedve dolgozik és úgy vannak berendezve házaik, hogy mint a várak, védelemre képesek. E népfaj meg van elégedve, hogy ha visszaveri a rablókat és ha azok nem vágják ki erdejét és olajfáit és hozzá van szokva, hogy ezek időről időre lejönnek hozzá és a felesleget elviszik, mert azok az urak a sziklákon józan nemzetgazdák s ugyanazt a falut nem rabolják ki kétszer egymásután, hanem turnust tartanak. (Derültség.) Ha valamely várost egyszer kiraboltak, akkor azt hagyják egy ideig ugarnak. (Derültség.) Méltóztassanak már most elgondolni, hogy mikor ezek közé odacseppen egy kormány mintegy az égből esve alá és elkezdi a rabló uraknak parancsolni, hogy ne vigyék azt el, a mit azok a szorgalmas dalmátok tisztességes és becsületes uton-módon szereztek, hogy az mikép és mennyire tetszik. (Derültség.) Ehhez járul még az is, hogy ezen kormány
