A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
20? XV. ÜLÉS. igaza van f. barátomnak, hogy az, a ki a kocsiban til, nem Ítélheti meg a dolog részleteit úgy, mint az, a ki a gyeplőt tartja kezében, hanem t. barátom is elmondta gyakran véleményét és cri- ticát mondott, a midőn még csak a kocsiban tilt és nem tartotta kezében a gyeplőt. (Derültség.) Pulszky Ágost: T. országos bizottság! Miután észrevételeim, melyeket tenni akarok, nem személyesek, hanem érdemlegesek, a szót Apponyi Albert gr. t. barátomnak engedem át. Apponyi Albert gr. : Én felszólalásommal nem azon jogot akarom gyakorolni, melyet a * házszabályok a delegatio tagjainak adnak, hogy a tárgyhoz kétszer szólhatnak, hanem személyes kérdésben kívánok nehány megjegyzést tenni. En a „zárdába menj Ophelia “-tele tanácsot, melyet nékem a t. külügyminister ur adni méltóztatott, követni nem fogom..............(Derültség.) Andrássy Gyula gr. külügyminister (közbeszól) : Jól teszi! Én sem követném, ha neki volnék. Apponyi Albert gr. : . . . hanem a mig lesz az országnak egy választó kerülete, mely bizalmával felruház, ezentúl is fogok külpolitikával foglalkozni. (Helyeslés.) Jelen felszólalásom tehát azon kettős szemrehányásra vonatkozik, melyet a t. külügyminister ur nekem tett, a melynek egyike az, mintha én azt mondottam volna, hogy a magyar kormányt a képviselőház többsége nem meggyőződésből támogatja. Én, t. országos bizottság, a ki még a leghevesebb politikai harczban is mindig iparkodom ellenfelem meggyőződését tiszteletben tartani, nem mondottam azt, hogy nem meggyőződésből támogatja azt a politikát, hanem, hogy annak eredménye iránt sympathiával nem viseltetvén, csak bizonyos kényszerhelyzetnek méltánylásából támogatja azt, a mi szintén lehet a meggyőződésnek, sőt néha igen becsületes meggyőződésnek is eredménye. Második észrevételem vonatkozik arra, hogy a tisztelt külügyminister ur szemrehányást tett nekem, hogy némileg a magyar kormányra is vonatkoztak támadásaim, a melyeket pedig itt fel nem hozhatok. Engedelmet kérek a t. külügyminister úrtól, mellőzve mindazt, a mit erre nézve különben raegjegyezni lehetne, csak azt vagyok bátor emlékezetébe hozni, hogy a t. országos bizottság tanácskozási rendje szerint, a magyar kormány tagjai itt nyilatkozhatnak, habár szavazattal nem is bírnak. (Helyeslés.) Andrássy Gyula gróf külügyminister: Igen természetes, hogy mindenki saját szavainak legjobb magyarázója, és ha ez általában áll, még inkáibb áll ez Szécsen gr. t. bizottsági taggal szemben. 0 azt mondotta, hogy őt félreértettem, mert ő nem akarta magát az occupatiót létesíteni, hanem azon nyilatkozatra akart szorítkozni, hogy Ausztria-Magyarország oda be fog menni és ott fog maradni addig, mig érdekei követelik. Bocsánatot kérek, de ez az én conclusiomon mit sem változtat. Ez csak annyiban tenne különbséget, hogy akkor nem mentünk volna ugyan be Boszniába és Herczegovinába, hanem azért a jogczí- met mégis teljesen megadtuk volna másoknak, hogy török területre ne csak bemenjenek, hanem ott is maradjanak addig, mig azt saját érdekeik követelik. Hogy mennyiben lett volna ez előnyösebb vagy sem, az más kérdés, melyet a tisztelt bizottság Ítéletére bízok. Apponyi Albert gr. t. bizottsági tag említette, hogy ő nem fogja követni tanácsomat. Ezt én igen természetesnek tartom és engedelmet kérek tőle. ha oly tanácsot adtam neki, a mely rá nézve nem kellemes. (Derültség.) Én magam is élni fogok azon joggal, hogy az ő tanácsát ne kövessem (Helyeslés.) és igy e tekintetben megegyezünk. (Derültség és helyeslés.) Pnlszky Ágost: Ha a t. orsz. bizottság parancsolni méltóztatik, én igen szívesen vállalkozom arra, hogy azon észrevételeket, melyeket a t. külügyminister ur beszédére tenni kívánok, miután később zárszóval élni egyátalán nincs szándékomban, most tegyem meg, (Halljuk!) ámbár megvallom, hogy ha nem is hosszú időre, de legalább nehány perezre mindenesetre igénybe veszem a t. bizottság türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt két ténykérdésről van szó, melyekre nézve a t. külügyminister ur nemcsak általam, hanem részben általam is állitottakat a valósággal ellenkezőknek iparkodott bebizonyítani. Az egyik vonatkozik a felkelés jellegére Boszniában ; arra, hogy aristocraticus jellegű volt-e vagy sem a felkelés, a mi meggyőződésem szerint nem minden jelentőség nélküli akkor, ha az ország állapotának jövőjéről és jövőjének mélta-
