A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS. 101 véleményt formálni, én azt a kérdést intézem a t. országos bizottság minden tagjához : mond­ják meg nekem, hogy az a hadsereg, a mely Boszniában felállittatni szándékoltatik és a melynek megítélésénél ne vezesse a t. országos bizottságot tévedésbe az, hogy a jövő évre ebből 12 —1,600 ember hivatik zászló alá, hanem a jövő évben történendőket úgy kell nézni, mint első lánczszemét annak, a mi folytonosan sza- porittatik a többi években és a mi, ha teljes fej­lődését elérte — a hadügyministerium képvise­lője egyetért velem — béke idejében 12,000, hadi lábon pedig 35—40,000 embernyi hadsereg lesz, — tehát szem előtt tartja azt, hogy oly intézmény megvalósításáról van szó, melynek csak az első részlete 1,600 ember kíván, — fe­leljen magának mindenki a következő kérdé­sekre : kinek a hadserege lesz az a békelábon álló 12,000 főnyi, hadi lábon álló 35—40,000 főnyi hadsereg ? Ivánka Imre (közbeszól) : Boszniáé ! Szilágyi Dezsői : Boszniáé ? De én úgy tu­dom, hogy Bosznia ma vagy a török souveraini- tása alatt áll, vagy a mienk alatt, de hogy Bosz­nia, mint ilyen, maga hadsereget tarthat, és hogy souverain állam volna, ezt Ivánka Imre t. bizottsági tag urat kivéve, sem itt, sem Euró­pában senki nem állította. (Derültség.) Tovább megyek. Kinek hadserege lesz ez a hadsereg ? ki iránt tartozik hűséggel? ki iránt tartozik mindazon kötelezettséggel, melylyel a hadsereg egyátalá- ban tartozik? melyik zászló az,a melyet követni tartozik? ki vezérli, vezényli? ki tartja, ki fizeti, ki rendelkezik felette? melyik hadsereggel van constans együttműködésre hivatva? — Nincs egész Európában csak egy hadsereg, a melynek kötelességeiben e hadsereg, de teljes mértékben osztozik és ez : a monarchia hadserege. A rendelet első szakaszában ki van az az elv mondva — most nem szólok annak mate­riális értékéről, hanem érvelek államjogi szem­pontból — hogy a védelmi kötelezettség közös hogy a mit a mi hadseredünk véd, azt amannak is védeni kell. A kötelezettség, a jog, az engedelmes­ség, vezérlet, a vezénylet, a hűség azonos.A tények ezen nyomása alatt és ezen világos jelentősége mellett feleljen magának kiki arra a kérdésre, hogy ez kinek hadserege? És azt kérdem : ha a tények elkerülhetetle­nül megfelelnek e kérdésre, csak az alkotmányos testületek ignorálják azt, midőn ebben az ő jog­körükről van szó ? Nem akarok itt a kormánypolitika érté­kéről szólni, hanem szólok arról, vájjon e monarchia két állama törvényhozásának, mi­dőn a tények által ily hadsereg teremtetik, nem kötelessége-e azt mondani: nekem jogom van azt kívánni, hogy akkor, mikor az egész megvalósításának kezdetéről van szó, nem szavak és kifejezések, hanem a tények termé­szete alapján ítéltessék meg hatásköröm. Politikailag érett nemzeteknél, melyek jogaikra súlyt helyeznek, az a jellemző, hogy a politikai szükség materialis kívánalmai előtt meghajolnak, de nagyon féltékenyen őrzik jogaikat, mert a jogban és hatáskörben — a mint Apponyi gr. bizottsági tag mondotta — nagy biztosítás rejlik, és nincs veszedelmesebb hanyatlása a közszellemnek, mint az ily jogok iránti közöny, vagy a legideiglenesebb állapot irányában is az ily jog ignorálása.'" ^ Ezért t. országos bizottság, ha az mon­datik, hogy a jövő évben 1,200 ember állit- tatik fel, ha az mondatik, hogy hisz még nem hozatott kapcsolatba a mi hadseregünkkel, már t. i. kifejezetten ; midőn a tények ezen kapcsolat folytonos megvalósítását képezik ; midőn semminemű más megoldás nem lehet­séges : ez engem meg nem nyugtat. De nem nyugtat meg az sem, hogy ha majd elkövet­kezik az az időpont, melyre a t. közös pénz- ügyminister úr czélzott, hogy ha a tények oly kiáltók lesznek, hogy egy hangos szót fognak intézni pénz iránt a monarchia két államának zsebéhez, akkor a t. minister úr igenis a tör­vényhozásokhoz fog folyamódni. Ez nagyon természetes. De én azt tartom, hogyha egy tény szentesítéséhez utólag törvény szükséges, vájjon nem bizonyitja-e ez legjobban azt, hogy azon tény megalkotásához előre is törvényes alapra volt szükség? Én — mondom — tudom, hogy az államéletben jönnek elő esetek, mikor a kormányok oly helyzetbe hozatnak, hogy a szükség - állapot alapján kötelesek a formai jogkör átlépése által tényeket létesíteni, hanem ez nagy válságok, mozgalmak ideje alatt tői-

Next

/
Oldalképek
Tartalom