A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 177 Lotharingia Németország birtokává lett ; érvénytelen volna azon cessio, a mely a savoyai her- czegséget Francziaország birtokához csatolta. Bocsánatot kérek ő excellentiájától, a különbség mindezen hasonlatok és a mi occupatiónk és a mi mandátumunk közt igen lényeges. Az idézett példák első ketteje a két fél közt vitt háborúnak befejezése volt, és a szerződések, melyek ezen cessiókat sanctionálták, nem voltak egyebek, mint a fegyverek döntésének azok általi sanctionálása és elfogadása, a kik magokat eleve annak alávetették ; (Helyeslések.) holott mi tudtommal Törökországgal háborút nem viseltünk . . . Amlrássy Gyula gr. : ('közbeszól) : Nem is kellett. Apponyi Albert gr. : ... holott mi tudtommal háborút csak azon mandatum után, annak keresztül vitelére vittünk. A mi pedig Savoyának átengedését illeti Francziaország részére, az jutalma volt lényeges és a világtörténelemben példájukat ritkító szolgálatoknak, melyeket Francziaország az olasz királyságnak tett ; holott Bosznia ces • siója nem volt egyéb, mint bére azon szolgálatoknak, melyeket mi Törökország ellenségének, Oroszországnak, passivitásunk által tettünk, {He- | lyeslések.) és a mely Törökországnak testéből hasittatott ki a mi számunkra. Erkölcsi szempontból tehát, ha nem is a jogiból, a kettő közt oly nagy a különbség, a mily nagy a különbség egy erkölcsileg jogosult és egy oly cselekvény közt, a melyet, miután ezen állam legfőbb tényezői azt már szentesítették, jellemezni ezúttal nem akarok. Haynald Lajos kalocsai érsek {közbeszól): Az győzelmes háború volt. Apponyi Albert gr. : De nem a miénk. Azokból, a miket eddig mondottam, t. orsz. bizottság, meglehetősen világos azon Ítélet, melyet külpolitikánk eredményére nézve mondanunk kell. Nem jellemzi eléggé, ha azt egyszerűen elhi- bázottnak, eltévesztettnek mondom ; miután én magának hatalmi állásunknak feltételeit látom megsértve, miután én azon magasabb missiót, a mely a mi európai létjogunkat képezi, látom elejtettünk ; miután a monarchia népeinek úgy pénzügyi, mint erkölcsi erejét látom ez által túlhaladottnak: azon hibát és tévedést, a mely külpolitikánkban rejlik, qulificált tévedésnek kell nevezA közösügyi országos bizottság naplója l»7tí. nem, mely magában létalapjában támadja meg ezen monarchiát, és ezen népet, s a mely ennek életfáján rágódik. A ki ily meggyőződést táplál, t. országos bizottság, az szerintem fel van jogosítva arra, hogy az ily politikai irányokkal szemben az ellenzéki fegyverek legélesebbjét használja. Ámde, t. országos bizottság, itt nem állottam meg, de felvetettem magam előtt azon harmadik kérdést is, foglaltatik-e valami az események lefolyásában, a mi ezen eredményeiben bizonyosan nem üdvös külpolitikának indokolásául, vagy legalább mentségéül szolgál ; és ez az a tér, melyre, — s ez feltűnő jelenség, — a kormány politikájának védői majdnem kizárólag állottak. Igen kevesen mondották, hogy jó és üdvös az eredmény, hanem a mi védelmül felhozatik, az rendesen abból áll, hogy nem lehetett máskép. Nem akarok, t. országos bizottság, ezen felfogással szemben újra recedálni mindazon egyes tények s részletek felhozatalára, melyek más helyen is számtalanszor emlitt ettek s melyek legalább annak erős gyanúját ébresztik, hogy az események ily fordulatának megakadályozása általunk meg sem kiséreltetett ; sőt, hogy mi annak előidézésére előbb kicsinyben, később nagyban közre is működtünk, Ismétlem, nem akarom ezen részletekkel a t. országos bizottságot untatni ; egy nagy palpans tényre azonban futólag mégis kénytelen vagyok utalni. Ez sem új, mert hallatlan dolgot e tárgyban elmondani már majdnem lehetetlen. Ez a tény a három császár szövetsége. Mindig nehezen lesz bebizonyítható, hogy a dolgok bármely lefolyását meg akarta volna akadályozni az, a ki olyanokkal szövetkezett, kik a dolog ily lefolyásán előidézni akarták; és mert gyakran mondatik, hogy nem a mi belépésünk a hármas császári szövetségbe bontotta szét az európai concertet, nem ez isolálta azon hatalmasságokat, melyek esetleg a romlási processust megakadályozni akarták, mint pl. Angliát, hanem, hogy épen ezen hatalmasságoknak határozatlan és kétes magatartása volt az, mely minket a három császári szövetségbe belekényszeritett. Legyen szabad e részben csak egy dátumra figyelmeztetnem a t. országos bizottságot. {Halljuk!) A múlt nyáron egész figyelmemet felébresztette lord Beaconsfieldnek egy nyilatkozata, 23