A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 161 reményeit és tervezett újjáalakulását. Az alakítandó államokat saját kénye, kedve, czéljai szerint rendezve, mint azok védnöke szerepel; politikánkkal ellenkezőleg szövetségeseket szervez Törökország és mi ellenünk ; biztosítja uralmát a balkánfélszigeten, időközben pedig kiheverve a jelen hadjárat ember- és pénzveszteségeit, erősítve szövetségesektől, napról napra előnyösebb hadászati viszonyok között fog velünk megütközni. Ezen politikát, uraim, nem érti a nemzet többsége, részben magyarázza orosznak, részben töröknek, de minden esetben határozatlansága által lehangoltságot és bizalmatlanságot szül épen akkor, midőn egy nagy politika keresztülvitelére a népnek legfokozottabb lelkesedésére volna szükség. De igaz ! mint e magyarázhatlan politikának egyedül látható ténye fekszik előttünk Boszniának és Herczegovinának elfoglalása. Ámde e tény által nem hogy tisztáztatnék, sőt még jobban zavartatik a közvélemény ítéletében. Kijelentik ugyan, de nem az illetékes helyről, hogy ezen foglalás nem tekinthető végczélul, mert hiszen a berlini szerződés is tiltja, továbbá ellenzi a monarchia közvéleményének határozott többsége, mely nem akarja a birodalom határait kiterjeszteni, egy, századok óta kizsarolt, elhanyagolt tartományra, elmaradt és elvadult népre ; nem akarja a monarchia annyira súlyos pénzviszonyait még inkább terhelni, már majd elviselhetlen állam- adósságainkat új, átvett török adósságokkal bővíteni. Idegenkedik az egy évtized folytán nagy 1 nehezen meghonosodott, erősödött kormányformát, a dualismust új eshetőségeknek, rázkódta- tásoknak kitenni. De ezen állítások ellenében a tisztelt külügyminister részéről oly nyilatkozatok történtek és oly küldöttségi euuntiatiók provo- cáltatnak, melyek az annexio lehetőségét valószínűvé teszik. Elfogadom azon eszmét, bár nem hiszem, hogy nem volna czél, csak eszköz politikánk kivitelére, és pedig némelyek szerint határ-rectifi- catio védelmi tekintetből. De ki ellen ? kérdem én. Ha áll a fennjelzett politika, melyet külügy- minister ur és azon urak magukénak vallanak, hogy az egész actio az orosz ellen történt intézkedés, kit nem akarunk a balkánfélszigetre ereszteni, és ki ellen mi a törökkel és a többi A köíösügyi országos bizottság naplója 1878. államokkal szövetkezünk; és ha határrectificatio, miért nem teljes az? mely nem tűri meg Szerbiának hasonló beékelését államunkba, mely nemcsak Dalmatia egy részének, hanem Cattaro vidékének is háttért teremt. Vagy talán B sznia és Herczegovina azon archimedesi hadászati pont, melyről az oroszt a Dunán átkelni nem engedjük a balkánfélszigetre ? Erre csak azt mondhatom, nem kellett porosz generalstabot, vagy más kitűnő katonai munkákat tanulmányozni, hanem az egyszerű emberi ész is sugallja, hogy támadási alapul nem szolgálhat olyan ország, melynek népessége megbizhatlan, mely két oldalról ellenséges államoktól van körülvéve, olv kizsarolt, hogy nem képes maga egy hadsereget élelmezni és a szükséges hadi szerekkel ellátni ; ezek beszerzése egy hosszú, alig használható, könnyen elvágható, bizonytalan közlekedésre van utalva, és melyből csakis nyomorult gyalogutak vezetnek a harcztérre. Andrássy Gyula gr. külügyminister: Azért kell utakat csinálni ! Ernuszt Kelemen : Igen, a mi pénzünkért ! (Derültség.) Tehát oroszellenes politikánk foganatosítására mint kezdeményezési eszközt nem Boszniát kellett volna kiszemelni, hanem Erdélyt, a balkánfélszigeti hadászati mozdulatuknak kulcsát. Történhetett volna pedig ez fele erővel, egy ötödrész költséggel és eddig semmi véráldozattal. Vagy némelyek szerint ki kellett kérni a külügyminister urnák az európai mandátumot, hogy a rendet a szomszédban helyreállítsa, nehogy a láng hozzánk átcsapjon, megfeledkezve egyúttal, hogy mily távolságra kellene akkor kiterjeszteni működésünket, ha ezen hivatásnak egész- , ben megfelelni akarnánk ; megfeledkezve, mily veszedelmes praecedenst teremtünk a jövőre, épen mint polyglott állam, melyben mindig akadhatnak mesterségesen táplált elégedetlen elemek, melyek ürügyet szolgáltathatnak más hatalmaknak hasonló eljárásra irányunkban, midőn valami nagy szerencsétlenség által, — mely minden államon megtörténhetik, — állami erőnkben meg- zsibba8ztva vagyunk. Ez lenne a külügyminister úrtól hirdetett azon solutio, hogy a monarchiánk érdekeit veszélyeztető viszonyok többé vissza ne térjenek. Midőn Törökország és a lakosok akarata 21
