A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

most ez egyszer nem sikerült, nem fog sikerülni majd, ha a szerződésszerű Bulgária és mellette Kelet-Rumélia a berlini szerződés alapján szer­vezkedve, vagy azon túl is menve, nagyon is számba vehető új tényezőket fognak képezni a keleti kérdés végleges megoldásánál. Szintúgy nem sikerült ezúttal Oroszországnak azon terve, hogy Montenegrót Szerbiához csaknem a közvetlen érintkezésig közel hozza; hogy ez által a szláv fajhoz tartozó két fejedelemség egye­sülését előkészítse, és az ilyetén alkotandott nagy Szerbiát képessé tegye oly kísérletekre, melyek­nek czélja első sorban Bosznia és Herczegovina bekebelezése lenne, azután Dalmátiának birtokba vétele, végre pedig a nagy szerb birodalom kiterjeszkedése északra nemcsak a Száva és Duna közti területekre, de nem is csupán a Maros folyóig a boldogtalan emlékű szerb Vojvodina területére, hanem mind tovább és tovább Debre- czenig; mihez némely szerbek a Brankovicsok idejéből történeti jogot vélnek meríthetni. Lesznek talán, a kik erre nézve azt fogják mondani, hogy egynémely ábrándozó szerb költő vagy utczai politikusnak még ábrándosabb nyilat­kozata egy higgadt és önérzetes magyar hazafinak komoly aggodalmakra anyagot nem szolgáltathat. Én azonban máskép fogom fel a dolgot. Ha nem volna is a szerb nemzetnek annyi kitűnő hős költője és annyi utczai politikusa, mint a meny­nyivel az valóban bir, a kik t. i. a szerb nemzet dicső múltját ecsetelve, annak még dicsőbb jövőjét hirdetik, van egy más körülmény, mely hazánk érdekeit tekintve, bennem új aggodalmakat már nem szül, csak a régen meglevőket táplálja. (.Halljuk !) Én ugyanis úgy tudom, hogy az ez előtti Szerbia és Montenegro a természettől nincsenek megáldva annyi termékeny talajjal, a mennyi népességűk szükségeit, ha az a civilisatio útján haladni akar, és átalában e fejedelemségek nemzet- gazdászati igényeit kielégíthetné. Nem tudom ugyan, mit nyertek a mondott fejedelemségek e j részben az újabb területnagyobbodással ; én úgy hiszem, nem sokat, vagy a népességhez arányo­sítva talán épen semmit; de azt már tudom, hogy Szerbia és Montenegro eddigelé orosz subventio nélkül a maguk szűkre szabott belszervezetét sem bírták fenntartani ; ha pedig a török ellen I hadi operatiót kelletett megindítani, azt már rendkívüli orosz segélyezés nélkül épenséggel nem tehették. Oroszország a gyám szerepét vitte mindeddig Szerbia és Montenegro irányában; segítette azokat mint rokonait, a mig szegények, kiskornak voltak; de a gyámságból kifolyó gondozás rendesen meg­szűnik, ha az illető gyáraoltak nagykorúságukat elérik. így lesz ez Szerbia és Montenegróval is, ha ugyan sikerülni fog e két tartománynak ter­vezett egyesülése. Oroszországnak aligha van már kidobni való pénze; igénybe veszik azt saját házi bajai ; ha tehát majdan a nagy Szerbia további segélyezésért hozzá talál fordulni, kény­telen lesz azt mondani neki : már nagy vagy, erős is vagy, vitéz is vagy; nincs többé szük­séged közvetlen gyámságomra; nézd, ott vaunak a bánsági és bácskai terjedelmes rónák ; foglald el azokat, gazdálkodjál ott tetszésed szerint és ha lehet, menj tovább is ; egyelőre pedig elégedjél meg azon tudattal, hogy ha épen kell, én e vál­lalkozásban közvetve vagy közvetlenül segíteni foglak. Midőn ily szomorú kilátást nyújtanak nekünk a tervezett, de még függőben levő délkeleti pán­szláv alakulások, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy külügyi kormányunk helyesen járt el, midőn a berlini congressus megbízását Bosznia és Her­czegovina megszállása tárgyában elfogadta, s bár nagy áldozatokkal, végre is hajtotta, és — hozzá teszem — én csak érdemül tudnám be neki azt, ha ő szorgalmazta volna a mandatum megadását. Ezen megszállás által mi jelentékeny állást fog­laltunk keleten egy újabb háború folytán, vagy máskép is keletkezhető s monarchiánkra nézve veszélyes zavargások esetére ; s mig ezen fontos hadászati állásunkat megtartjuk, addig mi a mellett, hogy a nevezett tartományokban, melyek ez előtt mindenféle visszásságnak voltak kitéve, a humanitásnak mindenesetre elismerésre számol­ható szolgálatokat teszünk, — egyszersmind biz­tosítva lehetünk, hogy a délszláv fejedelemségek, melyeknek mi egyébiránt csak állandó jólétet és felvirágzást kívánunk, — nem fognak fejünkre nőni, kivált ha a dolgok további fejlődéséhez képest sikerülne monarchiánknak az Al-Dunánál is biztos állást foglalni, a mi pedig nem is tartozik a lehetetlenségek közé, ha például jó egyetértésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom