A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
most ez egyszer nem sikerült, nem fog sikerülni majd, ha a szerződésszerű Bulgária és mellette Kelet-Rumélia a berlini szerződés alapján szervezkedve, vagy azon túl is menve, nagyon is számba vehető új tényezőket fognak képezni a keleti kérdés végleges megoldásánál. Szintúgy nem sikerült ezúttal Oroszországnak azon terve, hogy Montenegrót Szerbiához csaknem a közvetlen érintkezésig közel hozza; hogy ez által a szláv fajhoz tartozó két fejedelemség egyesülését előkészítse, és az ilyetén alkotandott nagy Szerbiát képessé tegye oly kísérletekre, melyeknek czélja első sorban Bosznia és Herczegovina bekebelezése lenne, azután Dalmátiának birtokba vétele, végre pedig a nagy szerb birodalom kiterjeszkedése északra nemcsak a Száva és Duna közti területekre, de nem is csupán a Maros folyóig a boldogtalan emlékű szerb Vojvodina területére, hanem mind tovább és tovább Debre- czenig; mihez némely szerbek a Brankovicsok idejéből történeti jogot vélnek meríthetni. Lesznek talán, a kik erre nézve azt fogják mondani, hogy egynémely ábrándozó szerb költő vagy utczai politikusnak még ábrándosabb nyilatkozata egy higgadt és önérzetes magyar hazafinak komoly aggodalmakra anyagot nem szolgáltathat. Én azonban máskép fogom fel a dolgot. Ha nem volna is a szerb nemzetnek annyi kitűnő hős költője és annyi utczai politikusa, mint a menynyivel az valóban bir, a kik t. i. a szerb nemzet dicső múltját ecsetelve, annak még dicsőbb jövőjét hirdetik, van egy más körülmény, mely hazánk érdekeit tekintve, bennem új aggodalmakat már nem szül, csak a régen meglevőket táplálja. (.Halljuk !) Én ugyanis úgy tudom, hogy az ez előtti Szerbia és Montenegro a természettől nincsenek megáldva annyi termékeny talajjal, a mennyi népességűk szükségeit, ha az a civilisatio útján haladni akar, és átalában e fejedelemségek nemzet- gazdászati igényeit kielégíthetné. Nem tudom ugyan, mit nyertek a mondott fejedelemségek e j részben az újabb területnagyobbodással ; én úgy hiszem, nem sokat, vagy a népességhez arányosítva talán épen semmit; de azt már tudom, hogy Szerbia és Montenegro eddigelé orosz subventio nélkül a maguk szűkre szabott belszervezetét sem bírták fenntartani ; ha pedig a török ellen I hadi operatiót kelletett megindítani, azt már rendkívüli orosz segélyezés nélkül épenséggel nem tehették. Oroszország a gyám szerepét vitte mindeddig Szerbia és Montenegro irányában; segítette azokat mint rokonait, a mig szegények, kiskornak voltak; de a gyámságból kifolyó gondozás rendesen megszűnik, ha az illető gyáraoltak nagykorúságukat elérik. így lesz ez Szerbia és Montenegróval is, ha ugyan sikerülni fog e két tartománynak tervezett egyesülése. Oroszországnak aligha van már kidobni való pénze; igénybe veszik azt saját házi bajai ; ha tehát majdan a nagy Szerbia további segélyezésért hozzá talál fordulni, kénytelen lesz azt mondani neki : már nagy vagy, erős is vagy, vitéz is vagy; nincs többé szükséged közvetlen gyámságomra; nézd, ott vaunak a bánsági és bácskai terjedelmes rónák ; foglald el azokat, gazdálkodjál ott tetszésed szerint és ha lehet, menj tovább is ; egyelőre pedig elégedjél meg azon tudattal, hogy ha épen kell, én e vállalkozásban közvetve vagy közvetlenül segíteni foglak. Midőn ily szomorú kilátást nyújtanak nekünk a tervezett, de még függőben levő délkeleti pánszláv alakulások, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy külügyi kormányunk helyesen járt el, midőn a berlini congressus megbízását Bosznia és Herczegovina megszállása tárgyában elfogadta, s bár nagy áldozatokkal, végre is hajtotta, és — hozzá teszem — én csak érdemül tudnám be neki azt, ha ő szorgalmazta volna a mandatum megadását. Ezen megszállás által mi jelentékeny állást foglaltunk keleten egy újabb háború folytán, vagy máskép is keletkezhető s monarchiánkra nézve veszélyes zavargások esetére ; s mig ezen fontos hadászati állásunkat megtartjuk, addig mi a mellett, hogy a nevezett tartományokban, melyek ez előtt mindenféle visszásságnak voltak kitéve, a humanitásnak mindenesetre elismerésre számolható szolgálatokat teszünk, — egyszersmind biztosítva lehetünk, hogy a délszláv fejedelemségek, melyeknek mi egyébiránt csak állandó jólétet és felvirágzást kívánunk, — nem fognak fejünkre nőni, kivált ha a dolgok további fejlődéséhez képest sikerülne monarchiánknak az Al-Dunánál is biztos állást foglalni, a mi pedig nem is tartozik a lehetetlenségek közé, ha például jó egyetértésben
