A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

168

XIV. ÜLÉS.

de — mit a köztudomásra jött tényekből megértettem — abból, hiszem, helyes érzékkel azt veszem ki, hogy az osztrák-magyar kormány megtett mindent, mit megtenni lehetett az orosztörök háború megakadályozására ; igyekezett útból elmozdítani mindent, mi a békés kiegyenlítést lehetlenitette volna, ily értelemben hatott a kisebb hatalmasságokra, melyek az egykori török birodalom területén támadtak, a portánál pedig jó tanácsadással igyekezett azt kivinni, mi a béke fönntartására szolgálhatott; s csak miután mindez sikertelen maradt: vállalta el azon szerepet, melyben láttuk őt. (Helyeslések.) Az erőszakos föllépésre észszerűen nem határozhatta el magát ; mert tekintve az északi két nagy hatalmasság egyetértését, délnyugati szomszédunknak nem egészen megbízható magatartását; mint a mely nemzetiségi alapon táplált territorialis aspiratióinál fogva könnyen felhasználhatta volna az alkalmat, hogy ellenséges táborba menjen át, tekintve a tőlünk különben is távolabb eső többi hatalmasságnak határozatlan eljárását tekintve azt, hogy elégséges és kitartó segedelmükre számítani nem lehetett: minden erőszakos fellépés egy Oroszország ellen indított háborúban, melyben talán egy ideig együtt jártunk volna Törökországgal, később magunkra maradtunk volna, érdekeink legnagyobb veszélyeztetésével járt; nem eszélyes dolog, hanem létünk, biztosságunk elleni bűn lett volna. (Elénk helyeslés.) Hogy ne mondjam, mikép a dolognak most épen előttünk álló pénzbeli oldala egészen másként s kétségtelenül szomorúbban alakult volna! (Igaz! Úgy van!)

Mindezeknél fogva nem maradt egyéb hátra, mint hogy monarchiánk lépjen az ismert viszonyba a német és orosz hatalomhoz, mely biztosította mind egyenes befolyasuukat az orosz kormány- férfiak iuteutióira és actiójára, mind pedig azon barátságos viszonynál fogva, melylyel a nagy és hatalmas Németország ügyeit intéző férfiakhoz állottunk, behatásunkat az ügyek menetére, minek egyik kiváló eredménye volt a san-stefanói békeegyezménynek a berlini szerződés által létesített megváltoztatása. (Igaz! Úgy van!)

De épen e viszonyra vonatkozólag azt kérdezte tegnap egy általam igen tisztelt gróf ur, hogy ha Oroszország aspiratiói ellen volt a mi act ónk intézve, mikép lehetett az, hogy Oroszország Boszniát és Herczegovinát maga ajánlotta nekünk? Én úgy tartom, hogy ott sok másról volt kérdés, nemcsak Boszniáról s Herezegoviná- ról ; ott Bessarábia megnyeréséről, ott Bulgáriának felállításáról folytak a tárgyalások, nem tőlünk függött mindent megakadályoztatni, mit a győzelmes orosz hatalom elérni akart és ő elérvén több mást, abba, a mi legközelebb érintett minket, beegyezett, engedett Boszniára és Herczegovinára nézve, jóllehet annak elfoglalása az ő túlterjeszkedésének meggátlására vala intézve. (Helyeslés.)

A mi az occupatio igényelte pénzáldozatot illeti,, mindenesetre nagy jelentőségű ez ; különösen egy oly monarchiában, mint a mienk, melynek pénzügyi állapota terhes, az utolsó időben különösen megnehezedett; s én úgy gondolom, hogy valamint köztünk nincs senki, úgy a kormányférfiak között í-em találkozik valaki, ki menten nem akarta volna tartani a monarchia pénzügyeit Bosznia és Herczegovina occupatiójának költségeitől ; de midőn nagy veszélyek elhárításáról, midőn egy diadalmas hatalmasságnak a mi érdekeinket fenyegető túlterjeszkedése megakadályozásáról, midőn ezen túlterjeszkedésnek szolgáló új állami képződések megakasztásáról volt szó : ott bármi pénzügyi erőlködések is igazoltaknak, sőt parancsoltaknak is mutatkoznak ; főleg hogy ha azon alternativa előtt állunk, hogy ha mi nem occupálunk, occupál más, és tekintve az ottani zilált viszonyokat és előrelátható ellenséges behatásokat, félni lehetett oly állapotok kifejlődésétől, melyek akár observáló állásra, akár erőszakos benyomulásra kényszerítenek, a költség dolgában nehezebb állásba hoznak annál, melybe az occupatio ejtett a nélkül, hogy az occupatio által nyert hasznot nyújtották volna. (Helyeslés.)

De különben ezen pénzbeli erőlködések más tekintetben is igazoltaknak mutatkoznak, kétségtelen lévén az, hogy az Adriai tenger mellett egy keskeny szalagként elnyúló Dalmátia éslittoralénk mögött nyert hátország által biztosítva látjuk tengermelléki birtokunkat, az Adrián való uralmunkat, tengeri kereskedelmünket, s azon nemzet- gazdászati tekintetekből nagyfontosságú legolcsóbb vizi utat, a tengert, a melyen hazánk nagy részének nyers terményeit Európa nagy piaczaira legolcsóbban szállíthatjuk ; főleg ha a tengerhez való szállítás szolgálatjába egy okszerű vasúti és csa