A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 89 leti, egy állam külső fényét emelheti ugyan, de belső erejét mindenesetre csökkenti. Ha arról szólok, hogy igyekezzünk a nép sympathiáit megnyerni, az egész népet ugyan, de kiválóan és legelső sorban azon elemet értem, mely Boszniában és Herczegovinában az uralkodó — t. i. a mohamedán elemet — mely épen most annál könnyebben megnyerhető, mivel minden oldalról üldöztetvén, szövetségre és pártfogásra szorult és mely bizonyosan hálával fogja megragadni a védelmére kinyújtott jobbot. Azt mondják ugyan, a politika nem ismeri a hálát. Ez igaz ; de csak a diplomatában ; a népekre ezen szabály nem alkalmazható. A nép nem igen feledkezik meg jóltevőjéről és hogy hajlandó meghálálni és legalább sympathiáival viszonozni a pártfogást, melyben részesítik, azt épen a Balkán félsziget lakói mutatták meg. Kétséget nem szenved, hogy a Balkán félsziget keresztyénéi Oroszországhoz ragaszkodnak és hogy ezen ragaszkodásnak tulajdonitandó nagy része a Balkán félszigeti átalakulásoknak. Kérdem, mi által szerezte Oroszország e sym- pathiákat? Az által, hogy a keresztyéneket pártfogása alá vette a törökök önkény kedése ellenében. Pedig mai napság már mindenki tudja, hogy a Balkán fél szigeti keresztyének érdeke csak ürügy volt Oroszország számára más önző czé- lok elérésére. Ha Oroszország népeket akar boldogítani, e miatt nem szükséges sem a Dunán, sem a Balkánon átmennie ; van erre elég alkalma otthon. (Helyeslés.) Ha culturát akar terjeszteni, csepegtesse elébb az emberi Öntudat érzetét 80 milliónyi saját rabszolgáiba ; ha a humanitás czégérét kitűzi, hívja elébb haza azokat, kiket családjaik köréből Szibéria ólombányáiba vonszolt, semmi másért, mint csak azért, mert hazájukat szerették. Ha szabadság és népjog védelmére kél, törje ketté azon bilincseket, melyekbe ünnepélyes nemzetközi egyezmények ellenére a szerencsétlen Lengyelországot verte. (Helyeslés.) Jóllehet kézzel fogható, hogy a keresztyének pártfogolása Oroszország részéről csak hypocrisisből eredt és csak köpenyegül szolgált titkos czélok leplezésére, mégis sikerült néki pártfogoltjainak sympathiáit, sőt tettleges szövetségét is elnyerni. Az események komolyan intenek, hogy A közösügyi országos bizottság naplója 1879—1880. okuljunk Oroszország példáján és azt, t. i. a nép sympathiáit, miket Oroszország romboló fegyverként használt destructiv czélok elérésére, használjuk conserváló védgátul saját és mások jogos érdekeinek megóvására. Volt idő, és pedig nem oly nagyon régen, midőn a Balkán félsziget keresztyénéi Ausztriához tekintettek fel reménykedve, Ausztriától várták a megváltást, Ausztriát kínálták meg syrapathiáikkal. Azonban akkor Ausztria egyrészt olasz hóditmányaival bajlódott, másrészt a német hegemóniáról ábrándozott; és igy sem figyelme, sem ereje nem volt többé a keleti ügyekkel foglalkozni. Ausztria teljes mértékben birta a félszigeti keresztyéneknek sympathiáit; rajta állott ezen nagy capitalis segítségével nagyszabású keleti politikát űzni. Nem tette. Visszautasította az alkalmat. Oroszország legott kapott rajta., átvette az Ausztriának szánt missiót és azzal együtt természetesen a keresztyének sympathiáit is. Ezek tehát véleményem szerint ránk nézve el vannak veszve. És miután elvesztettük a népek egyik részének sympathiáit, meg kell nyernünk legalább a másik, t. i. a mohamedán résznek ragaszkodását; mert ha sem az egyikre, sem a másikra nem támaszkodhatunk, béke idején drága pénzen urak lehetünk Boszniában, de veszély idején könnyen pöröly és kalapács közé kerülhetünk. Caveant consules! hogy a mint elszalasztottá egykor Ausztria azon alkalmat, melyről épen most szóltam, ne szalaszsza el ép úgy az osztrák-magyar monarchia a mostani alkalmat fegyver nélküli, békés, s ennélfogva annál becsesebb és maradandóbb népbóditásra, hogy ne akadjon ismét hatalom, mely nálunk eszélye- sebben járván el, újból közénk s a Balkán félszigeti népek közé furakodjék és ismét kiszorítson abból, a mi a helyzetnél fogva minket illet meg, és a mienk lehet. Ha a t. közös kormány azon elv szerint jár el, melyet bátor voltam kifejteni, és mely szerint annál bátrabban járhat el, mivel e miatt nem is szükséges Oroszország módjára forradalmi térre lépnie, a mennyiben erre a berlini szerződés jogos tért és alapot alkotott, — akkor elérhetjük azt a czélt, hogy a boszniai hadseregi budget évről évre kedvezőbbé fog válni, és elérjük azt, a czélt, hogy Bosznia és Herezegovina nem lesz állandó teher a monarchiára nézve, és nem csökkenteni, hanem emelni és fokozni fogja a magyar-osztrák monar12
