A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ZÁRÜLÉS. 115 vonatkozásairól, belkormányzásáról, szellemi és anyagi erejéről. Ezt jövőre is fenntartatni kívánta a t. országos bizottság, miért engedje meg, hogy mint minden magyar, úgy én is köszönettel hajoljak meg a t. orsz. bizottság ily irányú érdemei előtt, köszönetét mondjak buzgó közreműködéséért a nagy siker elérésére, de még köszönetét mondjak azonfelül a magam nevében azon kitűnő szívességért és udvariasságért, azon előzékeny engedékenységért, melyet korom és szüntelen betegeskedésem okozta elnö- kösködési gyarlóságom daczára, irántam tanúsítani kegyeskedett. Köszönetét mondok ezért a t. országos bizottság minden tagjának a magam nevében, de engedje meg a t. bizottság, hogy magának a bizottságnak nevében is" köszönetét mondjak mindazon lelkes férfiaknak, kik kiváló munkásságukkal közreműködtek, czélhoz vezették fáradozásainkat, első helyen a t. közösügyi minister uraknak és az ő lelkes képviselőiknek, a delegatio alelnökének és jegyzői karának, az albizottságok elnökeinek és előadóinak és szellemi működésünk phisikai alapjáról gondoskodó háznagynak, a mely köszönethez egy kívánságot csatolok, hogy kik itt hazafias munkálkodásban egyesültek , szerencsésen térjenek vissza rendes mííködésök körébe és ott nemes szándékuk szerint eszközölhessék a nemzet dicsőségét és nagyságát. De nem zárhatom be szavaimat a nélkül, hogy azt, a mi mindnyájunk lelkében, szivében él, hű kívánatban ki ne fejezzem ; áldást kérvén le az Istentől (A bizottság tagjai felállónak) pél- dányszeríí munkásságú és alkotmányhűségű, nemeslelkű apostoli fejedelmünkre, hogy egy szabad, boldogitott népet még soká dicsőségesen kormányozván, fennséges családjának teljes jólétében, országai felvirágzásban, népei szerete- tében, az egész művelt világ hódoló tiszteletében találva boldogságát, a legkésőbb emberi korig éljen. (Lelkes hosszas éljenzés.) r Es most, t. országos bizottság, bevégezvéu minden teendőnket, elmondván minden kívánalmainkat, nem marad egyéb hátra, minthogy az 1879. deczember 16-ára Felséges urunk, apostoli királyunk által Bécsbe egybehívott országos bizottság munkálkodását befejezettnek nyilvánítsam. (Hosszantartó éljenzés.) Ipolyi Arnold püspök: Főmagasságú elnök, tisztelt országos bizottság ! Midőn elnök ő eminentiájának imént hallott búcsúüdvözletét szerencsém lehet az országos bizottság nevében viszonoznom, nem teljesithetem ezt méltóbban, mintha mindenekelőtt a delegatiói intézménynek általa oly ékesen hangoztatott méltatását részünkről is visszhangoztatni bátorkodom. Nem csekély nehézségek és még kényesebb természetű kérdések állottak valóban most is előttünk, melyek már eleve több felől azon aggodalmat keltették fel, hogy állami önállásunk megszorításával, a delegatio törvényes körének kitágítására vezethetnek. Önök hazafias alkotmányos érzete és politikai tapintata, tárgyalásaik mérséklete és bölcsessége mind e feltoluló nehézségeket immár nemcsak legyőzte, hanem a delegatio jogkörének keretében teljesen megoldotta. Az állami önállóság ugyanazon erős érzete, mely a delegatio-intézményt ennek megóvására létesítette, hatotta át most is az országos bizottság tagjait. Azon nagy férfiúnak, ki azt megalkotta, szelleme lebeg még máig is köztünk. Többen a kiváló államférfiak közül, kik azt megalkotni segiték, állanak még sorainkban és vezették tárgyalásainkat. De távol attól, hogy ez intézméuyt ridegen megmerevedni engednék, igyekeztünk azt a monarchiának változott újabb hatalmi állása és actiója igényeivel szemben is érvényesíteni s ez által a jelenben, valamint a jövőre actio- és életképessé emelni. Létesítettük pedig ezt, annak élő szellemében, minden lényeges változtatás, minden nagyobb nehézség vagy csak erősebb viták és vitatkozások nélkül is. Kétségtelen, hogy e tekintetben mind a két állam delegatióját s annak egymástól eltérő parlamenti pártjait ugyanazon mérséklet és tapintat vezette véleményeik előadásában és érvényesítésében. E részt ki kell emelnünk a monarchia közös ügyei élére állított kormányférfiak érdemét is; kik nem csak a delegatio határozatai, de annak óhajtásai iránt is kellő figyelmet tanúsítottak. {Éljenzés.) A legnagyobb hálára kötelezett azonban 15*
