A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XV. ÜLÉS.

175

materialis attractiónak körén eddig kivül állottak, ha abba belevonatnának, mert ez által ők is bek- sodortatnának egy oly helyzetbe, hol szintén tisztán csak külterjes hatalmi térj. szkedés, az emberiség magasabb javaival ellentétben levő áramlatnak eszközeivé, szolgáivá válnának, saját szellemi, erkölcsi és civilisatorius érdekeik rovására.

Én tehát azt tartom, hogy monarchiánknak azon hivatását, mely szerint a panszlavismusnak hatalommá tömörülését meg kell akadályoznia, és e czélból Oroszországot a balkánfélszigetnek délszláv népeitől elválasztania, nem implicál sem rendszeres ellenséges állást Oroszországgal szemben, még kevésbé rendszeres antagonismust az egyes szláv fajok ellen; hanem mindkettőnél csak egy végzetes, fonák, egyiknek érdekében sem fekvő áramlattal való ellentétet, melynek diadalma azok egvikének sem válnék előnyére, s melynek megakasztása saját, jól felfogott érdekükkel megegyezik.

Monarchiánk azon európai hivatása, hogy a panszlavismus fejlődését megakaszsza az által, hogy Oroszországot a balkánfélsziget délszláv népeitől elválaszsza, egyszersmind megfelel hatalmi állása feltételeinek. A monarchia hatalmi állása határainak configurátiójában eddig sem bir: valami igen kedvező momentummal; igen sok oldalról vették azt körül nagy katonai hatalmak, jóformán csak a délkeleti határ volt az, mely eddig nyugodtnak és biztosítottnak volt mondható. Ha már most délkeleti szomszédainkat is az orosz hatalom eszközévé, Oroszország támadási vonalának meghosszabbításává engedjük fejlődni: akkor körül van zárva a monarchia, megvan az a gyűrű, melyet három katonai nagyhatalom képez s mely ha le van zárva, existentiánk fenyegettetik és actio képességünk mindenesetre meg van bénítva. A monarchia tehát, midőn ezen európai missióját teljesíti, egyszersmind saját határainak védelméről gondoskodik ; és megfordítva, midőn hatalmi állásának ezen súlypontját és megsebezhető oldalát védelmezi, egyszersmind teljesíti európai missióját. És az egyéni hatalmi alapoknak egy magasabb emberi czéllal való harmóniája az, a mi az államok és nemzetek létét sziklára alapítja. {ÉUnlc helyeslés.)

De ezen feladatok megfelelnek egyszersmind

a monarchia népei jelenlegi erőfokának, mely őket minden defensiv állásra képesíti, de mely még nincsen annyira előrehaladva, hogy akár közgazdászati, akár pénzügyi, akár erkölcsi erejüket, a monarchia erejét, a monarchia határain kívül eső feladványokra fordíthassák. Az a civilisatorius erő, mely ezen monarchiában rejlik, az még távolról sincsen kihasználva a monarchia határain belől, és minden csepp, a mely másfelé fordittatik, időelőtti pazarlás, mert annak hiányát súlyosan fogjuk érezni benn.

Már t. országos bizottság, ha ezen átalános alapok kijelölése után, melyek, úgy látszik, lényeges ellen mondással sehol sem találkoztak, áttérek azon kérdés felvilágosítására, hogy miképen arányúinak ezekhez a külpolitika eredményei : akkor kénytelen vagyok egy megdöbbentő resultatumoü constatálni. Oroszország tény- leg odanyujtotta karjait délkeleti határaink alá. Bulgária hozzája csatolja Szerbiát, mely hogy Oroszországnak szerencsés háborúja után kevésbé legyen az orosz befolyás alatt, mint volt az előtt, azt elhinni nehéz. Bulgáriában pedig körillbelől úgy áll Oroszország, mint ha ott egyszerű helytartót tartana; Bulgária herczege tényleg soha más nem lesz. Meg van tehát zavarva határaink azon alakulása, melyre szüksége van, hogy a monarchia békében bizton existálhasson, hogy a nyugattal szemben is kifejthesse azon defensiv határt, melyről le nem mondhat, mert a nyugaton is képzelhetők oly alakulások, melyek vagy monarchiánk önállását directe megtámadják, vagy az európai egyensúlyt veszélyeztetik, melyekbe tehát beleegyeznünk nem szabad. Ha már most minden oldalú defensiv állásunkat felcseréltük egy egyoldalú offensiv positióval, — az occupatio pedig nem egyéb, mint ez — akkor a monarchiának defensiv erejét nyugat felé, nem akarom mondani, hogy megrontottuk, de lényegesen gyengítettük; akkor a monarchia hatalmi állásának alapjait veszélyeztettük.

Ha pedig a magasabb feladványok szempontját veszsziik figyelembe, akkor nem is képzelhető, mik legyenek azok a feladványok, melyeket az elejtett régi feladványok helyébe a monarchia külügyi kormányzata léptetni akar. Vagy ha azokat el nem ejtettük, ha azon eszméről, hogy ezen monarchia a pauslavismus ter-