A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

86

IV. ÜLÉS.

válhatnak. Hogy monarchiánk őszintén fogadta el a berlini szerződést, loyálisan törekszik annak megvalósítására, az igen természetes, igen szép, de nem elég. Ennél fontosabb azon kérdés, vájjon mi történjék akkor, ha mások másként járnak el, ha a berlini szerződés megvalósításának ürügye alatt egyoldalúan utólag akarják elérni azt, a mit Berlinben elérniük nem lehetett ? Én részemről — és itt ismét csak egyéni nézetemnek adok kifejezést — nem tartanám helyesnek, ha monarchiánk ily általa különben sem helyeselt actió- ban részt venne akár az úgynevezett európai concert kedvéért, akár azért, hogy »mérséklőleg« hasson amaz actióra. Az egyetértés szép, de csak oly társakkal, kik velünk hasonló erkölcsüek és hasonló loyalifással járnak el; a mérséklés pedig csak akkor érdem, ha a mérséklendő eljárás magában véve helyes, de csatlakozni egy helytelen eljáráshoz azért, hogy a másik annak, a mit egy- átalában nem kellene tennie, felét vagy negyedrészét mégis megtehesse, az nézetem szerint nagyon kétes érdem volna. A monarchia igenis a maga aláírása által morális kötelezettséget vállalt a berlini szerződés valósitása érdekében hatni ; a morális kötelezettségnek azonban megfelelnek a diplomatiai eszközök. A mely hatalom ennél tovább menve, anyagi kényszereszközökhöz folyamodik, az bizonyosan már nem valamennyi hatalommal közös moralis kötelezettségét akarja teljesíteni, hanem külön czélokra törekszik, melyeket támogatni nem lehet a mi feladatunk. — Ily kényszerítő eljárás már nem alapszik a berlini szerződésen, hanem az illetőknek önzésén, a melylyel nekünk is egészséges egoismust kell szembeállítani. Nem áll érdekünkben, hogy mi viseljük Törökország háborúit, de az sem áll érdekünkben, hogy bárkit is támogassunk Törökország elleni nyílt vagy leplezett háborújában. Mindenek előtt és első sorban arra kell törekednünk, hogy a berlini szerződés az legyen és maradjon, a minek az tervezve volt, a béke és legalább bizonyos ideig tartó nyugalom garantiája ; az úgynevezett actióknak befejezése, nem pedig új actióknak kimerithetlen forrása. Ha ez nem sikerül, akkor hadd menjen kiki a maga utján, mi ebben nem gátoljuk és nem segítjük, hanem saját erőnket összetartva, és azt sem mérséklési, sem más ürügy alatt, idő előtt és idegen érdekekért

nem pazarolva, álljunk őrt saját érdekünk mellett és azon pillanatban, a mint a dolgok oly fordulatot vesznek, mely érdekeinket veszélyezteti; dobjuk vissza azt a szót, a mit nem régen a mi fülünkbe kiáltottak : hands-off! Ezt aztán a monarchia népei is meg fogják érteni, meg fogják érteni miért hozzák évről évre ezeket a roppant áldozatokat és oldalunk mellett lesz — ha mások nem — legalább Németország, mely ugyancsak egészséges egoismusból rajta leend, hogy érdekeink megrövidítése által erőnk ne csökkentessék, és hogy monarchiánkat, melyre valamikor még szüksége lehet, maga iránt lekötelezze. Vannak emberek, a kik nem egyszer érzékenyen megkárosodnak, mert nincs bátorságuk a kellő időben hangos és határozott nem-et mondani. Reméljük, hogy a t. külügyminister urnák ott, a hol kell, meglesz ezen bátorsága és ez a legtöbb esetben elég leend monarchiánkat minden kártól megóvni.

Körülbelül ezen nézetek azok, melyek talán kevésbbé pongyolán és nem oly leplezetlenül, de mégis érthetően ki vannak fejezve a bizottság jelentésében és a függőben lévő egyes kérdésekre alkalmazva; azért kérem a t. orsz. bizottságot: méltóztassék a jelentés átalános részételfogadni. {Helyeslés.)

Éber Nándor: T. országos bizottság! Én csak egy rövid kérdést akarok az igen t. külügyminister úrhoz intézni, a mely itt meg van ugyan érintve, t. i. a Németországgal megújítandó kereskedelmi szerződés fölött folytatott tárgyalások iránt. Itt az mondatott, hogy a t. külügyminister ur kilátásba helyezte, hogy miután a jövő évi julius 1-ével a szerződési viszony lejár, a két monarchia közti közgazdasági viszonyok is állandósággal kecsegtető és a mi érdekeinknek is jobban megfelelő módon fognak rendeztetni. Miután az igen t. országos bizottságnak aligha lesz alkalma ez iránt nyilatkozatot nyerni a külügyminister úrtól, mielőtt azon szerződés lejár, azon kérést vagyok bátor intézni a t. külügyminister úrhoz: adjon nekünk felvilágosítást azon tárgyalásokról, melyek jelenleg e tárgyban folyamatban vannak. {Helyeslés.)

Kállay Béni kiilügymiuisteri osztályfőnök : T. országos bizottság ! Az igen t. bizottsági tag urnák bátor leszek azonnal felelni any-