A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
74 IV. ÜLÉS. vételekből fedeztessenek, azon jog akar derivál- tatni, hogyha pénz nem kéretik, nem is szükséges, hogy kimutatás terjesztessék elő, ezt megvallom, nem acceptálhatom azért, mert én ily előterjesztés nélkül nem tartozom tudni, de nem is tudom, vájjon minő utakon és módok által éretik el azon állapot, hogy Bosznia és Hercze- govina bevételeiből kiadásai fedezhetők ; mert lehet az az eset, hogy más módok által és utakon mi hozzájárulunk oly költségek fedezéséhez, a mi által az egyensúly helyreáll, de akkor nem áll az, hogy Bosznia és Herczegovina saját erejéből fedezi a kiadásokat. Mihelyt a kérdés igy áll, pedig igazság szerint másként nem állhat, akkor rögtön előáll a mi kötelességünk: hogy megtudjuk» mennyivel járulunk Bosznia és Herczegovina költségeihez, és hogy egybevessük ezeket azon kiadásokkal, metyek azon ország bevételeiből fedeztetnek. De ha nem kapunk előterjesztéseket és részletes kimutatásokat azon bevételekről és kiadásokról, ezen összehasonlitás teljesen lehetetlen. Mindezeknél fogva én a követelést ez irányban nemcsak jogosnak, hanem a delegátiókranézve kötelességnek tartom; másrészről azonban elismerem, hogy a t. közös pénzügyminister ily kimutatásokat ezen delegatiónak még nem terjeszthetett elő; továbbá nem feledem el — mert nem feledhetem — hogy Bosznia és Herczegovina occupatio alatt van s igy nincs oly helyzetben, mint egy nem occupált tartomány; Bosznia és Herczegovina Európával szemben hybrid és kivételes állapotban van. Ezt figyelembe kell venni oly nehézségek iránt való tekintetből, a metyek magából a hetyzetből származnak. Ennélfogva én, ha a t. közös pénzügj-minister ur Ígéretet tesz, hogy e kimutatás a jövő delegatio elé lesz terjesztve, én ezt nem fogom mint azt Apponyi Albert gr. ur tette, udvariasságnak, szívességnek nevezni, hanem jogos követelés teljesítésének fogom és kívánom azt tekinteni ; de e részben mindenesetre én is azon ígéretet óhajtanám a t. közös pénzügyminister úrtól hallani, hogy ezen kimutatások a jövő évi delegátio elé fognak terjesztetni. Ezekben voltam bátor nézetemet előadni. Audrássy Gyula gr.: (Halljuk!) T. országos bizottság ! Megvallom, egyátalán nem voltam elkészülve arra, hogy a fennforgó kérdéshez hozzászóljak; nem voltam elkészülve már azért sem, mert azon férfiú, a ki ma Bosznia kormányzatának élén van, azok közé tartozik, a kiknek mind jellemében, mind belátásában úgy én, mint — azt hiszem — igen sokan közülünk teljesen megbízunk. (Fölkiáltások : Mindnyájan !) Azt hittem tehát, és azt hiszem most is, hogy nincs szüksége támogatásomra, és nem is szólaltam volna fel, ha nem látnám azt, hogy — meg vagyok győződve róla — a legjobb szándékból, a legtörvényesebb indokokból oda akarják terelni a közös pénzügyminister urat, hogy oly ígéretet adjon, a melynek teljesítése azután — azt gondolom — bizonyos esetekben csak mindnyájunk kárával történhetnék. Fölszólaltam továbbá azért, hogy — az előttem szólott Apponyi Albert gr. ő méltósága engedelmével — azon példa ellen mintegy protestáljak, a melyet ő igen lovagias és üg}res modorban adott elő, t. i. hogy a rósz társaságban a legjobb erkölcs is elromlik. Én meg vagyok győződve, hogy a méltóságos gróf ur, midőn ezt mondta, egyátalán nem ai’ra gondolt, hogy azon esetre, ha vele megtörténik, a mi alkotmányos életben megszokott történni, hogy t. i. ha ő is a hatalom társaságába kerül, ezzel hidat építsen magának, és mint egy praecedensre hivatkozva mondhassa : ime, ez megtörtént másokon is, megtörtént rajtam is, megváltoztak nézeteim. (Élénk derültség.) Ezt a szándékot, mondom, épen nem akarom szavaiban keresni. De az bizonyos, hogy én a mélt. gróf ur nézete szerint ma igen jó társaságban vagyok, (Élénk derültség) mert nem vagyok többé a hatalom körében és a nemzet érdekeit most nem a kormányon, hanem a törvényhozás körében képviselem. — Azonban hozzá kell tennem, hogy nézeteim mind a mellett ma is tökéletesen ugyanazok, a melyek akkor voltak, midőn a kormányban volt helyem. Erre — igaz — azt mondhatja a bizottság t. tagja, hogy én már annyira el vagyok rontva, hogy rajtam semmi sem segit. (Nagy derültség.) Ez meglehet, de részemről nem is akartam mást, mint constatálni a tényt, hogy igy van. A fönnforgó kérdéshez igen röviden fogok szólani. Én, t. bizottság, nem vagyok legista, s ha tanulmányozom a törvényszék §§-ait, hibám
