A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII.ULES. ily rövid idő alatt és aránylag ily csekély számú ülés tartásával oldotta volna meg feladatát. En. nek indokait keresve csalatkoznának azok, a kik ezt talán a kérdések elhamarkodott, felületes tárgyalásában vélnék feltalálhatni. Mi, kik tanúi voltunk a delegatio albizottságaiban a napokon át nagy érdeklődéssel folytatott részletes s beható tárgyalásoknak, ellenkezőt bizonyíthatunk. Nézetem szerint ezen kedvező eredménynek — mert nem vélek tévedni, midőn azt állítom, hogy kedvező eredmény az, ha arról győződhetünk meg, hogy a monarchia különleges szervezete folytán különben is igen összetett alkotmányos gépezetünk egyik fontos kereke ma már minden fennakadás nélkül kellő gyorsasággal működik, — ezen kedvező eredménynek, mondom, oka abban található fel : elsőbben is, hogy a kormány-előterjesztések évről évre mindinkább megfelelnek az alkotmányos tárgyalhatás megkövetelte alakiságoknak, s a kormány részéről a hozzá intézett kérdésekre a legnagyobb készséggel és nyíltsággal adatnak meg a felvilágosítások, s mert tagadhatatlanul felismerhető a kormánynak azon törekvése, hogy a bizottság törvényes és alkotmányos jogkörben kifejezett irányzatai és határozatai érvényesíttessenek, a miért is a t. közös kormánynak csak elismerésünket és köszönetün- ket fejezhetjük ki. Továbbá, mert örömmel con- statálhatom, hogy a bizottság tanácskozásai ezúttal még eddig soha nem tapasztalt tárgyilagossággal folytak, mely utóbbi körülményt szerény nézetem szerint onnan is vélem magyarázhatni, hogy ma már szélesebb körben felismertetett és átértetett azon actiónak, monarchiánk életérdekeinek fenntartása szempontjából való czélszerüsége, mely szakítva a traditiókkal — a népek érdekközösségére fektetett összeköttetéseket fűzött s az európai események szülte kényszerhelyzetben ez alapon foglalt állást. Midőn ez, az erre hivatott és már állásuknál fogva is mélyebb belátásnak örvendő államférfiak által kezdeményeztetett és keresztülvitetett, bizonyos körökben — minden addigi conceptiókkal éles ellentétet képezvén, első időben meglepetést, tájékozatlanságot, ellenszenvet szült, mely aztán a bizottságokban — a tanácskozások közben — éles kifakadások és hosszabb vitatkozások okoA k ö. ös ügyi országos bizottság naplója 1880zója volt. De bármiként lett légyen is az a múltra nézve, ma a tekintetben nincs eltérő nézet, hogy a már adott viszonyok közt a monarchiának elfoglalt állása, — mellőzve az annyit emlegetett európai egyensúlyt, — első helyen népei érdekében fenntartandó, és hogyha azt akarjuk, hogv a polgárok nagyobb része háboritlanul és bizalommal űzhesse békés keresetmódját, gondoskodnunk kell arról, hogy a másik része résen állhasson mellette. Ennek érzetében hazafias kötelességének felelt meg a bizottság, midőn a monarchia véd- ereje részére igénybe vett nagy összegeket kedvezőtlen anyagi helyzetünk teljes tudatával és mérlegelésével, mégis legnagyobb részében megszavazta. Annak fejtegetése, mily előzmények után állhat be azon nagyon is kívánatos helyzet, melyben a monarchia ez irányban kevesebb erőkifejtésre szoritkozhatik; kívül esik jelen szerény zárszavam keretén, dehogy az európai diplomatia főtörekvése ezen helyzetnek lehetőleg mielőbbi előidézése kell hogy legyen, a felett kétség nem lehet. Csakis akkor, ha e helyzet hatása érvényesülhet, és nem előbb lesznek az egyes államok azon helyzetben, hogy belügyeikben azon számtalan hiányon és fogyatkozáson alaposan segíthessenek, melyekkel lépten nyomon találkozunk, nem is számítva a rendkívüli csapásokat. íme ma is érkezett hozzánk egy Job- posta. Azon testvéreinket, kikkel kötött újabb frigyünket épen most pecsételtük meg, következéseiben elláthatatlan csapás érte. Rombadőlt fővárosuknak lakói rémülettel várják a holnapot, nem hoz-e rájuk újabb veszedelmet. Igaz, hogy már is élénken nyilvánulnak nálunk a részvét jelei. Mint mindig, midőn ari’ól van szó : a szenvedők könnyeit letörülni, koronás királyunk ment jó példával elől és nincs kétségem benne, hogy e nemzet a testvérnemzet veszteségének enyhítésére minden tőle telhetőt meg fog tenni. És még mennyivel többet tehetne, ha változott viszonyok között anyagi erejét védelmi czélokra nem kellene annyira igénybe vennie. De most törüljük ki a könnyet, mely a zágrábi veszedelemre gondolva, önkénytelenül 13 I
